Újabb fordulatot vett Schmitt Pál és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) éléről történő távozását sürgetők párharca. A péntekre meghirdetett elnökségi ülésen a testület tíz tagja nem kíván részt venni, ugyanakkor rendkívüli elnökségi ülés összehívását sürgetik. Schmitt Pál lemondását a 165 MOB-tagból már 102 szorgalmazza. Ugyanakkor 22 olimpiai bajnok felhívásban állt ki a hivatalban lévő elnök mellett.
Farkas József
Farkas József
A Magyar Olimpiai Bizottság tavaly december 17-én tartott közgyűlésén egyszer már alapszabály-módosítási javaslatként fölvetődött a téma: a MOB elnöke és főtitkára ne lehessen országos párt elnöke, alelnöke vagy főtitkára. Akkor Schmitt Pál MOB-elnök legszebb párbajtőrözőnapjaira emlékeztetve hárította el a gyenge próbálkozást…
Mostanra némiképp változott az „asszó” állása. A 165 MOB-tagból 102 (köztük 18 elnökségi tagból tíz) már alá is írta azt az alapszabály-módosító indítványt, amely legalább négyéves politikai semlegességet igényel a mindenkori MOB-vezetőktől. Információnk szerint az alapszabály módosítását ösztönző tíz elnökségi tag ma nem megy el a meghirdetett elnökségi ülésre (korábban Schmitt Pál július 7-re hívta össze az ülést, de akkor más programra hivatkozva lemondta azt). Mivel az alapszabály szerint minimum ötvenszázalékos részvétel szükséges a döntéshozatalhoz, ez az elnökségi ülés nem lesz képes kenyértörésig vinni a vitát. Ezzel a tizek egyszersmind újabb lehetőséget adnak Schmitt Pálnak arra, hogy elgondolkodjon, de még inkább arra, hogy elegánsan távozzon, s fájdalommentes vonuljon vissza a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba.
Úgy tűnik, az egykori remek vívó fél éve, az első akciónál nem jól mérte fel az ellenfelek erejét. Vívónyelven szólva tempó nélkül lendült lerohanó támadásba, amikor a Magyar Nemzet múlt szombati számában kiborította a bilit.
Kapkodott.
Rosszul döntött.
Az utóbbi időben sokadszor.
Először, ahelyett hogy azonnal az élére állt volna a szerveződésnek, a tavaly alakult Budapesti Olimpia Mozgalmat (BOM) támadta meg a NOB-nál az olimpia szó használatáért.
Csúsztatott.
Ugyanis a MOB-alapszabály (II. fejezet, 5. paragrafus) kimondja: „A MOB kizárólagos jogosultságai: az olimpiai zászló, jelképek, jelmondat, valamint az olimpia, illetve olimpiai elnevezés kereskedelmi vagy egyéb célú felhasználásának, illetve ezek mások általi hasznosításának engedélyezése.” Az utolsó öt szó a lényeg. Engedélyezhette volna, de nem tette…
Schmitt Pál tizenhét esztendeje irányítja az olimpiai mozgalmat, a személye azonban mostanra megosztotta a sporttársadalmat
A mostani ügyben a MOB elnöke újra a NOB-ig rohant, a jogi bizottságtól kért állásfoglalást, mondván, politikai nézetei miatt diszkriminálják. A MOB-alapszabály I. fejezet 1. paragrafus 4. pontja kimondja: „A Magyar Olimpiai Bizottság politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független.” Persze a MOB nem politizál.
De Schmitt Pál igen.
Ennek következtében pedig most már a kívülállók számára is világos: megosztotta a szervezetet (sőt az egész magyar sportmozgalmat), a MOB politikai csatározások színterévé alakult át.
Vagyis politizál.
