A Dániában véget érő 39. vb eredményei tükrében egyértelmű, hogy nemcsak a versenynek van vége, hanem a magyar tornasport egy korszakának is...
Berki Krisztián Eb-aranya és Gál Róbert vb-bronzérme szép siker volt, de már a múlté. Nincs annyi és annyira erős tornászunk, hogy megálljuk a helyünket a vb-mezőnyben. Túlságosan is elaltatták a sportágat az elmúlt évek egyéni sikerei. A szakemberek sem észlelték a figyelmeztető jeleket, vagy észlelték, de bíztak valamiféle csodában. Pedig még a kívülálló szemével nézve is voltak jelzések. A válogatóversenyeken látszott, hogy nincsenek jó formában a fiúk, aztán jött két nemzetközi viadal Tatán, ahol megint csak nem muzsikált jól a válogatott. Ez még akkor is igaz, ha a teljességhez hozzátartozik, hogy egyetlen alkalommal sem szerepelt az együttes abban az összeállításban, ahogy végül a vb-re elutazott. Dániában a 24 közé kellett volna bekerülni, hogy ott lehessen a férficsapat az olimpián. Sokáig úgy tűnt, hogy Berki Krisztiánnal, de Gál Róbert nélkül áll föl a társaság, aztán fordult a kocka… Gál elszántan küzdött Achilles-ín-sérülése után, s végül három szeren versenyzett is Aarhusban. Egyike volt azoknak, akik hibátlanul mutatták be gyakorlataikat. Más kérdés, hogy éppen a korábbi sérülés akadályozta meg abban, hogy két legerősebb szerén, talajon és ugrásban is segítse a válogatottat. De ő hozta, amit el lehetett várni tőle. Nem ment el viszont Dániába Berki Krisztián, aki pedig hónapokon keresztül arra készült, azt ismételgette, hogy majd csapattagként bizonyít. Végül kiderült: marad kifejezetten egy szeres tornász (lólengésben jeleskedik). Ki hibázott? A versenyző? Az edző? A szövetség? Talán mindenki, talán senki sem… Mindenképpen tanulni kell azonban a történtekből. Versenyzőnek, edzőnek, szövetségnek egyaránt. Ami Berkit illeti, nos, ő a jövőt illetően el is felejtheti a többi szert, mert kizárólag úgy kvalifikálhatja magát az ötkarikás játékokra, ha kedvenc szerén aranyérmes lesz a jövő évi stuttgarti vb-n. Ehhez viszont le kell győznie a roppant erős kínai vetélytársakat, és akkor még nem beszéltünk az európai ellenlábasokról. Ez enyhén szólva sem könnyű feladat. Látva a mezőny erősségét, gyakorlata kiinduló pontszámát mindenképpen muszáj megemelnie, csak így lehet némi esélye.A nőknél már a mostani vb előtt eldőlt, hogy nem lesz csapatunk Pekingben. A szakvezetőség a mezőnyt felmérve úgy döntött, az egyéni versenyzést helyezi előtérbe. Szarka Krisztina 101. és Gombás Laura 113. helye világosan megmutatja, mennyit érnek egyenként a lányok.Altorjai Sándor főtitkár
„Elaludt a sportág az előző három esztendőben. Egyértelmű, hogy másképp kell felkészülni a világversenyekre, mint eddig, úgy tűnik, kevés az a munka, amit az elmúlt években tornászaink az edzőteremben elvégeztek. Ahhoz, hogy kilábaljunk a gödörből, mindenkinek össze kell fognia, sportolóknak, trénereknek és a szövetségnek egyaránt.”
Gál Róbert
„Elment mellettünk a mezőny... Csapatunk fiatal, a sportágat alig támogatják, én mégis azt mondom, hogy nem csak a pénz lehet motiváló tényező. Tartom magam annyira versenyképesnek, hogy a jövő évi világbajnokságra úgy fel tudjak készülni, hogy megszerezzem az olimpiai kvalifikációt. Ennek érdekében már most megkezdem a munkát.”óbert