A levélváltások napja: az elnök nem mond le

Meccs lesz, évtizedek múltán is emlegetett történelmi összecsapás. Ez a szombat bekerül majd nemcsak a Ferencváros, hanem a magyar futball évkönyveibe is, és úgy írnak majd róla, mint egy hanyatló futballkultúrájú, szakmailag, gazdaságilag, morálisan tönkrement sportág különleges eseményéről. Mert hetek óta mással sem foglalkozik a média, mint a Fradi kizárásával, gazdasági újságok, politikai tévéműsorok és a gagyi műsztárok hétköznapjait feldolgozó magazinok is ezzel vannak tele. Eközben a Ferencváros szurkolói siratják a dicső múltat, a tönkretett jelent, s az eltűnt jövőt.
S tüntetnek a Fradi mellett. A Fradiért.

Meccs lesz, történelmi öszszecsapás szombaton az Üllői úton, amikor az első osztályból kizárt Ferencváros NB II-es bajnoki találkozón fogadja a Jászapáti gárdáját. Több mint tízezren ülnek majd a lelátón, dühödten, lelkesen, teli torokból szurkolva s ott lenn, a gyepen a csapat a közönségtől támogatva, alighanem fergeteges támadásokba kezd.

Az összefogás napján.

Így hirdették felhívásokon, plakátokon, SMS-ekben a szombati meccset a Fradi-szurkolók, akik abban bíztak, hogy a bajnoki rajtra már tisztább lesz a kép. A jövőkép. Lapunk pénteki számában úgy fogalmaztunk, hogy eljött a változás pillanata. A megbízható információk arról szóltak, az elnökség tagjai ezen a pénteken lemondásra szólítják fel a rengeteg kritikát kapó s támadások kereszttüzébe kerülő Ináncsy Miklós klubelnököt. Így is történt. A közös közlemény dél körül készült el, addigra a többség aláírta, kifejezve ezzel az óhaját, a vezetőségváltást. Apró szépséghiba, hogy ugyanez az elnökség július 27-én, egy forró csütörtöki napon egy tartózkodás mellett egyhangúlag utasította el Ináncsy úr lemondását. Az elnök akkor önként távozott volna – nem engedték.
Mára minden megváltozott.

A feszültség, a belső harc nem csitult, s mindez személyeskedéssel párosult. Az elnökség tagjait alighanem ez is a közösen megfogalmazott levél aláírására késztette. Kétségbeesett üzenet volt ez, amelytől megoldást, reményt vártak. Mindhiába. Ináncsy Miklós közleményben tájékoztatta őket, no meg a Ferencváros-szurkolók népes táborát, hogy ő bizony kitart, folytatja a munkát, egyébként is, amikor le akart mondani, mindenki maradásra bírta.

„A bizalmatlansági kezdeményezés időzítése bizonyára nem véletlen. Erre ugyanis éppen akkor került sor, amikor a szlovák befektetővel folytatott tárgyalások közvetlenül az aláírás előtti szakaszig jutottak el – írta Ináncsy Miklós az MTI-nek közleményében. – Ez a felszólítás azok érdekeit szolgálja, akiknek nem jönne jól a Fradi ügyének rendezése. Valószínűleg attól tarthatnak, hogy az eredményes befektetői tárgyalások révén az én nevemhez kötődik a siker, amely az FTC megmentését jelenti. Lehet, hogy akik vezető tisztséget akarnak betölteni a klubban, azoknak semmi sem drága, még az egyesület létérdekeit is képesek alárendelni saját ambícióiknak.”

De ezen a pénteken íródott egy újabb levél is, az aláírók között találjuk Rudas Ferenc, dr. Fenyvesi Máté, Albert Flórián, Máté János, Mucha József, Bánki József, ifj. Albert Flórián és Lipcsei Péter nevét. Futballkiáltvány ez, amelyet a Ferencvárosi Torna Club egykori és jelenlegi labdarúgói, sportolói és szurkolói fogalmaztak meg. A kiáltvány szerint a klub súlyos válságának okai egyrészt gazdasági, másrészt erkölcsi jellegűek, s mind a kettőre megoldást kell keresni: „...hiszen az FTC több mint egy klub, a Ferencváros a nemzeti kultúra része, közös örökségünk, önazonosságunk egyik bástyája is, hiszen a közösen megélt huszadik századunk minden viharában összekötő kapocs volt, kapaszkodót adva sok millió magyarnak, határokon innen és túl. Azonban azt kell látnunk, hogy a rendszerváltozás óta a klubban rablógazdálkodás folyik, amelynek kárát a csapat és a szurkolók szenvedik el...”

A kiáltvány szerint eljött az elszámolás ideje.

Így tehát lemondásra szólítják fel az FTC elnökét. A klub elnökségét arra kötelezik, hogy ideiglenesen új elnököt nevezzen ki, aki elvégzi a klub teljes körű gazdasági átvilágítását és annak eredményéről nyilvánosan beszámol, valamint hosszú távú gazdasági és sportkoncepciót dolgoz ki. Ugyanakkor a klub hét feddhetetlen múltú, elismert labdarúgója tagságával hozzon létre tanácsadói testületet, amely az átvilágítási folyamat minden részletébe betekinthet, a mai naptól befolyó anyagi javak felett teljes körű ellenőrzést gyakorol, és a felügyeletével indul meg az FTC új elnökségének felállítása.

A kiáltvány ezek után kéri a szurkolókat, szeressék, támogassák a csapatot, legyen mindig telt ház; a független magyar bíróságot, hogy elfogultság nélkül tárgyalja a klub minden ügyét; a magyar kis- és középvállalkozókat, tehetős szimpatizánsokat, magyar vállalatokat, hogy hozzák létre az úgynevezett Ferencvárosi Mecénások Társaságát, „...mert az elmúlt másfél évtized nyilvánvalóvá tette, hogy az idegen szívű haszonlesők helyett csak magunkra számíthatunk, legyen a Fradi a magyaroké...”

Itt tart most, 2006 augusztusában a Ferencváros.

Az a klub, amelyet tönkretettek ugyan, ám az összefogás ereje megmentheti.

Meccs lesz, történelmi összecsapás szombaton az Üllői úton.

---- A ---- &