Ez nem „one man show”

– Mit érzett az első, hatvanhat hatvanegyre elvesztett szavazás után?
– Nem is figyeltem az eredményre, ugyanis száznegyvenkét gép volt kiosztva, és csak százharminc szavazat futott be. Nem működtek a gépek.

– Aki jelen volt, látta, az arcára nem egészen ez íródott ki… Mintha remegett volna legbelül.
– Őszintén szólva én bíztam a győzelmemben, bár lényegesen nagyobb arányút vártam. Persze tudom, ha az ember valakivel négyszemközt találkozik, akkor az veregeti a vállát, és azt mondja: te vagy az én emberem. Aztán, úgy látszik, a titkos szavazásnál más gombot nyom vagy más nevet ír a papírra.

– Menjünk vissza egy kicsit az időben. Az első támadást követő rendkívüli elnökségi ülés előtt megjelent lapunkban egy elemzés, amelyben számos szakmai kritikát kapott a MOB és személyesen ön is. Javaslom, térjünk vissza rá. Az első szemrehányás úgy szólt, váratlanul érte a támadás, ezért kezdeti döntéseiben kapkodott. Helytálló volt a vélemény?
– Nem egészen. Egy politikus ne legyen meglepődve. Ha az ember elmegy politizálni, vegye tudomásul, hogy éjjel-nappal támadni fogják. Különösen a másik oldalról, és különösen akkor, ha kicsit meggyengült, mivel vesztett választáson van túl. De! A kétezer-négyes év végén úgy választott meg a MOB-tagság újra elnöknek, hogy ezt tudta. Az azt követő elnökségi bizalmi szavazáson is egyhangúlag erősítettek meg a posztomon. Csakhogy akkor még nem vesztett újra a Fidesz a választásokon.

– Számít további támadásra?
– Meggyőződésem, hogy lesz.

– A családja miként élte ezt meg?
– Nehezen. A mi, de az én kis történelmemben is, ez a fél év felejthető. Kárpótol az, ahogy az olimpikonok kiálltak mellettem. Ők jelentik nekem a legtöbbet az olimpiai családban. És kárpótol, természetesen, a győzelem. Kárpótol, de elgondolkoztat. Bizonyos dolgokat meg kell változtatni. Például az állami sportvezetőséggel való együttműködést, a szövetségekkel, egyesületekkel való együttműködést, a doppingellenes harcot, de a marketing-, a sportszakmai és a kommunikációs munkánkat is át kell gondolnunk.

– Szóval gyakorlatilag mindent… Van elképzelés?
– A válasz határozott igen. De tudomásul kell venni: a Magyar Olimpiai Bizottság nem „one man show”.

– Mi lesz a belső „ellenzékkel”?
– A magam önvizsgálatát már megtettem, éppen ezért másoktól is elvárom. Ők a közgyűlésre küldöttként jöttek: egy szövetség, egy egyesület, egy társaság, egy megye, egy megyei jogú város küldötteként szavaztak. Jó lenne, ha a küldöttek mögött lévő emberek megkérdeznék: mit tettél te a városban, a megyében, a sportágban az olimpiai mozgalom érdekében? Nem hiszem, hogy azért küldték őket, hogy a legitim elnököt bojkottálják, támadják, sokkal inkább azért, hogy a mozgalomért dolgozzanak.

– Megtiszteltetés még egyáltalán MOB-tagnak lenni?
– A legutóbbi üresedéskor egy helyre kilenc pályázó volt.

– Ön szerint a tagok felmérik a tagsággal járó felelősséget, azt a sok munkát, amely a mandátummal jár, vagy csak jól mutat a MOB-tag felirat a névjegykártyán?
– Meggyőződésem, hogy családi körben, munkahelyen büszkén mondják, hogy ők a száztizenegy éves MOB tagjai. Hogy sokat kell dolgozni? Persze. Sajnos azonban sokan nem dolgoznak az ügyért semmit. Eljönnek a közgyűlésekre, és ott passzív szereplői a történéseknek. Az egyik vádpont úgy fogalmazódott meg a Nemzeti Sportban is, és az ellenem fordulók felhívásában is, hogy elvesztettük az érdekérvényesítő képességünket. Lehet, de nem csak az elnök feladata az érdekérvényesítés. Minden tagnak van rá lehetősége, és így kötelessége is a maga területén a MOB érdekében kifejtett érdekérvényesítés. Aki nem él vele, az engem ne támadjon. Elvárom, hogy mindenki tartson önvizsgálatot, és aki a történtek után nem tud vagy nem akar együtt dolgozni velem, adja vissza a mandátumát.

– Újabb kritika a Nemzeti Sporttól: a MOB vezetősége nem neveli ki a saját utódait.
– A kérdés azért időszerű és jogos, mert Peking után már nem kandidálok. Ezt a mandátumot még végigcsinálom, de enynyit, és nem többet. Igen, meg kell találnom az utódomat, akit egykori olimpikonban látok.

– Van már jelöltje?
– Van ötletem. Olyan jelöltekre gondolok, akik már ismertek nemzetközi szinten is, de ha most nevet mondanék, a sajtó nyilván nekem szegezné a kérdést: miért pont ő? A tagság egy részét is megosztaná. Az sem szimpatikus sokaknak, hogy én legszívesebben olimpikonban látnám az utódomat, hiszen demokrácia van, bárki jelentkezhet. Az én elvem mégis az: arccal az olimpikonok felé. Éppen ezért olimpikonokkal erősítem meg a MOB-ot , idevaló emberekkel. Meg alapszabályt is kellene módosítani, ne essünk még egyszer a korábbi hibába. Egy elnök maximum nyolc évig lehessen elnök.

– A fiatal, új szemléletű olimpikonokban látja a lehetőséget arra, hogy a MOB visszakerüljön oda, ahol néhány évvel ezelőtt volt, amikor hatékonyabban tudta képviselni a magyar sport érdekeit?
– Egy ilyen kicsi szervezet mellett, mint a harminckét alkalmazottat számláló jelenlegi szakállamtitkárság, amely a sport teljes spektrumát irányítja, a civil szervezetek szerepe felértékelődik. Közhasznú köztestület vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az állam számára, helyette és az ő érdekében végzünk közhasznú munkát. Az olimpiai bizottságok mindenhol a világon jóval nagyobb megbecsülést kapnak, mint jelenleg Magyarországon. Ha sikerül ezen az időszakon felülemelkednünk, és a sportban lévő civil szervezetek összefognak, akkor amit az állam maga nem tud megcsinálni, azt a segítségével és közvetítésével ránk bízhatja.

– Kérdés, hogy akar-e segíteni az állam a MOB-nak, mert jelenleg ez nem így néz ki. A MOB ötvenmillió forintból tengődik, ami önmaga fenntartására sem elegendő. Elnök úr miben várja a segítséget?
– Hozhatnak olyan adó- és jogszabályokat, amelyek kedvezményezik a sportra költött támogatásokat. Igenis van rá lehetőség, a hozzáállás lenne fontos, a kormány kicsit sportosabb hozzáállása.

– Azért valljuk meg, az elmúlt hét péntekén elég megviselt volt a tekintete. Most kisimult, életerős Schmitt Pállal beszélgetek. Elégedett a kialakult helyzettel, megnyugodott?
– Csak akkor leszek elégedett, ha az általam elképzelt folyamatok beindulnak. A tagság ötven százalékának a bizalma megvan, a másik felével tiszta vizet kell öntenünk a pohárba.