Végtelen keserűség

– Gellei úr, beszélhetünk a Fradi kizárásáról?
– Lehet néhány nap múlva? Nagyon kivagyok…

– Sajnos nem, mi napilap vagyunk.
– Most hazamegyek, és megpróbálok aludni, mert az éjjel nem nagyon tudtam.

– Csak előtte adjon egy interjút a Nemzeti Sportnak.
– Mit mondjak? Milyen interjút? Végtelenül el vagyunk keseredve, nem hittük, hogy megszülethet ez a döntés.

– Hogyan tudta meg?
– Kedd este néztem a televíziót, ott hallottam először a döntésről. Aztán felhívott Ináncsy elnök úr, és közölte, hogy a csapatot kizárták az NB I-ből.

– Meglepődött?
– Meg. Azt gondoltam, a futballszakmai szempontok többet számítanak. A magyar futball vezetőinek nem lett volna szabad hagyniuk, hogy egy olyan műhely, mint a Ferencváros, eltűnjön az élvonalból. És nemcsak a százöt éves NB I-es bajnoki múltra és a régmúlt egyéniségeire gondolok, hanem a mostani csapatunkra. Nézze csak végig: ebből a keretből szinte mindenki válogatott volt, vagy az lehet. A rutinos, válogatottat megjárt futballistáink mellett egy sor utánpótlás-, netán U20-as vagy ifjúsági válogatott játékosunk van. Ez a keret azóta, hogy kilenc hónappal ezelőtt a kiesés rémétől fenyegetve elkezdtünk közösen dolgozni, összeállt, kialakult, és sokkal többre hivatott a másodosztálynál. És még valami: ezek a játékosok a magyar korosztályos csapatokban játszanak, nálunk nincsenek sem afrikai, sem más légiósok, akik jönnek, mennek, felbukkannak és eltűnnek. Egy sor fiatal karrier törhet most meg, mert valakik úgy döntöttek, hogy nem méltányolják a csapat erőfeszítéseit, azt, hogy a klub túlélése érdekében a járandóságunkat is engedtük átütemezni.

– Nem éppen az FTC vezetői hagyták az évek alatt ide jutni a Fradit?
– Mit vár tőlem, hogy ostorozzam a klubom vezetőit? Nekem ilyesmi nem szerepel a feladataim között. Az én feladatom a csapat felkészítése, amit, úgy érzem, kollégáimmal együtt tisztességgel elvégeztünk. Van, akinek a háttér megteremtésével kell foglalkoznia, van, akinek a buszrendeléssel és így tovább.

– Pontosan: nem vitatható, hogy a csapat alkalmas az NB I-re, de a klub aligha az. A jelek szerint a Fradi megérdemelte, hogy kizárják.
– Ezt visszautasítom. Mi semmi ilyesmit nem érdemeltünk. Amikor idejöttem, egy nincstelen klubnál vállaltam, hogy mindent megteszünk a csapat talpra állásáért. Amit ígértünk, teljesítettük. Miért érdemeltük volna meg a kizárást és ezt az egészet? Ne haragudjon, de még nagyon friss a seb…

– Volt edzés szerdán?
– Nem. Találkoztunk reggel, a játékosok át is öltöztek, de képtelen voltam megtartani a tréninget. Eredetileg a Siófokkal játszottunk volna edzőmeccset, csak lefújtuk, mert úgy volt, hogy pénteken már tévés NB I-es bajnokit játszhatunk… Végül beszélgettünk, megpróbáltuk megtárgyalni a helyzetet.

– Érez olyan dacot, ambíciót a játékosokban, hogy a történteken túllépve már az NB II megnyerésére készülnek?
– Nem. Egyes nyilatkozatokban néhányan pedzegettek ilyesmit, de most csak a végtelen keserűséget lehetett érzékelni az öltözőben.

– Mi lesz csütörtökön?
– Reggel találkozunk, és edzünk.

– Igaz, hogy az NB I-es jog megszűnésével érvényét vesztette a szerződése?
– Igaz.

– Már korábban elmondta, hogy az NB II-t is vállalja.
– Természetesen ehhez az kell, hogy felkérjenek, hogy az azonnali visszajutás legyen a cél, és látnom kell, hogy milyen a keret, amellyel elindulunk az NB II-ben. Ha egyáltalán elindulunk, mert olyasmiket is hallottam, hogy talán a másodosztályban sem indul a klub.

– A játékosok maradnak?
– Még nem lehet tudni.

– Nem bánta meg, hogy a nyáron nem fogadott el más NB I-es ajánlatokat?
– Egyáltalán nem, mert a játékosok hozzáállása, munkája meggyőzött arról, hogy mindent meg kell tennünk a klubért. Elsősorban most is a futballistáinkat sajnálom, őket próbálom megvigasztalni, miközben minden köszönetet megérdemelnek a mindvégig áldozatos munkát végző kollégáim, az egész stáb valamint szponzoraink, a Nike és a T-Mobile, amelyek a tavasz folyamán végig mellettünk voltak, és legalább a szerelést meg a játékosok alapfizetését biztosították. Jó volna, ha most is kitartanának a csapat mellett. Az én értékrendemben egy futballklub legfőbb értékei a játékosok, ezért is állok értetlenül és szomorúan a kizárásunkról szóló döntés előtt, mert a miénk nem értéktelen csapat, ezt talán a vetélytársaink is elismerik, akiknek nemes ellenfelei voltunk az NB I-ben.

– A legjobb lehetőséget figyelembe véve tegyük fel, hogy együtt marad a keret, és önt is meggyőzik a maradásról. Visszajutnak az élvonalba?
– Efelől semmi kétségem sincs.