BEK: három a Puskás-igazság

Öcsiből Pancho, a Bp. Honvédból Real Madrid, olimpiai arany- és vb-ezüst helyett BEK-trófeák: tömör, ugyanakkor visszafogott megfogalmazásban így foglalható össze Puskás Ferenc spanyolországi karrierje. A Real Madrid színeiben három BEK-győzelem, két finálé, összesen 41 kupamecscsen szerzett 35 gól Puskás Ferenc mérlege. S ráadásként egy Világkupa-győzelem.

A számok önmagukban is megdöbbentőek: a Bajnokok Ligája-sorozat jelenlegi kiírásában a kupagyőzelemig 13 mérkőzésen lehet eljutni. Ha nem sérül meg és nem tiltják el, egy futballistának a BL-ben minimum három idényre – ez 39 mérkőzést jelent – lenne szüksége ahhoz, hogy háromszor eljusson a csúcsra. Valljuk be, nehezen teljesíthető feltétel, arról nem is beszélve, hogy az illetőnek csaknem 1/1-es mérkőzés/gól átlagot kellene ahhoz teljesítenie, hogy Panchóval egy lapon emlegessék. Lehetetlen küldetés, pláne, ha 31 évesen feszül neki az ember, mint ahogyan azt Puskás tette. Neki szinte napra pontosan hét év kellett hozzá. Szigorúan véve Puskás BEK-statisztikájához a két Honvéd–Bilbao találkozó is hozzátartozik, mindösszesen tehát 43 mérkőzés/ 36 gól a mérlege. (Alessandro Del Piero 37 gólnál tart a BL-ben, de ennek eléréséhez 79 mérkőzés kellett neki.)

Pufinak tartotta csatárát az edző

A spanyolországi BEK-menetelésnek 1958-ban Pancho már spanyol állampolgárként vágott neki. Míg Santiago Bernabéu, a Real elnöke a kegyeibe fogadta, a csapat argentin edzője annál kevésbé. Luis Carniglia nemes egyszerűséggel kijelentette, minek hoznak ide egy pufit, akinél még a fia is jobb. A tréner az edzéseken csak futtatta Puskást, míg Di Stéfanóék ugyanezt a labdával tehették. Noha a csapat emblematikus „spílerei” befogadták az újonnan érkezőt, Carniglia packázott vele: az első körben a Besiktas ellen – az első mérkőzés dátumát jegyezzük meg, 1958. november 13. – Puskás nem lőtt gólt, a négy közé jutásért a Wiener SC ellen nem is játszott. Az Atléticóval szembeni, egy madridi számára több mint szimpla elődöntőben hiába szerzett gólt a később Bernabéuról elnevezett stadionban (2:1), a viszszavágón nem lépett pályára (0:1), de a mindent eldöntő harmadik meccsen, Zaragozában egy jobblábas góllal járult a 2:1-es sikerhez. Ezután nem játszott a Stade de Reims elleni fináléban (2:0). Carniglia sérülést emlegetett, a Népsport az 1959. június 3-ai finálé előtt szűkszavúan ennyit ír: „A Realból hiányozni fog Puskás, aki hivatalosan sérült, félhivatalosan úgy tudjuk, hogy nincs megfelelő formában.” Igaz, Carniglia sem volt jó passzban, amikor Bernabéunak meg kellett magyaráznia, miért hagyta ki a győztes csapatból Puskást: az elnök az idény kezdetén az öltözőben mindenkivel kezet fogott, majd felment az irodájába, és megírta az argentin felmondását.

Aranylabda-szavazás bosszúállással

S hogy az edző kontra játékos kérdésben Bernabéu miért állt Puskás mellé? A belga Les Sportsban egyszer Mécs Lászlónak nyilatkozva adta meg a választ: „Di Stéfanót egész Spanyolország mélységesen tiszteli, Puskást egész Spanyolország szívből szereti.”

