Tomas Rosicky portréja

nemzetisége:
cseh
67/18
születési hely:
Prága
ideje:
1980.10.04.
pozíció:
irányító, jobb oldali és középső támadó középpályás
magassága:
175 cm
súlya:
67 kg
korábbi klubjai:
Sparta Praga, CKD Kompresory, Borussia Dortmund
sikerei:
cseh bajnok (1999, 2000, 2001), német bajnok (2002), UEFA-kupa-döntős (2002), Amszterdam-kupa-győztes (2007, 2008), Emirates-kupa-győztes (2007), vb-résztvevő (2006), Eb-bronzérmes (2004), Eb-résztvevő (2000), U-21-es Eb-ezüstérmes (2000), az Év legjobb ifjúsági korú labdarúgója Csehországban (1999), az Év játékosa Csehországban (2001, 2002, 2006), az Év második legjobb játékosa Csehországban (2005), az Év csapatának tagja a Bundesligában (2002), kétszeres U-21-es válogatott, 9-szeres U-18-as válogatott, 16-szoros U-16-os válogatott, 10-szeres U-15-ös válogatott


Tomas Rosicky (ejtsd: Roszicki) Közép-Európa talán legjobb képességű játékosa, csak éppen tehetségét nem tudta még világklasszissággá érlelni, hiszen hiába tartott varázslatos oktató-tízperceket a Bundesligában és a Premiershipben is, huzamosabb ideig nem képes tartani ezt a magas szintet.

A prágai születésű „Rossi” kisiskolás korában került az egyik legnagyobb helyi klubhoz, a Spartához az érdekes nevű CKD Kompresory együtteséből, s hamar törzsgárda-tag lett a különféle U-válogatottakban. A futball a vérében volt: édesapja, Jirí a '60-as, '70-es évek népszerű játékosa volt s 1967-ben csehszlovák bajnoki címet nyert a Spartával. Anno egyébként apja bátyját, a kis Jirit vitte le a CKD-hoz próbajátékra, aki természetesen meg is felelt az elvárásoknak, de csak azzal a feltétellel vállalta a szerződés aláírását, ha öccsét is viheti magával – így a vezetők kénytelenek voltak leigazolni a legifjabb Rosickyt is! A törékeny irányító 17 évesen a felnőttek között is bemutatkozhatott, s edzője, Ivan Hasek némi hezitálás után egyre több terhet rakott Rosicky keskenyke vállaira.

Aki még 20. születésnapja előtt bemutatkozhatott a nagyválogatottban: 2000 februárjában esett át a tűzkeresztségen az írek ellen Jozef Chovanec kapitánynak, no meg saját zsenialitásának köszönhetően. Láthattuk a pelyhes állú karmestert a nyári Európa-bajnokságon is, s nehezen lehetett volna lámpalázasnak nevezni Rosit, hiszen a hollandok ellen mutatott teljesítményét a német Kicker a lehető legjobb, azaz 1-es osztályzatra értékelte! Decemberben megválasztották odahaza az Év játékosának, a legfiatalabbként a mindenkori díjazottak közül. Sziporkázására - a BL-ben is remekelt a Spartával - ekkor már a legnagyobbak is felfigyeltek, a dortmundiak akkori edzője, Matthias Sammer többször is Prágába repült, hogy megnézze s meggyőzze a fiatal irányítót.

Télen 13.3 millió euróért (25 millió márka) alá is írt a Dortmundhoz, kikosarazva a Liverpoolt, a Bayernt, a Laziót, a Real Madridot és az Arsenalt is. Az összeg német és cseh átigazolási csúcs lett, sőt, utóbbi minőségét napjainkig is megtartotta. „Kemény munka volt, de nagyon büszkék vagyunk, hogy sikerrel jártunk” – büszkélkedett az aláírás után Michael Zorc, a BVB sportigazgatója. Még elégedettebb lehetett az egykori kiváló középpályás, amikor „Rossi” tavasszal szemkápráztató játékkal dobogóhoz, majd a következő évben közönségkedvenccé avanzsálva bajnoki címhez és UEFA-kupa-ezüsthöz segítette klubját.

