Kasey Keller

A szimpatikus Kasey Keller a 2006-os németországi világbajnokság legtapasztaltabb labdarúgója, hiszen a gyérülő üstökű kapuvédő már az ősidőkben rendezett 1990-es olaszországi világbajnokságon is részt vehetett! S gondoljunk csak bele: ha a negyedik VB-jére készülődő portás 1992 és 1995 között nem tart szünetet a nemzeti csapatban, amely érába belesett ugyebár a hazai torna, akkor ezen a nyáron világrekorder lenne!

A csizmaországbéli nagy torna idején, amikor a fiatal amerikai futball megmutatta máris meglepően éles oroszlánkörmeit, Keller odahaza már elismert portásnak számított, hiszen a Laceyben egy farmon felnőtt nyúlánk legényke a portlandi egyetem színeiben 1988 óta mutatott be parádés shutoutokat, sőt, a vb évében őt választották meg a Nyugati Liga legjobbjának is. Edzője, a 2000-es olimpiai csapat későbbi szövetségi kapitánya, Clive Charles már akkor nagy jövőt jósolt neki, mondván, azóta sem látott olyan amerikai játékost, aki ennyire tudott volna koncentrálni mérkőzések közben! Az 1989-es U-21-es világbajnokság legjobb kapusa és ezüstlabdása 1990 februárjában Kolumbia ellen a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, s ugyan Itáliában a legendás Tony Meola miatt egyetlen mérkőzést sem játszhatott, ám menthetetlenül elindult a profivá válás útján, hiszen az angol Millwall figyelt fel rá s szerződtette. A The Lionsnál az ír menedzser, Mick McCarthy viszont még sokáig nem bízott benne, de amikor 1992-ben végre a háló elé állította hősünket, nem csalódott benne, hiszen az idény végén a fanok Kellert választották meg a legjobb Millwall-játékosnak! Sőt, amikor a következő két évben 15 ill. 20 bajnokin is kihúzta hálórezdülés nélkül (összesen 105-ször lépett pályára), már a másodosztály legjobb kapusai között tartották számon – s bár éppen a hazai világbajnokságon nem volt kerettag, de a válogatottal az 1995-ös Copa Americán és az atlantai olimpián is remekelt, előbbin a torna legjobb kapusaként, utóbbin csapakapitányként. Így már érthetjük, hogy miért is adott érte a Leicester City 1996 nyarán 1 350 000 mai eurónak megfelelő fontmennyiséget.

A Rókáknak akkoriban remek gárdájuk volt, hiszen Keller bemutatkozásként magasba emelhette a Ligakupát, a bajnokságban pedig a kilencedik majd tizedik helyen végeztek. Igaz, akkortájt olyan elsőrangú játékosok erősítették Martin O'Neill mester keretét, mint a kőkemény védő, Elliot, a görög Zagorakisz, a Savage-Guppy-Lennon-Izzet-középpályáskvartett, az angol csatárlegenda, Tony Cottee vagy éppen a fiatal Emile Heskey. Bár 1999 tavaszán újra eljutottak a Ligakupa döntőjébe - ahol a Tottenham már túl nagy falatnak bizonyult -, ám a Kevin Poole-t és a francia Pegguy Arphexadet is a kispadra szorító Keller a klímaváltozás mellett döntött s a spanyol Rayo Vallecanóhoz igazolt szerződése lejártával (a Rókák egyébként a rutinos Tim Flowerst vették meg helyére a Boltontól). Kasey nagyon szépen búcsúzott az angoloktól: egyrészt két mérkőzésen szerepelve képviselte a klubot a franciaországi világbajnokságon (előtte kilenc selejtezőn szerepet kapva egyhuzamban 562 percig is kihúzta kapott gól nélkül s olyan kimagaslóan védett, hogy ő lett az Év játékosa az USA-ban), másrészt a bajnokságban fantasztikus formában védve 36 mérkőzésen mindössze 43 kapott góllal segítette a kék-fehéreket az újabb tizedik helyhez. Nyáron a Konföderációs Kupán a nemzeti tizeneggyel a bronzérmet szerezte meg, Keller különösen az argentinok ellen védett ihletett formában, még G. Lopez büntetőjét is kipöckölte a sarokból – jogosan is látták benne a torna legjobb kapusát a FIFA neves szakértői! Egyébként az újabb válogatottbeli remeklés meghozta számára az újabb Év játékosa-címet is.

