Juan Román Riquelme

Napjaink futballjában ritka az olyan pengés, de erőszakos és párharcokban is hatékony irányító, mint az argentin Juan Roman Riquelme. Bár tudását senki nem vitatja, hiszen klubjait Európában és odahaza is a maguk csúcsaira vezette, ám Barcelonában csúnyán leszerepelt, így az igazi nagycsapatok fantáziáját már nem mozgatta meg 2005 nyarán, amikor létszámfeletti lett a katalánoknál.

Romi San Fernandóban, Buenos Aires egyik kerületében született, s a Defensores Bella Vista és a La Carpita nevű kiscsapatokban ismerkedett meg az alapokkal. Kedvenc játékosa neki is, mint minden kisfiúnak arrafelé, Diego Armando volt. Felfedezője és első profiedzője, Jorge Rodriguez már akkor azt nyilatkozta róla: „Maradona után a legjobb futballista, akit csak láttam”. Amikor Romi elhagyta nevelőegyesületét az Argentinos Juniors kedvéért, és onnan bekerült az utánpótlás-válogatottakba, már médiaszerte az egyik legtehetségesebb argentin fiatalként, DunDiego lehetséges utódjaként emlegették; becenevét, az Aranykölyköt is az isteni 10-es után kapta. José Pekerman legendás U-18-as csapatnak is tagja lett, akiket később a világ legjobbjaiként emlegettek. Maradona egykori klubjánál, az Argentinos Juniorsnál egyébként az ifiben együtt futballozott Diego Placentével, aki ma társa a felnőtt válogatottnál. A szupertehetséges ifjú felkeltette a River Plate érdeklődését is, de az 1996 nyarán 800 000 dollárért inkább a Boca Juniorsban szerződött, ahol az Európába áthajózott Seba Verón pótlása volt feladata, ráadásul az érvek non plus ultrájaként az imádott Diego mellett léphetett hétről-hétre pályára!

Roman novemberben mutatkozhatott be új klubjában a Santa Fé ellen, két hét múlva már betalált a Huracánnak, s első szezonjában máris alaptag lett a fantasztikusan erős kék-sárga egyesületben (Abbondanzierri - F. Cáceres, Fabbri (Samuel), Vivas (Jorge Bermudez), Arruabarrena - Cagna (Serna), Riquelme, Maradona, José Basualdo (Solano) - Canniggia, Rambert (Palermo)), akikkel több bajnoki és két Libertadores Kupa-aranyat is hazavihetett. Akkoriban több ottani szakértő is megjegyezte, hogy sokkal jobban játszik a gárda, ha Maradona hiányzik s Román veszi kezébe az irányítói pálcát! Romy első profik között végigjátszott szezonja után a FIFA U-21-es világbajnokságán Cambiassóval és Aimarral oldalán aranyéremhez segítette José Pekerman legénységét (játszott a magyarok ellen is), majd a következő esztendőben, miután a bajnokság legjobbjának választották, a felnőttek között is pályára léphetett az albicelstében: Passarella Kolumbia ellen dobta őt mélyvízbe. Romi ekkorra már Dél-Amerika egyik legjobbjává vált, hiszen 1999-ben a mértékadó, az ottani Aranylabdát kiosztó El País szavazásán harmadik, egy év múlva második, a következő esztendőben első lett!

Ezután viszont váratlanul megtört Riquelme addig töretlen ívű karrierje: a válogatottban háttérbe került az Európában játszó idegenlégiósok miatt (akik egyébként csúfosan-látványosan csődöt mondtak a Bielsa kapitány döntése miatt Romy nélkül rendezett 2002-es világbajnokságon), s az sem tett jót karrierjének, hogy bár minden évben nagy klubok (Milan, Parma, Barca) csábították, mégsem igazolt el Argentínából. Jellemző módon a bocás keret kétszer is kicserélődött körülötte, a fent említett öregek után a Barijho-Delgado-Battaglia-Burdisso-féle vonulatot segítette rutinjával egészen 2002 nyaráig. Akkor egyébként nem csak a Barca, példaképe, Maradona egykori klubja 10.5 millió eurós ajánlata miatt hagyta el hazáját, hanem azért is, mert testvérét, a szintén profi futballista Cristiant elrabolták, aki csak 160 000 dollárnyi váltságdíj lefizetése után szabadult – a bűnözők komolyan megfenyegették a sztárt is a tárgyalások alatt! Nem volt egyszerű eset az irányító Hispániába költözése sem, hiszen a katalán klubnál már betöltötték a négy nem-EU-s státust (Rivaldo, Geovanni, Fábio Rochemback és Saviola), de végül kedvéért a két brazil, Rochemback és Geovanni is elhagyta a klubot.