Néhány napja Schmitt Pál a Telesportban tette föl az i-re a pontot. Következőképp próbálta hárítani az őt ért támadást: „A MOB alapszabálya nem ismeri a visszahívás intézményét.” Ehhez képest az alapszabály 16. paragrafusa ekképp szól: „A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: …b) a tisztségviselők, az elnökség, a Felügyelő Bizottság megválasztása és visszahívása.” Emlékeztetőül: alig fél éve éppen az ő vezetésével hívta vissza az elnökség Aján Tamást 15:0-s szavazati aránnyal.
Érdemes azonban megállni egy pillanatra, hiszen a látszat ellenére nem Schmitt Pál személye, politikai hovatartozása az elsődleges probléma a MOB életében. A váltás politikai indítéka valójában csak ürügy lehet a változást óhajtók részéről.
A MOB történelmi mélyponton van, a sporttörvény 2004-es módosítása óta súlytalan, apró pont csupán. Nem találja a helyét és szerepét jelenlegi sportéletünkben. A MOB apparátusa a rendszerváltozást követően nem változott. Sem személyi összetételét tekintve, sem pedig alaptevékenységét illetően. Tizenhét év alatt a MOB vezetőségének nem sikerült felnevelnie a saját utódait. Azokat, akik meg tudnak felelni a modern kihívásoknak.
Schmitt Pál az ominózus Magyar Nemzet-beli cikkben ezt nyilatkozza: „…a sport a nevelés és a szociális kiegyenlítés fontos eszköze. Tehát a hátrányos anyagi helyzetű gyerekek is egyenlő esélyt kapnak, ha sportolnak. Ha ezt a két tételt Magyarországon meg akarjuk valósítani, a civil szervezetek szerepe felértékelődik.” Szép, igaz szavak. A baj az, hogy hosszú évek óta csak szavak.
Ha a felértékelődésnek az az ára, hogy Schmitt Pál 17 év után távozzon a MOB elnöki székéből, illene ezt belátnia.
Ellenkező esetben prognosztizálható az asszó végeredménye: a jelenlegi állás szerint minimum 102:63 arányban elveszti a mérkőzést… ---- Rendkívüli elnökségi ülés összehívását kéri Schmitt Pál elnöktől a Magyar Olimpiai Bizottság vezetésének tíz tagja – köztük három alelnök –, „...akik nem vesznek részt a pénteki elnökségi ülésen”. A 18 tagú vezetőségből tízen csütörtökön levélben fordultak Schmitt Pálhoz, mivel „sajnálatosnak, megalapozatlannak és sértőnek” tartják július 7-én adott nyilatkozatát, s ennek alapján együttesen rendkívüli elnökségi ülés összehívását kérik. A MOB alapszabálya szerint a vezetőség egyharmada elegendő egy ilyen kezdeményezéshez. „A tíz fő szükségesnek tartja közösen jelezni, hogy az eredetileg július 7-re meghirdetett, később július 14-én 10 órától zajló elnökségi ülésen a fentiek alapján nem vesznek részt” – áll a Schmitt Pálhoz írt levélben.
A MOB alapszabálya szerint az elnökség akkor határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van – ez tíz tag távolmaradásával pénteken nem valósulhat meg. „Mint a mellékelt, a rendkívüli MOB elnökségi ülést ösztönző levélből is kiderül, fontos, hogy ezen összejövetelen valamennyi érintett részt vehessen. Mind a tízen tisztelettel kérik, kivételesen T. Elnök úr is próbáljon meg hozzájuk alkalmazkodni. A nemzetközi versenyprogram szoros, épp ezért a tíz fő néhány napon belül több konkrét időpontjavaslatot tesz, amelyek közül T. Elnök úr a számára legmegfelelőbbet kiválaszthatja” – zárul a levél, amelyet Aján Tamás, Bakonyi Tibor, Császári Attila, Csötönyi Sándor, Faragó Judit, Gyárfás Tamás, Hegedűs Csaba, Markovits László, Sinka László és Vass Károly írt alá.
