Hihetetlen: az elnök tett lakatot a Császár szájára

A Ferencváros vezetősége, a játékosok és a szurkolók közötti ellentét immár forrponton van: együtt jövőt építeni, a Fradiért küzdeni, a klub helyzetének és hírnevének visszaállításán dolgozni immár képtelenség.

Valakinek, valakiknek távozniuk kell az Üllői útról. A szurkolók tüntetésekkel, üzenetekkel foglaltak állást: azok, akik a csőd szélére, ezzel együtt a másodosztályba juttatták a Ferencvárost, távozzanak, és feleljenek tetteikért.

És mindez még akkor is igaz, ha egyelőre senki sem hajlandó felelősséget vállalni a Fradi drámájáért. A jövő hét végén rajtol a másodosztályú bajnokság, az NB I 6. helyezettje, a Gellei Imre által remekül összerakott fiatal Fradi immár lefokozva, kizárva a Jászapáti gárdáját fogadja az Üllői úton.

Most bizony nagyon kell az összefogás, annak ellenére is, hogy házon belül egyre nagyobb az ellentét.

Ezt bizonyította a csütörtök délelőtt megtartott rendkívüli elnökségi ülés is. Ha lehet fokozni a Fradi körül kialakult zűrzavart, akkor ezen a tanácskozáson sikerült. Vita, veszekedés, személyeskedés, minősíthetetlen jelzők – mindenféle jövőkép nélkül.

Hivatalos közlemény, sajtótájékoztató híján az elnökségi ülésről kiszivárgott információkra támaszkodhatunk.

Nos, az elnök, Ináncsy Miklós fél órán át mesélt: a közelmúltban kirobbant ingatlanbotrányáról tartott előadást, és mindenkit megnyugtatott, hogy ő pozitív szereplője a történetnek. Ezután jött az ellenségképgyártás, a Ferencváros első embere sorban egymás után megnevezte, hogy kik azok, akik most a legtöbbet ártanak a Ferencvárosnak. Közöttük volt Nagy Zoltán korábbi elnökségi tag, aki egyebek között a spanyol befektetőket is képviselte a tárgyalásokon, Hermány Csaba, a zrt. igazgatótanácsának tagja, akinek az a bűne, hogy „olykor visszatartja a pénzt...”, de rosszfiúnak számít Kassai György, a jégkorongszakosztály elnöke, Szívós István, az FTC korábbi elnöke, aki vette a bátorságot, és véleményt formált a kialakult helyzetről, továbbá Gellei Imre vezetőedző, aki „feleslegesen nyilatkozik, hangulatot kelt”, és a játékosok.

Már mindenki ellenség.

Mint verbális károkozó, a csapatkapitány, Lipcsei Péter neve is elhangzott. Nem egyszer. Háromszor. Ezt elégelte meg az elnökségi ülésen helyet foglaló Albert Flórián. A Császár nem türtőztette magát, és azt mondta az elnöknek, hogy ha már ennyit emlegeti Lipcsei Pétert, akkor hívassa fel, mondja a szemébe a kritikát, ne a háta mögött beszéljen róla. És jött a válasz: „Flóri, te ebbe ne szólj bele...!”

Lakatot tettek a Császár szájára.

Egy pillanatra megfagyott a levegő a sok sikert és vihart megélt Üllői úti tanácsteremben. A Császár uralkodott magán, s inkább nem mondta ki azt, amire gondolt. Ám az elnök folytatta, s kijelentette: minek hívnánk ide Lipcsei Pétert, aki egy kiöregedett futballista, a végén még odaül a vezetői székbe.

Így zajlott csütörtök délelőtt a Fradi-vezérkar elnökségi ülése.

Igazán mindenről szó esett, csak arról nem, kit terhel a felelősség a Ferencváros tönkretételéért, s ami ennél is fontosabb, mi lehet a válságból kivezető út, honnan lesz pénz, mi lesz akkor, ha netán elutasítják a spanyol pályázatot, miből fizetik ki a másodosztályba száműzött játékosok, edzők bérét, az őket szállító buszt, a sofőrt, vagy az Üllői úti székház fűtésszámláját?

S egyáltalán, miért nem jöhet olyan vezetés, amely újjáépíti a Ferencvárost?

Hiszen a romokon is lehet új életet kezdeni... ---- L ---- &