Vb-láz után dögunalmas futballhétköznapok

Több mint egy hónap telt el önfeledt ünnepléssel az idén nyáron Németországban. A fantasztikusan szervezett világbajnokság s a hazaiak erőn felüli bronzérme okozta az eufóriát a németek tízmilliói körében.

A nézőszám emelkedett, a produkció akadozott

Ezzel a lendülettel vette kezdetét augusztus 11-én a Bundesliga-szezon, a stadionok pedig megteltek az elsősorban a saját válogatottjuk játékán fellelkesült nézőkkel. Csak mintha a bajnokságban részt vevő csapatok és játékosok nem vetették volna magukat ugyanezzel a hévvel játékba. A nyáron a német futballhoz kedvet kapók joggal érezhették magukat becsapva, de még a törzsszurkolók is úgy gondolják, nem azt kapták, amit vártak.

Az előző szezonhoz képest magasabb nézőszám (lásd táblázatunkat) nem jelentette automatikusan a játék javulását, sőt a csapatok teljesítménye hétről hétre gyengébb lett. Míg az első fordulókban csak-csak akadt olyan találkozó, amely után sokan mind a tíz ujjukat megnyalták, az idő előrehaladtával ezek a finomságok egyre inkább elfogytak a kínálatból. Felváltotta őket a hagyományos menzakoszt – legalábbis ezzel a furcsa képpel él a német Kicker című szaklap, érzékeltetvén, hogy a Bundesliga összecsapásai miként vesztettek élvezeti értékükből.

Jogos a kérdés: minél gyengébb a Bundesliga, annál több a néző a lelátókon?

A vizsgálatok, amelyek az elmúlt hat év európai kupaszereplése és a nézőszámok alakulása közötti öszszefüggéseket keresik, meglepő képet mutatnak. Míg a 2000–2001-es szezonban 4 257 105 ember járt Bundesliga-mérkőzésekre, addig ebben a szezonban már 5 900 000. Érdekesség, hogy a szembetűnő nézőszámrobbanást nem a világbajnokság okozta, hiszen már az elmúlt években is folyamatosan növekedett a szurkolók száma. Fontos megjegyezni, hogy az ötmilliós álomhatárt éppen a 2003–2004-es szezonban lépték át a Bundesligában – akkor, amikor a nemzetközi porondon az elmúlt hat év összevetésében a legrosszabbul teljesítettek a német csapatok.

Pompás körülmények, egyhangú, rossz foci

Úgy tűnik tehát, a lelátókon a szurkolók érdeklődésével nincs gond, ugyanakkor aggasztó lehet, hogy az ősszel egyre több stadionban bukkant fel a rasszizmus. Ezt megakadályozandó, illetve visszaszorítandó a szövetségben mozgalmat indítottak, amelynek részeként a csapatok tagjai a mérkőzések előtti kivonuláskor piros lapot mutattak fel a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen tüntetve. A Bayern szurkolói válaszként transzparenst feszítettek ki. A felirat lényege: hiába minden, a társadalomban kéne rendet tenni…

Elgondolkodtató.

Mint ahogy az is, hogy miért voltak olyanok a mérkőzések, amilyenek. Százötvenhárom találkozóból tizenhét végződött 1–0-ra, huszonhat 1–1-re, míg tizenkettő 0–0-ra. Valljuk be, ötvenöt mérkőzésen, vagyis az őszi bajnoki találkozók 36 százalékán született olyan eredmény, amelyet nehezen lehetne a közönségszórakoztató jelzővel illetni.

A pályán tisztes technikai színvonal, ám csökkenő iram, képességbeli hiányosságok és egyre kevesebb párharc volt tapasztalható – írta a Kicker című lap elemzésében, majd nehezményezi, hogy egyre gyakoribb a játékosok játékvezetőt megtéveszteni szándékozó színészkedése. A jelek a német szaklap szerint – még akkor is, ha akadtak üde színfoltok, mint a Werder vagy a Stuttgart csapatának játéka – gyengülő bajnokságra utalnak, ami nem csupán a még kitartó szurkolók elriasztásához, hanem egyenesen a nemzetközi középszerűségbe való süllyedéshez vezethet.

