Brett Michael Emerton

Brett Emerton az ausztrál futball egyik legnagyobb sztárja Kewell és Viduka mellett-mögött, s aki állandó győzniakarása, sokoldalúsága, kőkemény mezőnymunkája, támadókészsége miatt a válogatottban is nélkülözhetetlen.

A bankstowni születésű legényke óvodáskora óta a futball, vagy ahogyan arrafelé nevezik e sportágat, a soccer nagy rajongója volt, s a környék legnagyobb Manchester United és Ryan Giggs-fanjaként tartották őt számon az ismerősök. Iskolaévei alatt a golf, a krikett és a rögbi alapjait is el kellett sajátítania, de nagyon tudatosan készült a labdarúgó-karrierre mint a McArthur Rams nevű klub igazolt játékosa. Soha nem mulasztotta volna el az angol közvetítéseket, az FA-kupa döntőit pedig annak ellenére is mindig megnézte, hogy azokat az időeltolódás miatt arrafelé hajnali kettőkor kezdték adni a sportadók. A lelkes ifistára az utánpótlás-válogatottaknál is felfigyeltek, így részt vehetett az U-17-es világbajnokságon a „Joeys”-zal Equadorban és az U-21-es vb-n Malaysiában és Nigériában is, azaz 17 évesen már a húsz-huszonegy évesek ellen futballozott. 1998 februárjában a felnőttválogatottban, a Sooceroosban is pályára léphetett Chile ellen, majd láthattuk őt a 2000-es olimpián is az Olyroos tagjaként. De térjünk vissza klubkarrierjéhez: miután Emerton kiöregedett az Ausztrál Labdarúgó-szövetség iskolájából, az AIS-ból, az UTS Olympicben húzott le két idényt, majd az Év játékosaként 1998 nyarán a Sydney Olympicbe került. A válogatott stabil tagjaként 2000-ben érezte idejét annak, hogy végre kipróbálja magát Európában, amikor a holland Feyenoord ajánlott számára szerződést. Kissé meglepő módon a jobbhátvédként, jobb oldali és középső középpályásként ill. jobbszélsőként egyaránt bevethető játékos villámgyorsan felvette az Erdivisie ritmusát s hamar a piros-fehér gárda húzóembere lett. Az UEFA-kupa-győzelem (a Dortmund elleni döntőt eltiltása miatt ki kellett hagynia) idején megkereste klubját ajánlatával a Liverpool, a Newcastle, az Aston Villa és a Leeds United is, ám a rotterdamiak által kért nyolcmilliós csekk mindannyiukat visszatántorította. Pedig Brett az Internazionale ellen vívott elődöntőben mutatott zseniális játékával Anglia legjobb menedzsereit is arra késztette, hogy sebesen elkezdjenek kotorászni a klub kasszájában…

Nem meglepő módon őt választották meg Óceánia legjobb futballistájának, s a díjat 85 000 néző előtt vehette át a Melbourne Cricket Arénában! Ősszel a BL-ben is vitézkedett, a bajnokságban háromszor volt eredményes és nyolc gólpasszt osztott ki, 6.3-as átlagot ért el s a címeres mezben Anglia ellen egy csodálatos egyéni akció végén megzörgette Robinson hálóját is! 2003 júliusában ehhez képest csekélyke összegért, rongyos 2.2 millió fontért szerezte meg játékjogát a Blackburn Rovers, akik az ördöngös Damien Duff utódját látták benne. „Nagyon megörültem, amikor a Rovers nyáron megkeresett ajánlatával. Sokszor láttam a csapat mérkőzéseit a TV-ben, s szerintem hamarosan felszállóágba kerülünk. Mint nagyon jól tudják, sok klub szeretett volna leigazolni engem, azaz nem lettem volna munkanélküli ősszel, de mindig is azt mondtam Graeme Sounessnek a telefonba, hogy tetszenek elképzelései és a klub ambíciói. Miután megtekintettem a Rovers létesítményeit és találkoztam az egyesület néhány tagjával, onnantól kezdve hamar döntöttem” – nyilatkozta angliai szűzbeszéde alkalmával sajtótájékoztatóján. „Ő a legjobb játékosunk, de már amikor ideérkezett, akkor megmondta hogy a Premier League-ben szeretne egyszer játszani s a Feyenoord csak az első lépés efelé. Tudtuk hogy a következő lépés Anglia lesz” - búcsúzott tőle Rob Baan, a Feyenoord technikai igazgatója. „Roppant tehetséges futballista, aki nagy szerepet tölt be terveinkben. Hatalmas nemzetközi rutinnal rendelkezik, játszott a BL-ben is, ráadásul a legjobb korban van, azaz minden leigazolása mellett szól!” - örvendezett érkezésekor Souness.

Brett angliai debütálása meseszerű volt: a sérüléséből frissiben felépült szélső a Wolverhampton Wanderers elleni 5:1-es győzelem alkalmával mutatkozott be, a 16-os sarkából egy fantasztikus gólt csavart a felső sarokba, ráadásul őt választották meg a mérkőzés emberének is! Bár ezután mind az ő, mind a csapat formája visszaesett, de az új menedzser, Mark Hughes érkeztével újra jó formába került Emerton is. A villámgyors, fizikailag csúcson lévő, az alázatos mezőnymunkában is jeleskedő, de társait mindemellett kitűnő labdákkal szolgáló szélsőt több mérkőzésen is megválasztották a 90 perc legjobbjának, így több nagy klub is érdeklődött időről-időre iránta - ám mivel Brett kontraktusa 2007-ig szól, maradt az Ewood Parkban. 2005 végén végre a válogatottal is elért némi sikert, ugyanis ha csak nagy szerencsével is, de kvalifikálták magukat a németországi vb-re, ahol generációja először mutathatja meg magát a nagyvilágnak.

„Egy napon, ha véget ér angliai karrierem, visszatérek játszani Ausztráliába, s ha bírom erővel, sok jó szezon vár ott rám” – engedett betekintést közeltávoli terveibe.