A Barcánál megváltóként várták Riquelmét, azonban van Gaallal (akinek még elődje szerződtette az argentint) nem igazán találta meg az összhangot sem a gyepen kívül, sem taktikailag - a beképzelt holland természetesen nem engedte meg Románnak, hogy az kedvenc posztján, kötetlenül mozgó irányítóként szárnyaljon, hanem védekező feladatokkal is ellátta, aminek óriási csalódás lett a vége. Van Gaal természetesen (szokásához híven) Riquelmét kiáltotta ki bűnbaknak... A futballistát az is mérhetetlenül frusztrálta, hogy ha nem jött be egy-két csele vagy átadása, máris kapta a leszúrásokat és fricskákat a kispadról, így nem is csoda, ha az irányító egy idő után már egyáltalán nem is mert kockáztatni; sőt, egy alkalommal még pályára sem volt hajlandó lépni. Kölcsönbe is került az összetört Riquelme az akkor még kiscsapatnak számító Villarreal CF-be, s a tengeralattjárósoknál kezdődött el a támadó középpályás legújabb kori sikertörténete, az El Madrigalban ugyanis felismerték, hogy szabadjára lehet őt engedni és mindenekelőtt bízni kell benne. A Riquelme köré épített csapat nyolcadik lett a Primera Divisiónban, az UEFA-kupában elődöntőt játszhatott, a futballista pedig ismét megtalálta a kapuig vezető utat (8 gólt jegyzett a bajnokságban).

Mégsem kellett a Barcának, így újabb egy évre kölcsönadták ugyanoda, mire az általa vezetett Villarreal bronzérmet szerzett a bajnokságban (Riquelme egyéni csúcsot jelentő 16 gólt vágott a pontvadászatban), az UEFA-kupában a negyeddöntőig jutott, Román pedig bekerült Spanyolországban az Év csapatába is. Egykori ifiválogatottbeli mestere, a Bielsa-utód újdonsült szövetségi kapitány, José Pekerman is jobban bízik benne mint Verónban, s Riki a 2005-ös Konföderációs Kupán bizonyította is alkalmasságát a gauchók irányítói posztjára. Nyáron már Barcelonában is arról pusmogtak a szurkolók, hogy Riquelmét talán mégis vissza kellene hívni, de már késő volt: a játékos kijelentette, nem vágyódik oda ahol csak feltételekkel szeretik és inkább a Villarrealban marad - annak ellenére, hogy egykori Boca-edzője, Carlos Bianchi is csábította az Atlético Madridhoz. Roig elnök nem volt rest leszurkolni érte hétmillió eurót, és abba is mosolyogva belement, hogy ha a Villarreal eljut a BL nyolcaddöntőjéig, további egymillió eurót utal át a Barca számlájára. A sárgáknál az argentin futballt kiválóan ismerő chilei edző, a Riverrel és a San Lorenzóval is dolgozó Pellegrini nagyon jól megérti magát játékmesterével, hiszen rengeteget „lelkizik” Riquelmével, amit az rendre mindig meg is hálál a gyepen, hiszen a bajnokcsapatok versengésében óriási meglepetésre bejutottak a legjobb négy közé – ott viszont ironikus módon viszont éppen Riquelme kihagyott büntetője lett végzetük!

A sztár egyébként, aki fura módon alig foglalkozik médiaszerepléssel és reklámszerződéssel, mondván, ő inkább futballozni szeret, José Pekerman nagy kedvencei közé tartozik, a hatalmas konkurencia ellenére is. „Argentína mindig az alatt a nyomás alatt játszik, hogy győznie kell, de szép játékkal. Megtesszük ami tőlünk telik… Azt gondolom, a csapat már abban a stílusban játszik, amit José megkövetel tőlünk. José arra ösztönzi játékosait, hogy szépen, stílusosan és keményen futballozzanak” - dicsérte mesterét Roman a Konföderációs Kupa előtt. Riquelme végül kilenc vb-selejtezőn játszott, Peru, Venezuela és a brazilok ellen is nagyon fontos gólt rúgott, azaz a 2006-os németországi világbajnokságon talán eljő végre Juan ideje, hiszen két fiatal, különböző ifiválogatottakban már egy évtizede együtt játszó generációval (az övével és Savioláéval) felkerülhet a futball igazi csúcsára is. 1997-ben Malaysiában a FIFA ifjúsági világbajnokságán már megkoronázták egyszer: Román első négy mérkőzésén is gólt tudott szerezni, betalált a magyarok ellen is, s akkori társai közül Leo Franco, Quintana, Walter Samuel, Esteban Cambiasso, Pablo Aimar és Placente 2006-ban is eséllyel pályázott a németországi repülőjegyekre!