Emlékezhetünk: minden német futballrajongó rosszul lett, amikor az ezredforduló táján lassú minőségromlás volt érzékelhető a Bundesligában, és a kétezres évek elején többen egy szinten emlegették a portugál és a holland bajnokságot a némettel – jócskán leértékelve azt. A negatív megítélésre rátett még egy lapáttal Robert Hoyzer játékvezető, aki több másodosztályú, regionális és kupamérkőzés eredményét befolyásolta. A bundabotrány azonban december közepén lezárult – elrettentő büntetések születtek, de ne gondolja senki, hogy ennyi elegendő a bizalom visszaszerzéséhez.

Ami nekik rossz, nekünk távoli álom

Úgy tűnik, a vezetők, az edzők, de legfőképpen a játékosok között egyre kevesebb az egyéniség, akire majd évek, évtizedek múlva is szívesen emlékszünk vissza. Holott e téren is lépést kellene tartaniuk a modern sport fejlődésével, ugyanis a profi futball feltételei egyáltalán nem rosszabbak Németországban, mint például Angliában. Úgy tetszik, nem elég csodastadionokat építeni és azokat szurkolókkal megtölteni – a gyepre játék is kell.

A fanyalgás persze legföljebb a Kicker előjoga, bár magyar párhuzamként feltűnhet az állandó nosztalgiázás, mely nálunk sem vezetett sikerre… Persze innen, Magyarországról egy szavunk sem lehet, hol vagyunk mi akár csak a német másodosztály szintjétől is? Örülünk, ha egy-egy játékosunk kezdő lehet valamelyik német középcsapatban, s nálunk nemcsak a színvonal, a nézőszám is régóta szégyenteljes.

A spanyol vagy angol sztárparádéhoz szokott szurkolók leszólják a Bundesligát, amely nem költ eurótízmilliókat világnagyságokra, csak lapos játékkal, de magabiztosan növelgeti a profitot…

---- Négyszázezer ember! Majdnem ennyien nézik meg a helyszínen, pénzért belépőjegyet váltva a német élvonal bajnoki mérkőzéseit egyetlen fordulóban. Ez bizony nem kevesebb, mint ahányan minálunk a televízióban látnak egy bajnoki meccset, már ha országos lefedettségű tévé közvetít. Hiába tehát a németek panaszkodása, a zsúfolt stadionok gazdaságilag még mindig nagyon stabillá teszik a Bundesligát, ahol ráadásul hoszszú ideje folyamatosan nő az átlagnézőszám. A számok nem hazudnak: böngésszék őket… ---- NS-szakértő: Miriuta László, a Cottbus korábbi játékosa

„A nyári világbajnokság után azok is kedvet kaptak a futballhoz Németországban, akik korábban egy mérkőzést sem voltak hajlandóak megnézni, most azonban bérletet váltottak. Az augusztusi rajtra megteltek a stadionok lelkes szurkolókkal, a játék azonban elmaradt az előzetes várakozásoktól. Szerintem az utóbbi tíz év egyik leggyengébb őszi szezonját láthattuk a Bundesligában, és hiába volt rengeteg pozitív hatása a hazai rendezésű vébének, a színvonal csökkenése is részben a tornának tudható be. A válogatott játékosok alapozás nélkül csöppentek bele a bajnokságba, így a nagycsapatok húzóemberei kifacsartan kezdték a szezont, nehezen lendültek játékba, nem volt idejük pihenésre, állandó eredménykényszer alatt játszottak. Hiányoztak a pályákról az egyéniségek, mint korábban a Bayernben Stefan Effenberg, Giovane Elber vagy éppen Michael Ballack. Persze most is vannak üde színfoltjai a bajnokságnak, mint a brémai Diego vagy Miroslav Klose, de ők nem az előbbi kategóriát képviselik. A nagyobb, tehetősebb csapatok százszor meggondolják, kire költsenek, a kis klubok pedig nem is tudnak sztárokat venni.” ----

A másodosztályban szerepel, mégis ő az ősz kellemes meglepetése: Hajnal Tamás remekel.

