A Császár döntött: Lemondok!

Elég, most már tényleg elég. Alighanem erre gondolt a Császár kedden délelőtt. Ott ült a sokadik elnökségi ülésen, hallgatta a mellébeszélést, a személyeskedést, és úgy volt vele, neki ehhez immár semmi köze. Albert Flórián ekkor halkan, de határozottan szót kért. Egy pillanatra csend ült az addig zsibongó teremre, majd a Császár röviden ennyit mondott: „Lemondok!”

Tette mindezt megannyi felejthetetlen emlékkel telezsúfolt, sikerektől, győzelmektől hangos 54 esztendővel a háta mögött. Emberöltőnyi idő.

Albert Flórián hálás lehet a Ferencvárosnak – a Fradi pedig sokat köszönhet Albert Flóriánnak.

Micsoda indulatok dolgozhattak a Császárban, hogy odáig jutott, feladja a küzdelmet.

Ő a maga módján harcolt a Fradiért, s persze sokan számon kérik rajta, miért nem csapott az asztalra három, négy vagy akár öt esztendővel ezelőtt, amikor érzékelte a bajt, de lapunknak két héttel ezelőtt adott, nagy port kavaró interjújában többször is hangsúlyozta: kirekesztették a döntésekből, nem figyeltek oda a véleményére.

Aztán csendre intették.

Ebből is vihar lett.

Ináncsy Miklós, az FTC elnöke a múlt héten, az akkori rendkívüli elnökségi ülésen azt mondta a Császárnak, amikor a futballcsapat ügyei kerültek terítékre, és arról volt szó, hogy a Fradi csapatkapitánya, Lipcsei Péter és az edző, Gellei Imre lehetőleg mit ne mondjon az FTC-ügyek kapcsán. A Császár ekkor azt mondta, az elnök ne a játékos és edző háta mögött beszéljen. „Flóri, te ebbe ne szólj bele” – utasította rendre Ináncsy Miklós a legendát.

Albert Flórián akkor nem kommentálta az incidenst, Ináncsy Miklós viszont egyfolytában tagadta, hogy ilyesmit mondott volna.

Felesleges volt.

Most már felesleges a mellébeszélés, az időhúzás, hiszen minden összeomlik az Üllői úton. Ez is közrejátszott a Császár döntésében, amikor egyszer csak felajánlotta a lemondását. A tanácskozás résztvevői néhány pillanatig csendben ültek, tán fel sem fogták, hogy a klub élő legendája is bedobja a törülközőt.
Hová, merre tovább, Ferencváros? Albert Flórián immár higgadtan mesélte el, mi is történt.

„Lemondtam mindenről – mondta sóhajtva a Császár. – Elegem lett. Képtelen voltam türtőztetni magam, a tehetetlenség arra késztetett, hogy búcsút intsek szeretett klubomnak. Illetve dehogy is a Fradinak! Csak a rám ruházott tisztségektől, a tiszteletbeli elnökségtől, a részvénytársaságbeli pozíciómtól köszöntem el.

Semmi értelmét sem láttam, hogy ezzel a vezetőséggel együtt dolgozzak. Egyrészt, mert eddig sem voltak kíváncsiak a véleményemre, másrészt pedig nemcsak mellékszereplőként kezeltek, hanem meg is sértettek. Még most is fáj az a mondat, melyet Ináncsy Miklós a múltkor a fejemhez vágott, hogy Flóri, te ebbe ne szólj bele. Láttam, hogy megjelent a lapjukban mindez, akkor nem akartam kommentálni a történteket. Csakhogy azóta mást sem hallok, minthogy Ináncsy Miklós cáfolja a történteket, és úgy beszél rólunk, mintha barátok lennénk. Hát nem! Fenntartom mindazt, amit a közelmúltban a Nemzeti Sportban nyilatkoztam. A vezetőknek el kell számolniuk a lelkiismeretükkel, azzal, hogy eddig juttatták a Ferencvárost. Nekem senki sem tesz lakatot a számra. Azt a bizonyos mondatot az váltotta ki, hogy szóba jött a csekk. Az a bankszámla, amelyre a lelkes szurkolók pénzt utalhatnak a Fradi megmentésére. Ehhez a bizonyos számlához csak Hermány Csaba és Lipcsei Péter fér hozzá, ezzel biztosítva, hogy illetéktelen kezek nem emelhetnek le róla egyetlen forintot sem. Ezt tették szóvá a vezetők akkor, kritizálva Lipcsei Pétert, én pedig megvédtem a csapatkapitányt, és ekkor intett csendre az elnök…”

A kedd délelőtti elnökségi ülésen nem sokkal a Császár bejelentése után többen is szót kértek, és szinte egytől egyig arra kérték Albert Flóriánt, maradjon, hiszen nélküle nincs Fradi.

A legendás, aranylabdás játékos először egy nap gondolkodási időt kért, majd az újabb és újabb marasztaló szavak után döntött, s visszavonta lemondását.
Erről a következőket nyilatkozta lapunknak: „Engem senki se tartson köpönyegforgatónak, s nem győzöm hangsúlyozni, hogy a véleményem a klub vezetéséről nem változott. Még akkor sem, ha néhány napja meglepő módon elhívtak a T-Mobile illetékeseivel folytatott találkozóra. A mobilszolgáltató cégnek sokat köszönhet a klub, és nem csak a futballszakosztály. Nehezen bírom már ezt a nyomást, no meg a tehetetlenséget, ezért ajánlottam fel a lemondásomat. Ám a szakosztályvezetők mind kiálltak mellettem, maradásra biztattak, és nekem ez óriási elismerés, büszke vagyok rá. Miattuk, no meg a Ferencvárosnál eltöltött ötvennégy esztendő miatt vontam vissza a lemondásomat, és nem a csendben ülő Ináncsy Miklós vagy Kácsor Attila miatt…” ---- Faragó Antal, a Ferencváros főpénztárosának kikapcsolt telefonján 157 nem fogadott hívás volt, és mindenki arra kérte: tegyen félre neki ennyi vagy annyi belépőt, bérletet…

„Harminckét éve árusítok jegyeket Fradi-meccsre, de ilyen őrület itt még nem volt – mondta Tóni bácsi. – Egy átlagos élvonalbeli szezon előtt két nap alatt jó, ha kétszáz bérletet adtunk el. Most hétfőn és kedden kétezret értékesítettünk, és emellett ugyanannyi jegy elment a szombati Jászapáti elleni mérkőzésre. Fél kilenckor kezdünk, tízkor nyitás, az ötórás zárás pedig jól hangzik, csakhogy fél nyolcig melóztunk… Tavaly egész évben kilenc és fél millió forint értékben keltek el bérletek, most két nap alatt tartunk kilencmilliónál. Az emberek mondogatják, ezt elteszik emlékbe, ilyet még nem láttak. A Fradi-bérletre az van írva: NB II…” ---- A sajtótájékoztatón és az elnökségi ülésen is ott volt Boros Bánk Levente, a Ferencvárosi Szurkolók Szövetségének elnöke, aki kifogásolta, hogy az elmúlt évek minden döntésével egyetértő elnökségi tagok miért hárítják el maguktól a felelősséget, és indítványozta: az FTC mielőbb a modern klubmodell szerint működjön.
Ami érdekes: a tájékoztatón elhangzott, ha a T-Mobile csökkenti a támogatást, akkor az NB II-re sem lesz elegendő pénze a Ferencvárosnak.
Döbbenetes!