Nyilasi Tiborról – ha nem számítjuk a televíziós szakkommentátori szereplését – alig-alig hallani. A korábbi ezüstcipősnek azonban van véleménye a magyar futball történéseiről, bár nem nagyon osztja meg senkivel. Az MLSZ utánpótláscsapatainak koordinátoraként pedig meg sem lepődik, hogy a sportágon belül elkezdődött a nagy fiatalítás.
Nyilasi Tibor ma is nagy kedvenc: nem véletlenül, ugyanis szédületesen bánik a labdával
Nyilasi Tibor ma is nagy kedvenc: nem véletlenül, ugyanis szédületesen bánik a labdával
Nyilasi Tibor
Született: 1955. január 18., Várpalota Klubjai játékosként: Úttörőstadion, Ferencváros, Austria Wien (osztrák) Élvonalbeli mérkőzéseinek/góljainak száma: 243/132 Sikerei játékosként: 2x magyar bajnok (1976, 1981), 3x osztrák bajnok (1984, 1985, 1986), 3x Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1974, 1976, 1978), Osztrák Kupa-győztes (1986), magyar gólkirály (1981), európai ezüstcipős (1981), osztrák gólkirály (1986), Európa-válogatott (1981) Válogatott mérkőzéseinek/góljainak száma: 70/32 Edzői pályafutása: Ferencváros, az utánpótlás-válogatottak koordinátora Sikerei edzőként: magyar bajnok (1992), 3x Magyar Kupa-győztes (1991, 1993, 1994) Élvonalbeli mérkőzéseinek száma edzőként: 171
– Mi a véleménye arról, hogy a fiatal játékosok egyre inkább előtérbe kerülnek a nagyválogatottban? – Természetesen nagyon örülök neki, hiszen látható, hogy egyre inkább beérik a három és fél évvel ezelőtt elkezdett tervszerű utánpótlásnevelő-munka gyümölcse, amelynek jóvoltából a tehetséges fiatalok már a felnőttek között is reflektorfénybe kerültek – mondta Nyilasi Tibor.
– A Nemzeti Sport által kezdeményezett szavazáson a szurkolók is a fiatalok beválogatása mellett tették le a voksukat. – Várható volt, hogy ez bekövetkezik. A válogatott keretében számításba vett fiatalok már kisgyermekként is megmutatták a tehetségüket, és az elmúlt három és fél év alatt olyan sok nemzetközi tornán vettek részt, hogy a szövetségi kapitány már nyugodt szívvel beállíthatja őket a nagyválogatottba. Ez is azt támasztja alá, hogy érdemes fiatalokkal foglalkozni. Az sem véletlen – de nagyon örömteli –, hogy a Both József által irányított, Európa-bajnoki ötödik helyezett U17-es csapatból Németh Krisztiánt és Dudás Ádámot beválogatták a korosztályos Európa-válogatottba, amely Barcelonában Afrika legjobbjai ellen játszik. De rajtuk kívül is olyan tehetségek kerültek a korosztályos válogatottakból a felnőttkeretbe, mint Vass Ádám vagy Filkor Attila, és még sorolhatnám a többieket, akikre büszkék lehetünk.
– Ezzel együtt szakmai berkekben is éles viták folynak a hazai utánpótlás-nevelés színvonaláról. – És nem is baj, hogy legalább van miről vitatkozni!
Az utánpótlásunk sikerágazat lett – Egyesek szerint a gyerekeket már utánpótláskorban is rosszul képzik, így az a legjobb, ha a fiatalok minél hamarabb külföldre szerződnek. Mások szerint viszont éppen az utánpótlás-nevelés a magyar futball egyetlen sikerágazata. – Nagyon jó a megfogalmazás: a magyar futball egyetlen sikerágazata valóban az utánpótlás-nevelés – ennek ellenére eléggé kevés erkölcsi elismerést kapunk. Mindazonáltal azt gondolom, ezek a játékosok bizonyítják: a fiataljainkra újra érdemes figyelni. Válogatott szinten rendben van az utánpótlás, és a nevelőmunkát a klubokkal karöltve kell még jobbá tenni. Az, hogy a gyerekeket mikor szabad kiengedni külföldre, attól függ, hogy a fiatal játékos menynyire felkészült, mennyire képes elszakadni a szülői háztól, és milyen színvonalú az itthoni klubjában végzett munka, de természetesen, ha a fiatal tehetségnek lehetősége nyílik arra, hogy neves csapathoz, jó körülmények közé kerüljön, magam is azt mondom, menjen.
