A hét végén két új világbajnokot koronáztak meg az 1949 óta létező gyorsaságimotoros-világbajnokságon. A 19 éves spanyol Jorge Lorenzo az ötödik vb-szezonjában szerezte meg első aranyát (250 kcm), a 25 éves amerikai Nicky Hayden pedig a negyedik idényében lett a királykategória, a MotoGP uralkodója.
A nagy nyertes, és a nagy vesztes. Nicky Hayden (69) érthetô okokból örült a célba érkezés után, míg Valentino Rossinak (46) most meg kellett elégednie az év végi ezüsttel
A nagy nyertes, és a nagy vesztes. Nicky Hayden (69) érthetô okokból örült a célba érkezés után, míg Valentino Rossinak (46) most meg kellett elégednie az év végi ezüsttel
Nyugodtan kijelenthetjük: a vb történetének egyik legnagyobb meglepetése, hogy Nicky Hayden világbajnok lett Valenciában. A „Kentucky Kölyök” két hete Portugáliában fél év után elvesztette az összetett első helyét a hétszeres világbajnok Valentino Rossi ellenében, sőt arra is rá kellett jönnie, hogy a Hondánál nem ismerik a csapatmunka fogalmát, hiszen Estorilban éppen csapattársa, Daniel Pedrosa lökte fel. Vasárnap azonban váratlan fordulat történt. Hiába motorozott világbajnoki formában Rossi az edzéseken, versenybeállításokkal már a riválisa volt eredményesebb a bemelegítésen.
A rajt érdekesen alakult. Rossi számára egyenesen katasztrofálisan. Nem elég, hogy összekoccant Haydennel, a hetedik helyről a felzárkózás is nehezére esett. A gondok az ötödik körben tetőztek: a második kanyarban az olasz pilóta elkövette pályafutása egyik legnagyobb hibáját – kicsúszott. Visszaesett az utolsó, a huszadik helyre, ahonnan sérült motorral már csak a 13. pozícióba tudott felzárkózni. Úgy látszik, ezen a nyolcadik címen átok ülhet, mert ugyanúgy, ahogyan Michael Schumachernek, Rossinak sem sikerült megkaparintania.
Ez egyben azt is jelentette, hogy Hayden az elveszettnek hitt világbajnoki címet a sírból hozta vissza. A „Kentucky Kölyök” hozzáállása egyébként példaértékű: soha egyetlen percre sem adta fel a reményt, Valenciában tökéletesen motorozott. Remekül rajtolt, húsz körön át csatázott az első helyért, majd amikor látta, hogy Troy Bayliss és Loris Capirossi ellen nincs keresnivalója, megelégedett a bronzéremmel. Nem is kellett több – a vb-trófea megszerzése mindennél fontosabb volt számára. Ő a sportág hetedik amerikai világbajnoka.
A MotoGP-ben a győztes Bayliss is fantasztikus volt. A kétszeres szuperbike-világbajnokot a szabadságáról „rángatták” Valenciába (a sérült Sete Gibernau helyére), ahol számára ismeretlen motorral és gumival rajt-cél győzelmet aratott.
A 250 köbcentis kategóriában is bajnokot avattak, itt azonban nem Honda-siker született. Jorge Lorenzónak hazai pályán a negyedik hely is elég volt a végső győzelemhez, mert Andrea Dovizioso ezen a napon nemigen veszélyeztette őt. A spanyol drukkerek mellett a magyar Tóth-csapatnak is lehetett oka az örömre: pilótája, Roberto Locatelli négy év után állhatott fel ismét a dobogó második fokára.
A 125 köbcentis mezőnyben a valenciai születésű Hector Faubel a Török Nagydíj után ismét győzött, így megkaparintotta az öszszetett harmadik helyet. A világbajnok Alvaro Bautista viszont motorhiba miatt az idén másodszor maradt le a dobogóról – be kellett érnie a negyedik hellyel. A kategória két magyarja közül Talmácsi Gábor volt a nagydíjon a leggyorsabb hondás, ennek köszönhetően az összetettben is elnyerte ezt a címet (az év végi értékelésben a hetedik pozíció az övé), Tóth Imre viszont első számú motorja szombati leégése miatt nem volt versenyképes, így pont nélkül zárta az évadot.
Talmácsihoz kapcsolódó hír, hogy elmarad a hét közepére tervezett tesztje az Apriliával, mert a vb szervezője csak a negyedliteres és a MotoGP kategória számára engedélyezi a pályahasználatot. Így a magyar november 21-én próbálja ki először az új motorját.
MAGYAR HANGOK
Talmácsi Gábor (Honda, 8. hely): – Noha a nyolcadik hely nem álmaim netovábbja, nagyon élveztem a küzdelmet, és szerintem életem egyik legnagyobb előzését hajtottam végre, amikor az utolsó kanyarban elmentem Pasini mellett. Számított rá, hogy megpróbálok elé kerülni, mert olyan szűken vette a kanyart, ahogy csak tudta, mégis megelőztem, és végül én lettem a nyolcadik.
Tóth Imre (Aprilia, 33. hely): – Csalódott vagyok. Azt reméltem, az utolsó versenyre végre minden összejön, ehhez képest rosszabb volt, mint az előzőek. A szombati szerencsétlen bukás, amelyben leégett a motorom, keresztülhúzta számításainkat. A második számú géppel ennél többet nem is remélhettem.