Gabriel Alejandro Milito

Gabriel Milito, a kőkemény és magabiztos középhátvéd Frank de Boer-i szerepet tölt be korunk nemzetközi médiájában, hiszen Militóék azon kevés testvérpárok egyikei, akik együtt léphetnek pályára a válogatottban; másrészt Gabriel, akárcsak hollandus elődje, képességei alapján is a világ egyik legjobbja posztján.

A magas és kiváló technikájú védő 2000-ben került fel az ifiből az Independiente nagycsapatához, ahol a válogatott középhátvéd, az Espanolba igazoló Rotchen pótlása volt feladata. Az alig húszéves ifjonc nem volt már teljesen ismeretlen gauchóéknál, hiszen az előző szezonban járt Pekermannal az ifjúsági világbajnokságon, majd arannyal térhetett haza a junior Copa Americáról. A világ egyik legtapasztaltabb edzője, Menotti nem is félt őt azonnal a mély vízbe dobni – egy igazi csikócsapatot gardírozott akkoriban a világbajnok tréner, hiszen hősünk mellett megfordult abban még az uruguayi Forlán, Guerrero, Christian Díaz; a kiváló kolumbiai portás, Modragón, a ma már spanyol válogatott Pernía; az egykori csodagyerek, Christian Rambert és két akkoriban befutó fiatal, a 2006-os világbajnoki selejtezőkön már válogatottjukban is szerepet kapó pelyhes állú legényke, hazai Insúa és a kolumbiai Tressor Montero! A 2002-ben a River és a Boca elől az Apertura-aranyat elcsenő legénységben Militóék benjáminja (Gabriel bátyja, Diego kiváló támadó, ám ő az ősi ellenség Racingban futballozott odahaza) alapemberré lépett elő, sőt, 2002-ben őt választották meg az Év játékosának is! Még 2000-es debütáló szezonjában behívta őt a felnőtt válogatottba Bielsa a Mexikó elleni mérkőzésre, majd amikor három év múlva Milito többek között a Real Madrid egykori zseniális középhátvédje, Oscar Ruggeri keze alatt klasszissá cseperedett, európai nagy klubok sora is bejelentkezett érte. A legnagyobb harcot a két gigász, a Real Madrid és a Barcelona vívta hősünk és klubja kegyeiért, s e nemes (saját pénztárca elleni) küzdelemben a fővárosiak kerekedtek felül, akik éppen akkoriban rúgták ki - pár nappal a bajnoki cím önfeledt megünneplése után - Fernando Ruiz Hierrót, a klub védő-legendáját.

Az újságok kész tényként kezelték, hogy a királyi klub potom hárommillió euróért megvásárolta a huszonkét éves válogatott játékost, ám az nem ment át a kötelező orvosi vizsgálaton sérült és műtött térde, valamint enyhe szívritmuszavarai miatt, így szerződtetése kútba esett. Pedig Carlos Queiroz, a Real frissen kinevezett trénere nagyon várta már a bekk érkezését: „Fantasztikus igazolás Milito, félelmetes, ahogyan a labdával bánik, ezen kívül gyors, erős és igazi harcos jellem”. Egyesek szerint a honfitárs Jorge Valdano, a technikai igazgató ellenségei fúrták meg a transzfert, de érdekes a történet abból a tekintetből is, hogy Milito a keresztszalag-szakadás és a felépülés után több mint ötven tétmérkőzésen szerepelt Argentínában - a spanyolok szerint tehát ekkor már nem teljes értékű harcosként. Az anyagi csőd felé száguldó Independiente azonban nem várhatott még egy évet arra, hogy bebizonyosodjon igazuk, ezért gyorsan elfogadták a Real Zaragoza 3.5 millió eurós ajánlatát. A bekk a kisebbik Realnál egy Spanyol Kupa-győzelemmel vigasztalódhatott, valamint azzal, hogy egykori ifiedzője, Pekerman szövetségi kapitánykodása alatt egyre gyakrabban lett az albiceleste tagja: szinte az összes fontosabb világbajnoki selejtezőre meghívót és repülőjegyet postázhattak számára (bár csak négyszer lépett pályára), s láthattuk őt a 2005-ös németországi Konföderációs Kupán is. A roppant erős konkurencia ellenére is nagy eséllyel pályázott arra, hogy részt vegyen a világbajnokságon: a középső védelmi duóba Ayala, Gabi Heinze és Samuel, a Németországba utazó keretbe Coloccini, G. Rodriguez és Burdisso testén át vezetett az út számára.

2005 nyarán testvére, Diego is Zaragozába igazolt a Genoa olasz első osztályból történő kizárása miatt, s a duó hamar megmutatta oroszlánkörmeit a La Ligának, hiszen a Barcelona ellen a Nou Campban mindketten betaláltak, de a Real Madrid kupában történő megalázásában is főszerepet vállalt a testvérpár! Az igazán nagy családi ünnep természetesen az lett volna, ha Militóék mindketten tagjai a világbajnoki keretnek, de azért így sem valószínű, hogy a szezonértékelő nyári családi nagygyűlésen dádát kapnának a fiúk!

2005-ben, amikor a Liverpool edzője, Rafa Benitez nem hosszabbította a meg a svájci Henchoz lejáró szerződését, nagyon komolyan érdeklődtek az angolok Milito iránt - ám mivel a védő kontraktusából még két esztendő volt hátra, s csak 7.5 millió eurót kínáltak érte a vörösök, végül is maradt Zaragozában. Kivásárlási ára egyébként valamivel több mint 20 millió euró lett volna - Miguel Pardeza, a spanyol klub sportigazgatója a biztonság kedvéért egészen 2010-ig a klubhoz kötötte legnagyobb kincsét.