– A hetvenes évek második felében két „fejelőkirály” is volt a magyar válogatottban: Nyilasi Tibor és Kereki Zoltán. Később újra találkoztak a szövetség égisze alatt, hiszen az MLSZ-ben a korábbi remek védő utánpótlás-igazgatóként dolgozott. Útjaik azonban újra elváltak. Mi történt? – Sajnálom, hogy Kereki Zoltán már nem dolgozik a szövetségben, az okokról azonban ne kérdezzen. Nem tudom, hogy ő akart-e távozni, vagy esetleg nem kötöttek vele szerződést. Kár, hogy Zoli már nincs közöttünk, hiszen az edzői szobában pezseg az élet: itt van Both József, Szokolai László, Róth Antal, Détári Lajos és Várhidi Péter, aki időközben a főnökünk lett. Remek társaság. A régi játékostársaimmal dolgozom együtt, és ez nagyon jó érzés, és ráadásul úgy érzem, eredményesen dolgozunk együtt.
– A pályafutása összeforrt a Ferencvárossal, a szurkolók Nyilasi Tibort a zöld-fehérek élő legendájának tartják. Mi a véleménye a klubnál kialakult helyzetről? – Röviden szeretnék válaszolni: ember legyen a talpán, aki ezt a bonyolult jogi, szervezeti, szervezési és gazdasági helyzetet értelmezni tudja. Azt kívánom a Ferencvárosnak, hogy minél hamarabb legyen túl ezen a traumán, és a lehető legrövidebb idő alatt jöjjön létre olyan új klubmodell, egészséges környezet, amelynek révén az együttes mihamarabb visszatérhet az első osztályba.
„Továbbra is a jelenlegi munkatársaimmal, az utánpótlás-nevelés területén szeretnék dolgozni, hiszen rengeteg tehetséges fiatal játékosunk van.” (Nyilasi Tibor arról, hogy vágyik-e a kispadra)
– A Ferencváros anyagi helyzetéről Dámosy Zsolt elmondta, hogy hárommilliárd forintra lenne szükség az egyesület és a labdarúgócsapatot működtető zrt. nullszaldóssá tételéhez, és az is kiderült, hogy a konzorcium által összeadott százhúszmillió forint valójában újabb hitel. Lát esélyt a kilábalásra? – Nem értek ezekhez a dolgokhoz. Inkább azt szeretném kiemelni, hogy mindenkiben bízom, aki tenni akar a Ferencvárosért.
– A klubvezetők kikérik a régi ferencvárosiak véleményét? – Nincs különösebb kapcsolatunk, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lennének kíváncsiak a véleményünkre. Inkább arról lehet szó, hogy a vezetőket elfoglalják a napi problémák, és nincs idejük gyakrabban találkozni a régi játékosokkal. Remélem, mihamarabb eljön majd annak is az ideje, amikor új tulajdonossal az élen másokat is be lehet vonni a munkába.
A profi futball egyelőre nem érdekli
– Kijár a csapat mérkőzéseire? – Nem, nem járok ki. A hétvégéken a korosztályos mérkőzéseken vagyok, és figyelem a tehetségeket.
– Nem gondolt arra, hogy leül valamelyik csapat kispadjára? – Nem, nincsenek ilyen terveim. Továbbra is a jelenlegi munkatársaimmal, az utánpótlás-nevelés területén szeretnék dolgozni, hiszen rengeteg tehetséges fiatal játékosunk van, akik megfelelő szakmai munka mellett kihúzhatják a kátyúból a magyar labdarúgás szekerét.