Tőlünk nyugatabbra is aggódó vagy éppen szúrós tekintettel néznek a külföldről érkező játékosokra. Németországban legutóbb Franz Beckenbauer jelentette ki: összeomlik a német labdarúgás, ha nem szabályozzák a külföldi labdarúgók beáramlását.

A Bundesliga legértékesebb játékosa a Werder Bremen német támadója, Miroslav Klose, becsült ára 30 millió euró (7.56 milliárd forint). A listán szereplő első légiós a harmadik helyezett Roy Makaay: a Bayern holland gólvadászának piaci értéke a transfermarkt.de internetes oldal szerint 13 millió euró (3.27 milliárd forint).
A Németországban futballozó magyar játékosok ára ettől jócskán elmarad, íme, a dobogósok: a herthás Dárdai Pál és a hannoveri Huszti Szabolcs 2-2 millió eurót (504 millió forintot), a másodosztályban a 4., két pontra a feljutást érő helyen álló Kaiserslauternben szereplő Hajnal Tamás 1 millió eurót (252 millió forintot) ér.
Utóbbi labdarúgóra érdemes részletesen kitérni, hiszen remek őszi szezont produkált, kiemelkedett a magyarok közül. A Kicker osztályzatai alapján a másodosztályú játékosok rangsorában a harmadik, a középpályások között a második lett – nagy múltú együttesében pedig minden összehasonlításban az élen áll. Hajnal Tamás mindezek ellenére szerényen beszélt az őszi szezonról.

„Májusban kerültem kapcsolatba a Kaiserslautern csapatával, akkor még tartottak a Bundesliga küzdelmei – emlékezett vissza a középpályás. – Reménykedtem, hogy nem esik ki az együttes, ám az őszi szezont sajnos a második osztályban kezdtük. Célunk az élvonalba visszakerülés, de tudjuk, nem lesz egyszerű, ugyanis a gárda teljesen kicserélődött. A vezetők minden posztra két játékost szerződtettek, úgy érzem, sikerült bizonyítanom, állandó helyem van a csapatban. A szezon elfogadhatóan sikerült, de lehetett volna jobb is. Több együttes is felfigyelt a teljesítményemre, így klubom már januárban tárgyalni akar 2008-ig érvényes szerződésem meghosszabbításáról.”

Réthy Béla, a német közszolgálati adó, a ZDF magyar származású futballkommentátora elismerően beszélt a játékosról: „Hajnal Tamás tehetséges játékos, még fiatalon, 1997-ben került Németországba, a Schalke csapatához. Akkoriban ez talán túl nagy ugrás volt számára, nem tudott töretlenül fejlődni. Jól tette, hogy később Belgiumba szerződött, majd megerősödve a nyáron visszatért az országba, és a Kaiserslauternt választotta. Tudatosan építi karrierjét, mentalitásból többen példát vehetnének róla. Látszik a mozgásán, hogy ösztönfutballista, nem elsősorban a pénzért játszik, hanem a játék élvezetéért. A másod-, de szerintem az első osztályban játszó labdarúgók között is a legjobb szabadrúgáslövő. Megkockáztatom: talán Détári Lajos óta nem volt ennyire technikás futballistája a magyaroknak.”

Légiósaink a bundesligában

HAJNAL TAMÁS
Csapata: 1. FC Kaiserslautern (II. oszt.)
Értéke: 1 millió euró (252 millió forint)
Játszott perc/mérkőzés: 1506/17
Le-/becserélés: 2/–
Gól: 5
Gólpassz: 8
Sárga lap: 3
Piros lap: –
A Kicker osztályzatátlaga*: 2.74
Kicker-helyezése**: 3.
NS-ÉRTÉKELÉS: A karmester együttese vezéregyéniségévé nőtte ki magát, játékával bizonyította: magasabb osztályban is megállná helyét.

