Csúcstenisz, remek hangulatban

A hétéves Márk úgy emelte át tenyeressel Henin-Hardenne-t, ahogy Amelie Mauresmónak csak ritkán sikerül, majd bátran le is pacsizott a belga világelsővel.
Ez a Főnix Csarnokban rendezett teniszgála szünetében történt, amikor a Roland Garros idei győztese négy szerencsés kislánnyal és kisfiúval ütögetett néhány labdamenetet, életre szóló élményt nyújtva ezzel az iskolásoknak.

Addigra túl voltunk többek között a csapatteniszen, ahol a játékosok nagyjából labdamenetenként váltották egymást. Itt az alkalmi „világválogatott”, Martina Navratilova, Justine Henin-Hardenne, Jelena Jankovics és Ilie Nastase 6:2-re legyőzte a magyarokat, Temesvári Andreát, Taróczy Balázst, Krocskó Józsefet és Noszály Sándort. A móka már ekkor megkezdődött, elsősorban a szinte minden pontot látványos taglejtésekkel vitató, ellenben a hálónak háttal állva is elfogadhatóan szerváló Nastasénak köszönhetően. Henin és Jankovics ezután lendületes mérkőzést játszott egymással. A világelső igencsak ráijesztett a publikumra, amikor megcsúszott, és ráesett a kezére. Meghúzódott csuklóját ápolni is kellett, de szerencsére nem történt nagyobb baja.

Egymást követték a látványos megoldások, az 1:1 utáni döntő szettet helyettesítő rövidítést pedig már tényleg csak az különböztette meg az idei US Open elődöntőjétől (ahol Henin óriási csatában győzte le a szerb lányt), hogy a világelsőt mosolyogni láttuk meccs közben – nyert is. Taróczy Balázs és Ilie Nastase könnyedebbre vette a figurát, a román mókamester az egyik vonalbíró hölggyel is kikezdett, majd Noszály Sándorral látványos, örömteli öszszecsapást produkált, gyakran úgy nyögve, fújtatva, hogy ezért valószínűleg a női mezőnyből is kinézték volna.

A program végére maradt a legjobban várt mérkőzés, az 1986-ban Roland Garrost nyerő páros, Temesvári és az amerikai Navratilova játszott Henin és Jankovics ellen. Itt is akadt viccelődés, ám eközben gyors tempójú, kemény meccs zajlott. A két visszavonult klasszis játéka alapján nem mondta volna meg az ember, hogy 2006-ot vagy, mondjuk, 1996-ot írunk, pedig a háló túloldalán a világranglista első és tizenkettedik helyezettje volt.
Navratilova ugyan a végén átállt Jankovicshoz, és ő is ütötte be a meccspontot, de Temesvárival ápolt barátságán a „csúf árulás” miatt sem esett csorba: mosolyogva ölelték át egymást az egykori partnerek.

A gála zárásaként Navratilova köszönte meg a figyelmet, és emlékezett meg a végső nyugalomra helyezett Puskás Ferencről. Öcsi bácsi tiszteletére egyperces gyászszünettel kezdődött a gála – ez volt az egyetlen perc, amikor néma csend honolt a Főnix Csarnokban... ----