Lélekben indián

Az amerikai kosárlabdázó az eddigi találkozók alapján a magyar bajnokság legértékesebb játékosa 32-es IBM-indexszel. Meccsenként 25.3 pont és 10.4 lepattanó az átlaga.

George Banks megjárta a hadak útját. Az arizonai Tucson grundjain cseperedett fel, két fivérével és három lánytestvérével naphosszat kosárlabdáztak. Az amerikai álom beteljesülése nem is váratott sokáig magára. Az El Pasó-i egyetem befejezése után a Miami Heat draftolta. A kitűnő adottságú, 202 centis, 105 kilós játékos a második körben kelt el, negyvenhatodikként foglalta le magának a floridai egyesület. Ám George Banks csupán hónapokat töltött Miamiban, nem lépett pályára a bajnokságban. Történt mindez 1995-ben. Azóta már az NBA emléke is teljesen elhalványult benne.

Európában megtalálta a számítását

„Az egyetemi bajnokságban mindig klasszikus centert játszottam – mondta George Banks. – Az volt a feladatom, hogy leszedjem a lepattanó labdát, és azonnal oszszam ki a társaknak. Amikor Miamiba kerültem, a bedobó posztjára állítottak, azt várták tőlem, hogy sorozatban gyártsam a pontokat. Nem gyártottam. Hamar el is váltak az útjaink. Az az igazság, hogy azóta nem hívtak. Nem csoda, rengeteg kiváló adottságú játékos kosarazik Amerika-szerte, ráadásul az a tendencia, hogy jönnek a fiatalok, mint LeBron James vagy Dwayne Wade. Én sem vágyom már az NBA-be. Megismertem egy picit a hátteret, és nem tetszett, amit láttam. Emellett az alatt a két hónap alatt, amelyet esztendőnként az Egyesült Államokban töltök, nem edzéssel akarom tölteni az időt valamely NBA-csapat nyári táborában. Tökéletesen megtaláltam a számításaimat az európai kosárlabdában.”

Arizona, ahol Banks a gyerekkorát töltötte és Texas, ahová egyetemre járt, nem elsősorban a kosárlabda kapcsán ugrik be a Karl May indiánregényein felnőtt európai ifjaknak. A Vadnyugat hősei, Winnetou és barátja, Old Shatterhand rendre Tucsonból vagy éppenséggel Santa Féből indultak a legendás sivatagon, a Llano Estacadon át meghódítani a vadont, vagyis onnan, ahol a fiatal Banks felcseperedett. Ő nem a német író könyveiből merítette vadnyugati emlékeit.
„Nagyanyám a cseroki törzsből származik, rengeteget mesélte nekem a régi idők legendás történeteit, amelyek szájról szájra jártak, apáról fiúra szálltak. A saját példámon is tudom, mennyire különleges az indiánok kultúrája. Sokkal vallásosabbak, mint az átlag amerikai, náluk a legfontosabb talán az emberi lélek szerepe. De a nagyanyámon kívül is nagyon sok olyan ismerősöm van, akinek az ereiben indián vér csörgedezik. Az egyetemen meglepődve láttam, miként gyógyítják egyes tanulótársaim azokat a betegségeiket, amelyekre én egész egyszerűen csak bekaptam egy pirulát” – elevenítette fel a gyökereket a kosárlabdázó.


Ha több ideje lenne, sokat utazgatna

Az arizonai és a texasi éveket, valamint a balul sikerült floridai hónapokat követően George Banks vándorbotot ragadott, feltűnt Ausztráliában, megjárta Olaszországot, Törökországot, szerepelt különféle amerikai bemutatókon fellépő All Star-együttesekben. Az Albacomp vezetői történetesen egy nicosiai csapatban, a Keravnoszban szúrták ki egyedülálló képességeit, amikor a ciprusiak tavaly a Páneurópai Kupában Debrecenben vendégszerepeltek.
„Jól érzem magam Fehérváron, bár meglehetősen egyhangúan telnek a napjaim. Teszem, ami a dolgom, naponta kétszer elmegyek a csarnokba, edzem, és persze jönnek a meccsek. Közben videojátékokkal, chateléssel, DVD-nézéssel ütöm agyon az időt. Ha több szabadidőm lenne, biztosan körbejárnám Magyarországot, de eddig csupán egyszer adódott lehetőségem, hogy elutazzam Budapestre” – mondta George Banks, aki körbejárta a világot, így alkalma és lehetősége adódott, hogy összehasonlítsa az amerikai és az európai kosárlabdát.

„Az egészet leginkább a bal oldali közlekedéshez tudnám hasonlítani… Gyerekkorod óta kosárlabdázol, megtanulsz valamit, aztán átkerülsz Európába, és az edzők azonnal elmagyarázzák, hogy amit eddig csináltál, felejtsd el, mert itt nem az a játék” – hangzott a sommás vélemény.
alig várja, hogy megszülessen a lánya

Mostanában azonban George Banks nem az európai időszámításhoz köti az életét, igaz, ez a teljesítményén nem látszik. Dobja a pontokat, szedi a lepattanókat. Tisztában van azzal, milyen kiváló az átlaga a magyar bajnokságban, de egy rövid „Mire jó ez, ezek csak számok…” megjegyzéssel el is üti el a statisztikára vonatkozó kérdést. Ám azt nem felejti el hozzátenni, hogy rettenetesen bosszús egy-egy vereség után. Márpedig akad bosszankodnivaló Fehérvárott, a múlt szombaton például csúnya vereségbe szaladt bele a bajnoki ezüstérmes Nyíregyházán. Ha nincs Banks 27 pontja és hét lepattanója, megalázóvá válhatott volna a fehérváriak kudarca. Legközelebb az éllovas Szolnok érkezik Székesfehérvárra, ám George Bankset akkor sem a két csapat ütközete foglalkoztatná elsősorban, ha már játszott volna az Olaj ellen. A felesége ugyanis a jövő hétre várja a kicsi Maya megszületését, mégpedig a messzi Kaliforniában, Riverside-ban.

„A kislány már a harmadik gyermekem lesz. Van egy nyolcéves lányom és egy tizenhárom esztendős fiam, úgyhogy tudom, milyen érzés apának lenni. Mostanában akkor kelek fel, amikor a feleségem, Christina, akkor fekszem le, amikor ő lefekszik, és reménykedem, hogy a jövő héten szép, egészséges kislányom születik. MSN-en tartjuk a kapcsolatot, csak akkor nem beszélünk, amikor éppen edzés vagy meccs van. Felvetődött, hogy hazautazom, de már régen együtt élünk Christinával, sokszor megbeszéltük, hogy a legfontosabb a család az ember életében, de ahhoz, hogy el tudja tartani, tennie kell a dolgát. Azaz nekem kosárlabdáznom kell” – mondta kötelességtudóan George Banks.