Ugyanakkor huszonkét olimpiai bajnok aláírta azt a felhívást, amelyben kiállnak Schmitt Pál mellett. „A magyar Alkotmány és az Olimpiai Charta elveivel összhangban a Magyar Olimpiai Bizottság alapszabálya is elítéli a hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Ragaszkodunk ahhoz, hogy továbbra is az a Schmitt Pál vezesse a magyar olimpiai mozgalmat, akit a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése 2005 tavaszán a pekingi olimpia évének végéig, a demokrácia elveinek betartásával, titkos szavazással, óriási többséggel erősített meg elnöki tisztségében…” – áll az állásfoglalásban, amelyet Ambrus Miklós, Balczó András, Buzánszky Jenő, Csollány Szilveszter, Csongrádi László, Dömötör Zoltán, Grosics Gyula, Igaly Diána, Ihász Kálmán, Kárpáti György, Konrád Ferenc, Konrád János, Kovács Antal, Kovács István, Kovácsi Aladár, Kósz Zoltán, Kulcsár Győző, Polyák Imre, Steinmetz Barnabás, Szondy István, Varga János és Zsivótzky Gyula írt alá. ---- Lassan egy hete cikkeznek a politikai napilapok Schmitt Pál és a MOB elnök által csak „madárijesztőknek” nevezett aláírásgyűjtők, azaz a belső ellenzék között zajló háborúról. Vajon miért nem a Nemzeti Sport, az ország sportnapilapja foglalkozik naponta a MOB jövőjét meghatározó konfliktussal? Miért a politikai napilapok újságírói írnak veretes véleményeket a kialakult helyzetről? A válasz egyszerű. Sportnapilap vagyunk, nem politikai. És mivel az aláírásgyűjtők elsősorban az olimpiai charta politikamentessége és Schmitt Pál politikai szerepvállalása – a Fidesz alelnöke –, illetve az utóbbi időben e szerepkörben történő megnyilatkozásai közötti összeférhetetlenséget feszegetik, inkább politikai a téma, mint sportaktualitás. ---- Konrád János, a MOB elnökségi tagja: „Ez a kezdeményezés, azonkívül, hogy diszkriminatív, ellenkezik a MOB és a NOB alkotmányával, s még az etikusság határát is súrolja. Ennyi erővel előállhatnának azzal is, hogy nem lehet a MOB elnöke az, akinek S-sel kezdődik a vezeték- és P-vel a keresztneve. A problémák nem a vezetőség összetételében keresendők, hanem az állami támogatások folyamatos csökkenésében. Ha valaki tudja garantálni, hogy az ő megválasztásával az állami támogatások nőnek, az álljon elő vele, a közgyűlés majd dönt.”
Gémesi György, a MOB elnökségi tagja: „A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése korábban állást foglalt abban a kérdésben, hogy a politikában szerepet vállalók betölthetnek-e vezető tisztséget a MOB-ban. Én ezzel a határozattal egyetértek.” ---- Markovits László, a MOB elnökségi tagja: „A MOB válságban van. Ez látszik abból is, hogy a politika begyűrűzött a működésébe. Nem mondhatom, hogy egy hét nyelven beszélő, hosszú ideje a NOB tagjaként dolgozó diplomata nem alkalmas a MOB vezetésére. Abban viszont biztos vagyok, hogy új szemlélet kell, amihez határozott és független MOB-vezetőségre van szükség.”
Faragó Judit, a MOB elnökségi tagja: „Az elnökség jó néhány tagja, köztük én is három éve felhívtuk az elnök úr figyelmét, hogy ha politikai szerepet vállal, a sport sínyli meg. Ő fogadkozott, hogy nem mossa össze a két megbízatást. Ennek ellenére a MOB mélypontra került, politikai csatározások színterévé vált, és ezt az ő politikai szerepvállalására vezetem vissza. A MOB-nak megújulásra van szüksége.”