Spanyolországban sem lehetett rá panasz: a María Teresa Rivero elnökasszony vezényelte, akkoriban igencsak összeszedetten futballozó újonc madridi kiscsapat a tabella nyolcadik helyéig tornázta fel magát a legjobbak között, később az UEFA-kupában egészen a negyeddöntőkig jutottak; sőt, az amerikait az ESM 2000 októberében a hónap legjobb kapusának választotta meg! Ám 2001 nyarán Keller nem tudott ellenállni a Tottenham hívó szavának s szabadügynökként ingyen költözött Angliába az éppen a Leicesterbe távozó sokszoros angol válogatott Ian Walker helyére. Londonban viszont Keller nem a legjobbkor szorult kispadra Neil Sullivan miatt, hiszen éppen az ázsiai világbajnokság előtt jártunk, így hát nem meglepő, ha hősünk csak Friedel tartalékja volt a nagy tornán, holott előtte nyolc selejtezőn is a kezdőben kapott helyet! A következő esztendőben vigaszképpen bevédte magát Glenn Hoddle menedzser kegyeibe, végigfutballozta az idényt, 6.55-ös átlagát és háza elejét nem érhette panasz. Nyáron bemelegítésül az Arany Kupán többször is karjára húzhatta a csapatkapitányi karszalagot, a kanadaiak ellen két büntetőt is kivédett - ezen fellelkesülve igazi vasemberként a sarkantyúsok minden bajnoki és kupameccsét végigküzdötte, az összes játékpercet! Ezt a bravúrt a 2003-04-es szezonban is megismételte, átlagán leheletnyit rontva a liga harmadik legjobb kapusa lett, mégis elhagyta a Hotspurt: a szupertehetséges Paul Robinson érkezése után a holland Martin Jol létszámfelettinek nyilvánította az amerikai kapuvédőt, még a kispadra is két fiatalt vásárolt a magyar Fülöp Márton és a cseh Radek Cerny személyében.

Keller egy hónapra a Southamptonhoz került kölcsönbe, majd a hollandus mester ingyen elengedte őt a német Borussia Mönchengladbachhoz, akiket KK sikerrel mentett meg a kieséstől. A következő szezonban, 36. életéve dacára végig kezdőként állta sarat és a Bundesliga izomszakasztó kihívásait, sőt, kiválónak mondható, hármas alatti átlagával (arrafelé a kevesebb a jobb) hatalmas része volt abban, hogy a fekete-zöldek egy kellemes, izgalommentes idény végén a középmezőnyben végeztek. Csodálatra méltó munkájának elismeréséül 1997 és 1999 után 2005 végén újra a legjobb amerikai játékosnak választották meg a szakemberek, s 14 selejtezőn védve biztos kezdőként készülhetett utolsó nagy tornájára, a 2006-os németországi világbajnokságra. A szövetségi kapitánynak, Arenának nem csak Keller hatalmas rutinját, nyugodtságát, még mindig kiváló reflexeit kellett respektálnia, hanem a komor számokat is: 2006 elejéig „Kasey C.” 92 válogatottsággal büszkélkedhetett, s ezek közül 44-en még csak gólt sem kapott, leghosszabb szüzességi ideje 801 perc!

Keller a legnagyobb dícséretet egy ellenféltől, Romariótól kapta, még az 1998-as Arany Kupa amerikai-brazil rangadója után: „Ez a legjobb forma kapustól, amit valaha láttam egy olyan mérkőzésen, ahol én is pályára léptem”. A 90 perc során Keller Romario öt százszázalékos helyzetét is kivédte, s úgy választották meg a kapuvédőt a torna legjobb futballistájának, hogy mindösze az elődöntőben és a fináléban lépett pályára!