Egy „brooklyni” igazgató Pécsen

Pécsen mostanában újra divat férfi kosármeccsekre járni. Azt, hogy a lányok találkozóin telt ház van, egy évtizede megszokhattuk, a most véget ért idényben azonban már több ezren jártak a férfiak mérkőzéseire is. A PVSK-Pécs Expo története legjobb évadját zárta, bekerült a bajnoki elődöntőbe, ahol sorsfordító ötödik találkozóra késztette a sokkal esélyesebb Albacompot. A végül negyedik fekete-fehérek „tavaszi hadjáratának” vezére Sztojan Ivkovics, a minden hájjal megkent ősz center volt.

„Ha nincs a térdsérülésem, biztosan folytatom – mondja Ivkovics. – Három-négy jó évem még lehetne a magyar mezőnyben, de azt gondolom, az igazán jó játékosnak tíz meccsből legalább nyolcon jól kell teljesítenie, én pedig a sérülésem után már csak hatszor tudtam a magam szempontjai szerint jól játszani.”
Ivkovics, sok hozzá hasonló sorstársához, a délszláv háború zűrzavaros időszakában került Magyarországra. Előtte öt évig a szabadkai Szpartak mezében játszott, többek között a később világbajnoki címig jutó Dejan Koturoviccsal egy csapatban. Ugyanott kosarazott akkoriban egy bizonyos Dragan Alekszics is, akivel – hogy hogy nem – az újdonsült szakmai igazgatót Pécsen újra összehozta a sors.

„Kmézics Zoránnal szintén együtt játszottunk korábban Szabadkán. Ő kilencvenkettőben már az Olajban kosarazott, bajnoki címet is nyert. Ő szólt, hogy jöjjek Szolnokra. Jöttem. Sohasem bántam meg” – emlékszik a nagy 15-ös.

A center azóta egyetlen évre sem hagyta el Magyarországot, pedig lett volna kérője bőven. Nem volt rossz ajánlólevél, hogy sihederként szerepelt a világhírű Buducsnoszt Podgoricában, ahol minden idők egyik legjobb jugoszláv kosárlabdázója, Zoran Szlavnics is edzette egy ideig. „Dusko Ivanovics volt ott az igazi vezér, így, szó szerint” – ad jellemzést a Barcelona jelenlegi tréneréről az egykori beosztott, aki a montenegrói Kotorban felnövő ifjúként („Brooklynnak hívták a kerületet, ahol nevelkedtem” – mosolyog) sosem kerülte a balhés szituációkat.

„Máshol nem lettek volna olyan lehetőségeim, mint Magyarországon – folytatja. – Amerre csak jártam, mindenhol figyelembe vették, kikkel szeretnék együtt játszani. Amikor sokkal több pénzért hívtak jobb európai csapatokba, már itt volt Timi.”

Béres Tímea… A MiZo Pécs kiváló kosárlabdázónője Ivkovics felesége, közös gyermekük, a két és fél éves Milán anyukája.

„Életemben először Szolnokon láttam őt. A tévében. Fradi–BSE meccs volt, rögtön megtetszett. Olyannyira, hogy játékostársammal, ifjabb Knézy Jenővel valamivel később, amikor Timi hiányzott az összeállításból, fel is hívtuk Jenő édesapját, mondja már meg, miért nem játszott az a csinos lány. Aztán évekig nem láttam. Majd Sopronban, az öltözőfolyosón egyszer csak szembe jött. Szerelem volt első látásra. Azóta együtt vagyunk. Talán az döntött, hogy ő az első ember, aki fölém tudott kerekedni. Addig mindenhol én voltam a vezér. Azóta egyetlen napig volt mosolyszünet köztünk, amikor hat évvel ezelőtt mondtam, hogy Szolnokról visszamegyek Sopronba, ő pedig igazoljon a Postásba. Nem tette. Pécsre szerződött, én meg Kaposvárra. A Postás megszűnt, mindketten bajnokok lettünk. Igaza lett. Akkor is!” – hangzik a vallomás.

Már korábban is keringtek legendák egész napos utazásokról, hiszen Béres Tímea például egy idényt Franciaországban játszott végig, de a pár kapcsolata akkoriban is roppant szoros volt.

„Nekem régebben sem az számított igazi sikernek, ha több száz millióból összeraknak egy csapatot, amelyik végigveri az ellenfeleit. Nem az az igazi öröm, amikor látod, hogy Simon Balázs vagy Grebenár Péter mennyit fejlődik? Vagy hogy Filipovics Gordan, akiről azt mondták, öreg, mennyire odateszi magát, és még negyven felé közeledve is bajnoki címeket nyer? Szerintem a negyvenhez közelítő, megfelelő alapokat megszerző kosaras a legjobb korban van. Így került most hozzánk Bojan Lapov. Pécsen mindenkinek megvan a helye és a feladata. Engem is ellenőriznek, a szponzortól nem csupán elkérjük a pénzt. Ötvenmilliós fizetési sapkát vezettünk be a játékosainknál. A szakmai stáb – beleértve magamat is – díjazása együttvéve nem lehet több, mint egy jó edző fizetése más klubnál. Három légiósunk lesz, kilenc magyarral, akiknek az átlagéletkoruk huszonkettő-huszonhárom év. Nem tűzünk ki elérhetetlen célokat. Az A-csoportban kell maradnunk. Ám ahogy az idén, úgy jövőre is jók leszünk” – tekint előre a szakmai igazgató.

Szokás szerint céltudatos, és nem kerüli a konfliktusokat. Nem tette játékosként sem. Egyetlen tette iránt sem maradt közömbös a kosarastársadalom.

„Bármelyik városban játszottam, mindenhol szerettek. Ha elmentem onnan, nem szerettek. Én nem foglalkozom ezzel. Azt tartom, kevesen ismernek, ezért kevesen szeretnek” – értékeli önmagát.