Rosszul játszva is ő a legjobb

Az Australian Open előtt azt írtuk Tommy Robredóról, hogy jó teniszező, akitől azonban senki sem vár nagy csodát. Márpedig Roger Federer legyőzéséhez a hetedik helyen kiemelt spanyolnak legalábbis csodát kellett volna tennie a torna negyeddöntőjében, már csak azért is, mert mind a hat korábbi találkozójukat elveszítette – azonban most sem járt különbül. Pedig Federer megadta neki az esélyt: már a meccs elején néhányszor váratlanul rontott, és kétszer el is vesztette adogatójátékát, ám háromszor is elvette a spanyolét, így 6:3-ra megnyerte az első szettet.

A második játszmában 4:4-ig fej fej mellett haladtak (bár Robredónak végig jobban kellett küzdenie a saját adogatójátékaiért), akkor a világelső megszerezte a brékelőnyt, amelyre korábban is több lehetősége volt. A szettért adogatva azonban eléggé szétszórttá vált a játéka, így csak saját magát (pontosabban két látványos hibáját) okolhatta, amiért a spanyol kiegyenlített. A tie-breakben viszont már nem volt pardon: amikor igazán kellett, már nagyon odafigyelt a svájci, és Robredo nem tudott mit kezdeni pontosan helyezett előkészítő ütéseivel. Federer 7:6-ra megnyerte a második játszmát, amelyben 17 nyerőt ütött, míg ellenfele csak ötöt.

A harmadikban Robredo már az első adogatójátékát elveszítette, de ideje sem volt csüggedni, mert ellenfele újabb rontásaival nekiajándékozta a következő gémet. Ezután is a szokásos forgatókönyv szerint teniszeztek: Federer váltogatta a remek megoldásokat a buta hibákkal, a spanyol pedig igyekezett a legtöbbet kihozni kevés számú lehetőségéből, de ahhoz nem játszott elég pontosan és agresszívan, hogy megszorongathassa ellenfelét. 6:5-nél Robredónak már a meccsben maradásért kellett adogatnia, és bár a svájci az első meccslabdát még elrontotta, a másodiknál már ellenfelének remegett meg a keze, aki egy rutinból megüthető fonákot hibázott el.

A világelső igencsak elégedett volt, ami a 6:3, 7:6, 7:5-ös eredmény ismeretében persze nem csoda. Federernek ez a negyedik Grand Slam-tornája, amelyen szettveszteség nélkül jut az elődöntőig, ráadásul egyhuzamban tizenegyedik alkalommal került a négy közé GS-versenyen, a cseh Ivan Lendl rekordját megdöntve ezzel. Emellett már 33 hivatalos meccsen aratott győzelemnél tart egyhuzamban, és ha nyer Melbourne-ben, harmincöttel beállítja egyéni csúcsát.

„Egészen jól játszottam. Azt a néhány adogatójátékot a szél miatt vesztettem el, kellett egy kis idő, míg alkalmazkodni tudtam az időjáráshoz. Nem mindig találtam meg a játék ritmusát, de összességében bevált ez a támadó stílus, a röptéim pedig nagyon jók voltak. Egyébként is továbbjutottam, úgyhogy minden a legnagyobb rendben” – értékelt a vártnál talán több optimizmussal Federer. Az ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy a négy között is megengedhet majd magának enynyi hibát.
Ott ugyanis az amerikai Andy Roddick lesz az ellenfele, aki szinte tökéletesen játszva, kevesebb mint másfél óra alatt intézte el honfitársát és jó barátját, Mardy Fisht. A 6:2, 6:2, 6:2-vel záruló találkozón Roddick öszszesen két ki nem kényszerített hibát követett el, s szinte szórta a parádés alapvonalütéseket és a remek adogatásokat.

„Fizikailag is nagyon jó állapotban éreztem magam, a Mario Ancic elleni ötszettes meccs az előző fordulóban kimondottan felpörgetett – értékelt Roddick. – Gyakorlatilag hibátlanul játszottam, mostanában sikerülnek az ütéseim, és ma tényleg mindent jól csináltam. Ha mindenáron bele akarok kötni valamibe, talán az első adogatásaim lehettek volna jobbak, de nagyjából elégedett vagyok. Nagyon várom az elődöntőt, úgy érzem, Federer már nincs akkora fölényben, mint korábban, vagy legalábbis nem húz úgy el tőlünk, mint az előző három évben, én pedig rengeteget fejlődtem az utóbbi időben, és talán életem legjobb formájában vagyok. Sanghajban is szoros meccset játszottunk tavaly, és úgy érzem, most is van esélyem. Nekem kell irányítanom, és minél nehezebb helyzetbe kell hoznom.” ---- S ---- S