Négyen egy célért hajtottak

A szegedi kajak-kenu világbajnokságon augusztus 19-én, szombaton rendezték meg az 1000 méteres számok döntőit. 17 óra 12 perckor csúsztatták be a rajtgépbe hajóikat a férfi kajak négyes fináléjának résztvevői. Őrjöngött a szurkolósereg, amikor a helyi műsorközlő bejelentette: „A hetes pályán Magyarország: Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor.”

Ugorjunk vissza az időben május 20-áig. A szolnoki első válogatón a befutási sorrend ez volt: 1. Sík Márton, Csamangó Attila, Boros Attila, Gyökös Lajos; 2. Deák Márton, Tóth Dávid, Pauman Dániel, Schenk Áron; 3. Bethlenfalvi István, Kökény Roland, Gál Zoltán, Horváth Gábor.

A világbajnokságon induló kvartettből Gyökös, illetve Kökény és Horváth külön hajóban versenyzett, Vereckei pedig a partról figyelte mindezt. Ugyan ki gondolta volna akkor, hogy ez a négy kajakozó a nyár végén egymás nyakában lógva ünnepli a világbajnoki győzelmet?! Horváth Gábor és Kökény Roland az első kvalifikációs verseny után edzőt váltott, Sári Nándor helyett ők is Séra Miklós vezetésével készültek. Nem is lehetett kérdés, a négy kiválóság ettől kezdve egy csapatot alkotott. Megnyerték a második válogatót, ám nem vettek részt az Európa-bajnokságon.

De térjünk vissza a Maty-érre: ott tartottunk, hogy a rajthoz felsorakozott a férfi K–4 1000 méteres döntőjének mezőnye. Az ötös pályán a címvédő német hajó, a négyesen az Európa-bajnok szlovákok. A két örök rivális.

A start hangjelzésére, elindultak. Eleinte együtt száguldott a mezőny, aztán egy fehér hajóorr tűnt ki a többi közül, a magyar egység az élre állt! Kétszázötven méternél a magyar hajó volt az első, a német a második és a szlovák a harmadik, s féltávnál is ugyanez volt a sorrend. Ekkor robbantottak Vereckeiék, s 750-nél már több mint másfél másodperccel vezettek. Talpon volt a publikum, ezt már nem lehet elveszíteni! Hajó a célban, lapát az égben, ember a vízben – fürdött a csapat, nevettek, kacagtak, vihogtak, viháncoltak, mint a gyerekek. Világbajnok gyerekek.
A kvartett korelnöke, Horváth Gábor számára azonban néhány nap elteltével már ismét a civil élet feladatai kerültek előtérbe.

– Mi ez a rémes zaj a háttérben, merre jár?
– Szervizbe hoztam a motoromat – mondta Horváth Gábor.
– Csak nincs nagyobb baj?
– Dehogy, minden rendben! Csak elveszítettem a rendszámomat, most azt pótolják.

– Hogyan történhetett ez? A budapesti kátyúk vagy a száguldás miatt esett le a tábla?
– Ezért is, azért is…
– Igazi álláshalmozónak számít. Amellett hogy versenyző, a Domino-Honvéd kajak-kenu szakosztályának elnöke is. Mivel foglalkozik még?
– A pesti, valamint a budai Champs Pubban is van tulajdonrészem, ezenkívül nyomdázom is. Ez főleg marketingmunkát jelent.

– Nem zavarta a sok munka a felkészülésben?
– Amikor kell, háttérbe tudom szorítani ezeket a feladatokat, hiszen egyiket sem egyedül csinálom, vannak, akik segítenek, leveszik a terhet a vállamról. A telekommunikációs eszközök, a telefon, a laptop és a fax is megkönnyíti az életemet ilyenkor.
– Azért, gondolom, nem unatkozik a visszatérése utáni napokban…
– Ez igaz. Van mit behoznom, utol kell érnem magamat, de nem vészes.

– A többiek nyaralnak, ön dolgozik. Nem rossz érzés?
– Nem annyira borzasztó a helyzet, lesz pihenés is a programban.
– Netán egzotikus külföldi utazás?
– Azt már nem lehet, hiszen novemberre várjuk a kislányunkat. A feleségem már nem szeretne utazgatni, és szerintem sem lenne jó ötlet.

– Azt hihetnénk, hogy egy jó kajak négyes titka a sok közös edzés, ehhez képest önök a nyár elején ültek össze, és az évszak végén már világbajnokok is lettek. Hogyan csinálták?
– Egyrészt nem volt olyan kevés a közös gyakorlás, másrészt a legfontosabb az, hogy a négy ember egy célért hajtson, egyet akarjon. Nálunk az összhanggal nincs probléma, kiváló a csapatszellem.
– És végül mit válaszol a legtöbb szurkolót foglalkoztató kérdésre: visszavonul, vagy folytatja?
– Nem tudom, rengeteg biztatást, sok telefonhívást kapok ezekben a napokban, nagyon jólesik a szeretet. Úgy voltam vele a vébé előtt, hogy a következő szezon már a levezetésé lesz, kevesebbet edzek majd. Nem lehet egyik pillanatról a másikra leállni, azt egyetlen ember szervezete sem bírná. ---- I ----