Carnigliát kivéve…

Ezután érthető, hogy Puskásnak az öltözőben is megnőtt a tekintélye. Az 1959–60-as BEK-sorozatban olyan sztárok között tett igazságot, mint Di Stéfano és Gento. Történt, hogy a Jeunesse D’Esch elleni meccs szünetében Gento panaszkodott, hiába kiabál, Di Stéfano nem ad neki labdát. A Saeta Rubia, azaz a Szőke Nyíl becenévre hallgató csillag azzal replikázott, hogy nem is hallotta a szélső hangját. „Alfredo, ne csináld az arénát, Francisco úgy kiabált, hogy a rendőr felírta csendháborításért” – zárta le a vitát Pancho.

Puskás Ferenc az 1960-as BEK-fináléban négy gólt szerzett az Eintracht Frankfurt ellen (7:3), ezzel ő tartja a döntőben lőtt gólok rekordját, 12 találatával a sorozat gólkirálya lett. Maga a csatár is élete egyik legjobb meccsének tartotta a 140 ezer nézővel minden idők leglátogatottabb döntőjét. Még a mértéktartó, de talán éppen ezért mértékadó zürichi Sport is Apoteózis Glasgow-ban felcímmel tudósított a fináléról. A Penarol (0:0, 5:1) elleni Világkupa-döntőn Puskás a visszavágón duplázott, tehát az év legfontosabb klubmeccsein ő szerezte a gólok felét. Ezután őt illette volna az Aranylabda, de a szocialista újságírótábor a szavazáskor nem vett tudomást a „disszidensről”.

Eusébiónak is kellett a 10-es számú mez

A glasgow-i döntő után két évvel, 1962-ben az amszterdami finálé is Puskás megdicsőülését hozta, csak éppen a Real-siker maradt el. A mágikus 10-es három gólt szerzett, de a Benfica végül 5:3-ra nyert. Pancho hiába lett hét góllal a sorozat gólkirálya (a szintén realos Di Stéfanóval és Tejadával holtversenyben), néhány keresetlen szóval kért számon Leo Horn játékvezetőn – ő vezette az évszázad mérkőzését is, tehát jól ismerte Puskást – két 11-est, de utólag csak annyi elégtételt kapott, hogy tisztelete jeléül a mérkőzésen két gólt szerző Eusébio elkérte a mezét. Aki veszi a fáradságot, és átböngészi a jegyzőkönyvet, az kiszúrja, hogy a 60. perctől a Real Casado sérülése miatt tíz emberrel játszott. Ekkor még 3:3 volt az állás, Eusébio mindkét gólját az utolsó fél órában szerezte.

Ezzel a győzelemmel a Benfica edzője, Guttmann Béla kétszeresen is elégtételt kapott: még a Kispest edzőjeként le akarta hívni a pályáról egyik durván játszó védőjét, de Puskás rámordult a bekkre, hogy maradjon. A hátvéd maradt, Guttmann viszont felállt a kispadról, s talán nem véletlenül újra Öcsi édesapja lett az edző. Másrészt szintén a magyar szakember volt az, aki a Benfica elnökével karöltve elcsaklizta a Sporting orra elől a mozambiki születésű Eusébiót.

Az 1964-es fináléban Bécsben az Inter 3:1-re verte meg a Realt, Puskás nem talált a kapuba. Az 1965–66-os sorozat első fordulójában viszont négy gólt rúgott a Feyenoordnak, de a Partizan Beograd elleni döntőben már nem szerepelt. A második körben a skót Kilmarnock ellen idegenben (2:2) játszotta utolsó BEK-meccsét. Jegyezzük meg a dátumot: 1965. november 17. A skótoknak az a nap ugyan a gólszerző két „mac”, McIlroyr és McInally miatt marad emlékezetes, de a labdarúgást kedvelők – igaz, akkor maga az érintett sem tudta – Puskás BEK-búcsújaként tartják számon. A Bajnokcsapatok Európa-kupája-sorozatban a Reallal eltöltött nyolc esztendő pedig Puskás pályafutásának legeredményesebb időszaka. ---- S ----