A sétáló világcsúcstartó

Rendkívüli tehetsége ellenére Asafa Powell nem készült futónak. Amerikai futballista akart lenni, a futást egyáltalán nem kedvelte.
„Nem is számoltam azzal, hogy futó leszek. A futásról csupán annyit tudtam, ha elindulok egy iskolai versenyen, mindenkit megverek. Az idősebb fiúkat is jóval megelőztem, mindig várnom kellett, hogy ellenfeleim célba érjenek. A versenyeken kívül soha egy lépést sem futottam, inkább sétáltam, de azt is csak nagyon lassan” – mondta Asafa Powell, akinek tanára, bizonyos Mrs. Fraser javasolta, hogy próbálkozzon meg a futással. Powell szót fogadott, pedig: „Nem minden esetben tettem azt, amit a tanáraim javasoltak, de ezúttal megfogadtam a tanácsot. A döntésemben az is befolyásolt, hogy nagyon tiszteltem a bátyámat, aki vágtázó volt.”

Az öccsénél 11 évvel idősebb Donovan Powell szintén tehetséges futó volt, 1999-ben hatodik lett a fedett pályás világbajnokságon, ám még álmaiban sem volt olyan merész, mint Asafa.

„Mire a középiskolát befejeztem, állítólag már az volt a célom, hogy én legyek a leggyorsabb ember a világon. Állítólag, mert erre nem nagyon emlékeztem, amíg egykori osztálytársaim a világcsúcsjavítás után az orrom alá nem dugták az évkönyvünket. Abban a fényképem alatt ott állt a megfogalmazott célom” – jegyezte meg Asafa Powell, aki ifjúként ideje jó részét nem a pályán, hanem a templomban töltötte. A szülei ugyanis tiszteletesek, s a gyereknek mindig nagyon fontos volt, hogy az ő igényeiknek megfeleljen: „Sokszor nem mentem el a zajos, füstös helyekre a barátaimmal, s inni sem ittam velük. Sokat cukkoltak ezért, el is neveztek »templomfiúnak«, de mára már elmaradnak a megjegyzések. Nyilván azért, mert elértem valamit az életben. Most már inkább követnének…”

A családba hatodik fiúként megszülető Asafa Powell a mai napig minden vasárnap ott van a templomban, gyakran gitárral kíséri az énekkart. Családjának azonban a boldog pillanatok mellett a szomorúságból is kijutott. Egyik bátyja 2002-ben lövöldözésben veszítette életét, egy másik pedig egy évvel később betegségben hunyt el.
„Én mindkét alkalommal éppen a jamaicai bajnokságon indultam. Júniusban történt mindkét eset, ezért a június számomra a legszomorúbb hónap” – mondta.
Azért a nyár kezdetéhez Powellnek szép emlékei is fűződnek, hiszen 2005-ben első világrekordját, egy évvel később pedig a csúcsbeállítást ugyancsak júniusban érte el.

„Hogy mikor mi és miért történik, Istentől függ. Neki köszönhetem tehetségemet, s ő határoz arról, meddig juthatok. Amikor kétezer-háromban a párizsi világbajnokságon rossz rajt miatt kizártak, nem voltam ideges. Úgy véltem, ez csak azt jelenti, hogy nem érkezett még el az én időm. Egy évvel később, az olimpián én voltam az egyik esélyes. Jó formában éreztem magam. Az egész világ ránk figyelt, tele volt a stadion. Nagyon izgalmas érzés volt. Kikaptam, mert az előfutamok során túl sokat kiadtam magamból. A helsinki világbajnokságon sérülés miatt nem indulhattam, de kétezer-hat már az enyém volt. Az idén megint világbajnokság lesz, jövőre olimpia, remélem, most már eljött az én időm” – tette hozzá reménykedve.

Manapság a világcsúcsig jutó sportolónak a gyanakvókkal is meg kell küzdenie. Az elmúlt időszak kiábrándító hírei hallatán sokan legyintenek a jó eredményekre, nem hiszik el, hogy tisztán is el lehet érni az újabb és újabb rekordokat. A 100 méteres síkfutás esetében ez különösen igaz, hiszen az utóbbi két évtized hat világrekordere közül hármat tiltottak el doppingvétség miatt. Legutóbb az amerikai Justin Gatlint, aki júniusban ugyancsak 9.77 másodpercet futott.
„Meg nem engedett szereket használni csalás. Ám hiába ez a véleményem, az embereket nehéz meggyőzni arról, hogy tisztán is lehet világrekordot javítani. Korábban egy-egy jó eredmény láttán én is hajlamos voltam legyinteni és azt gondolni, a doppingnak köszönhető. Most örülök, hogy bizonyítottam, hogy megmutattam, csalás nélkül is a csúcsra lehet kerülni. Amikor először futottam 9.77 másodpercet, nagyon meglepődtem, és azt mondtam magamnak, doppingszerrel biztosan 9.5 körül érnék célba. Örülök, hogy a sport egyre tisztul, bár az is igaz, mindig kitalálnak valami új anyagot. Mindenesetre szerintem már az első lebukásért is örökös eltiltást kellene adni” – ez Powell véleménye.

Szeptemberben John Einmahl, a tilbergi egyetem professzora meglepő előrejelzésekkel állt elő. A holland matematikus több száz atléta eredményeinek elemzése alapján azt jósolta, hogy a férfi 100 méteres síkfutás világrekordja még mintegy fél másodpercet javulhat. A határ szerinte 9.29 másodperc.

„Úgy érzem, a mostaninál futhatok még gyorsabban. Hogy így legyen, nagyon keményen dolgozom. Hiszek abban, hogy egy napon elérem a 9.68 másodpercet, de ehhez a kimagasló formán kívül jó pálya, kellemes hőmérséklet és megfelelő hátszél is szükséges. De nem nagyon szeretek ilyesmiről beszélni, jobb, ha a lábaimmal bizonyítok” – így Powell, aki eddig is ezt tette. Tavaly tíz alkalommal futotta tíz másodpercen belül a száz métert – ez egy idényen belül korábban senkinek sem sikerült. Pályafutása során huszonötször volt gyorsabb tíz másodpercnél (a listát az amerikai Maurice Greene ötvenkettővel vezeti), s tizenegyszer tette meg 9.90 másodpercnél gyorsabban a távot – ebben viszont Powell az első. Az idén újabb bravúrra készül, az oszakai világbajnokságon duplázni szeretne. Hogy kétszázon mire lehet képes, még nem derült ki, mindenesetre tavaly nyár elején 19.90 másodpercre javította egyéni csúcsát.