DÁRDAI PÁL
Csapata: Hertha BSC
Értéke: 2 millió euró (504 millió forint)
Játszott perc/mérk.: 1093/13
Le-/becserélések: 3/–
Gól: 2
Gólpassz: –
Sárga lap: 4
Piros lap: –
Kicker-osztályzatátlag*: 3.42
Helyezése**: 59.
NS-ÉRTÉKELÉS: Rutinból hozta a kötelezőt, a Hertha középpályásainak egyik legjobbja, kár, hogy sérülése miatt pihenőre kényszerült.

HUSZTI SZABOLCS
Csapata: Hannover 96
Értéke: 2 millió euró (504 millió forint)
Játszott perc/mérk.: 1256/15
Le-/becserélések: 6/–
Gól: 2
Gólpassz: –
Sárga lap: 3
Piros lap: –
Kicker-osztályzatátlag*: 3.90
Helyezése**: 155.
NS-ÉRTÉKELÉS: Jól sikerült az első fél éve a Bundesligában, védőmunkája látványosan feljavult, és kétszer gólt is tudott szerezni.

SZABICS IMRE
Csapata: 1. FSV Mainz 05
Értéke: 700 ezer euró (189 millió forint)
Játszott perc/mérk.: 897/11
Le-/becserélések: 3/1
Gól: 2
Gólpassz: –
Sárga lap: 1
Piros lap: –
Kicker-osztályzatátlag*: 4.60
Helyezése**: 213.
NS-ÉRTÉKELÉS: Hosszú sérüléséből felépülve egyelőre nem sikerült formába lendülnie, két gólja kevés a kiesőjelölt csapatban.

SZÉLESI ZOLTÁN
Csapata: Energie Cottbus
Értéke: 600 ezer euró (151 millió forint)
Játszott perc/mérk.: 991/13
Le-/becserélések: 1/3
Gól: –
Gólpassz: 2
Sárga lap: 3
Piros lap: –
Kicker-osztályzatátlag*: 3.83
Helyezése**: 140.

NS-ÉRTÉKELÉS: Lassan állandó csapattag lett a védelemben, együttese kezdeti jó szereplése után azonban az ő teljesítménye is visszaesett.

* A Kicker 6-os skálán osztályoz, minél alacsonyabb a jegy, annál jobb.
** A Kicker az osztályzatok alapján folyamatosan rangsorolja a bajnokság összes játékosát. ---- Amikor a Bundesliga magyarjait számba vesszük, az alacsonyabb osztályban szereplő játékosokra már kevesebb figyelem jut. Pedig Szalai Ádám, a VfB Stuttgart harmadosztályban szereplő amatőrcsapatának támadója mindent elkövetett, hogy írjunk róla. Az 1987-ben született játékos lassan bejátszotta magát a kezdőcsapatba, és az idehaza az Újpestnél, illetve a Honvédnál nevelkedő futballista öt gólt szerzett.

– Hogyan lett a VfB Stuttgart amatőrcsapatának tagja?

– Két és fél éve, 2004 nyarán kerültem az együtteshez. A lengyelországi korosztályos tornán figyeltek fel rám, majd háromnapos próbajáték után szerződtettek – mondta Szalai Ádám. – Előbb az ifiben szerepeltem, ahol tavaly bajnok lettem. Csak ebben a szezonban kerültem fel az amatőr-felnőttcsapathoz.

– Öt gólt szerzett az ősszel, és a harmadik helyen állnak.

– Az első nyolc-tíz találkozón csereként léptem pályára, de így is több gólt rúgtam. A Stuttgart az első osztályban szerepel, ezért nem juthatunk fel, mert a szabály kimondja: egy klubnak csak egy profi együttese lehet. Így nincs más célom, mint felhívni magamra a figyelmet.

– Célja a Stuttgart első csapatába való kerülés?

– Egyelőre nem vagyok érett a nagycsapatra, sokat kell fejlődnöm, de örülök, hogy egyre több lehetőséget kapok az amatőrök között. Érdekes, hiába vagyok magas játékos, a fejjátékomon van még mit csiszolni, viszont a gyors és technikás labdarúgók közé tartozom.