Az irányító - lányos arcával párhuzamban - édesanyjával együtt költözött Németországba, s az újságok azt írták róla első dortmundi edzése után, hogy úgy néz ki, mint egy kisgyerek, akire véletlenül a nagyok ruháját adták; a szurkolók pedig elnevezték Rántotthúsnak, mondván, ugyanolyan vékony, mint egy bécsi szelet... Később revideálták álláspontjukat a felek, káprázatos passzai és cselei láttán előléptették Rosickyt a futball Mozartjának. Viszont a karmester válogatottjával nem jutott ki a 2002-es világbajnokságra, majd januárban lábát törte, két hónapig pályára sem léphetett.

A Ruhr-vidékiek 2008-ig így is meghosszabbították szerződését, aminek eredményeképpen az irányító a Bundesliga egyik legjobban fizetett labdarúgója lett évi 4 millió eurós keresetével. 2004 tavaszán néha már sérülése előtti csúcsformáját idézte, egy kivételével az összes Eb-selejtezőn láthattuk, majd végigjátszotta a portugáliai tornát is. Összességében kiválóan, ám a görögök elleni elődöntőben kihagyott egy óriási helyzetet, majd Nedved kiesése után nem volt képes hátára venni a nemzeti tizenegyet. Megnőtt iránta a külföldi érdeklődés is: a Chelsea 2004-ben 30 millió eurót kínált érte, ám Sammer semmiképpen nem akarta eladni, pedig bejelentkezett a Barcelona és a Juventus is.

A kontinenstorna után gyengén és néha lélektelenül labdázgatott, s mint kiderült, játékjogát eladta adóssága elől menekülő klubja egy építőipari vállalkozásnak, azaz új „tulajdonosai” nem abban voltak érdekeltek, hogy ügyfelük Dortmundból vonuljon vissza. Fura üzleti döntés volt ez egyébként egy német egyesülettől (legutóbb Miro Klose igazolt át ilyen csavaros módon), no de hát ha egyik ügynökét Tóth Jánosnak hívják… A Real, az Arsenal, a Liverpool, a Tottenham, a Juventus és az Atletico Madrid is csábítgatta, utóbbival össze is boronálták a lapok.

„Dortmundi mehetnékjétől függetlenül Rosicky a cseh válogatott egyik vezéregyénisége, a vb-kvalifikációk során végig alapember volt, a norvégok elleni pótselejtezőn győztes gólt szerzett - s hogy nyugodtan futballozhasson a vb-n, már a torna előtt az Arsenalhoz igazolt, 11.7 millió euróért. Londonban Rosicky a közelmúlt sikeres sztárjait próbálja majd meg elfeledtetni, Cesccel oldalán” – írtuk róla 2006 nyarán. A 12 selejtezőn hétszer is eredményes középpályás Németországban kiválóan kezdett, az USA-nak két gólt vágott, de Ghána és Itália ellen is eltűnt a védekező középpályások süllyesztőjében.

Nedved visszavonulása után ő kapta meg a válogatott csapatkapitányi karszalagját, s az Arsenalban többször is kiváló játékkal örvendeztette meg a fanokat, pedig sokan féltették őt testalkata miatt a Premiership húsdarálójától. Zseniális, 7.40-es átlagot érdemelt ki, tíz Eb-selejtezőn két gólt vágott, ám nem a legjobban készült fel a 2008-as kontinenstornára, hiszen januárban igen komoly izomhúzódást szenvedett.

S hogy szép kerekre zárjuk az életrajzot: az egykoron nála sokkal többre taksált bátyja, Jiri is profi futballista lett végül, noha öccse magasságait soha nem érte el, de megfordult az Atletico Madrid és a Sparta Praga tartalékcsapatában is, jelenleg a Jablonec alkalmazottja.