„Ha kell, harcolok”

Ön elsősorban üzletember vagy sportvezető?

Erre nehéz hirtelen felelnem – válaszolt kitérően Vízer László Máriusz. – Nem igazán tudom szétválasztani ezt a két státust, mert esetemben öszszemosódnak. Fontosabb, hogy amit csinálok, azt szívesen teszem.

Ha arra kérném, állítson fel fontossági sorrendet az üzlet, a dzsúdó és a labdarúgás között, mit válaszolna?

Az én életemben a dzsúdó az első, azt követi az üzlet és végül a futball.

Pihenésre nincs ideje, az élete állandó rohanás

Talán éppen ezen múlik az eredményessége: az Európai Cselgáncsszövetség elnökeként sikeres, az üzleti életben is megállja a helyét, de a labdarúgás világában eddig inkább kudarcélmények érték. Ön szerint miért?

Rengeteg feladatom, vállalásom van. Állandóan utazom, egyik eseményről megyek a másikra, ezért a kívántnál jóval kevesebbet tudok Sopronban tartózkodni. Az a baj, hogy nem abban a városban élek, s így nincs megfelelő rálátásom az események menetére. Sem a szakmai munka követését, sem az alkalmazottaimmal való kapcsolataimat nem tudom úgy kezelni, ahogy szeretném. De nem állítom, hogy kizárólag ez a probléma. Sajnos követtünk el hibákat a múltban, arról nem beszélve, hogy a szerződtetett játékosok közül többen nem hozták, illetve hozzák azt a teljesítményt, amelyet elvárok tőlük. Be kellett látnom, több időre lenne szükségem ahhoz, hogy jó csapata legyen a Sopronnak. Mert a céljaim továbbra sem változtak. Azt szeretném, ha az együttes idővel UEFA-kupás helyezést érne el. Említette, hogy nem Sopronban él. Hol van az igazi otthona?

Bécsben és Budapesten. Ezért is utazom sokat, de amúgy is egész évben járom a világot, hiszen a rangos dzsúdóversenyeken részt kell vennem. És akkor még ott vannak az üzleti ügyek, láthatja, nem unatkozom.

Az sem lesz nagy baj, ha kiesik a csapat

Véletlenül sem szeretnék vészmadár lenni, de készített már forgatókönyvet a legrosszabbra? Mi lesz, ha jövőre esetleg NB II-es lesz az együttes?

Remélem, ez nem következik be, ám ha mégis így történne, akkor még elszántabban küzdök majd azért, hogy sikeres legyen a klub.

Még nem kérdezték a Rabóczki Balázs-ügyről.

Az NB III-ba igazoló válogatott kapus esete meglehetősen furcsa. Legyen szíves, kommentálja!

Rabóczki Balázs a legjobban fizetett játékosa volt a klubnak. Minden kívánságát teljesítettem. Ám ő úgy érezte, nem tud nálunk érvényesülni, ezért távozni kívánt. Mivel nem érkezett iránta megfelelő ajánlat, amatőrként átigazolt egy alsóbb osztályú csapathoz. Ennyi a kommentárom.

Csalódott benne?

Igen, csalódtam benne.

És Feczesin Róbertben? A csatárt annak idején nem titkoltan azzal a szándékkal vásárolta ki Újpestről, hogy egy jó szezon után esetleg jó pénzért továbbadja Olaszországba.

Én továbbra is bízom benne. Jó felfogású, profi szemléletű játékos, tetszik a hozzáállása. Nem bántam meg a szerződtetését.

Csertői Aurél az ön mércéje szerint jó edző? Megítélésem szerint az. Nála jó kezekben van a csapat.

Sokan a magyar–horvát Eb-pályázattól teszik függővé labdarúgásunk jövőjét. Mit gondol erről? Kétségtelen, hogy a rendezés óriási lökést adna a sportágnak, a magyar gazdaságnak és az egész országnak. Kívánom, hogy Cardiffban pozitív eredmény szülessen ránk nézve.

Kellemes csevej és ebéd Michel Platinival

Mekkora esélyt lát erre?

Az UEFA tisztújító kongresszusa előtt

nem sokkal Párizsban együtt ebédeltem Michel Platinival. Kedvelem őt, személyesen is támogattam az elnökválasztási kampányában, és természetesen szóba került köztünk a kétezer-tizenkettes Európabajnokság is. Ez rendkívül bonyolult ügy. A döntés, bármilyen is legyen, nem csupán sportszakmai, hanem politikai döntés is lesz. A rendezés sok-sok mindentől függ. Szponzorok, befektetők érdekeitől, nézettségi adatoktól, az adott ország gazdasági potenciáljától, infrastruktúrájától, hozzáállásától, az eredményektől és még sorolhatnám. Nem vállalkoznék jóslásra.

Folytassuk az ön számára kedvesebb témával, a dzsúdóval. Mit szól ahhoz, hogy a Nemzetközi Cselgáncsszövetség, az IJF dél-koreai elnöke, az ön egyik nagy ellenfele, Pak Jong Szung néhány héttel ezelőtt amnesztiát kapott, pedig korábban sikkasztásért elítélték.

Nem lepődtem meg. Pak Jong Szung rendkívül befolyásos, nagy hatalmú ember, DélKorea harmadik leggazdagabb családjából származik.

Tavalyelőtt alulmaradt Pakkal szemben a Nemzetközi Cselgáncsszövetség elnöki székéért folyó harcban. Most újra felveszi a kesztyűt?

Természetesen. Másfél évvel ezelőtt Kairóban csupán nyolc szavazat különbség volt kettőnk között, ráadásul úgy, hogy huszonnyolc voks jogtalan volt. Jól sejtem, hogy önök ketten nem kedvelik egymást?

Hidegháborús viszonyban állunk egymással, de ha kell, harcolok a dzsúdóért!

Koreai vetélytársam nem szereti a sportágat. Nem is ért hozzá, és ezért nem törődik vele. Csakis a poszthoz, az vele járó kiváltságokhoz ragaszkodik, ellenben én tele vagyok tenni akarással. Ha megválasztanak az IJF elnökének, óriási fejlesztéseket viszek majd véghez. Európában már zajlanak azok a marketingstratégiai változások, amelyek új és fantasztikus lehetőségeket teremtenek a sportágnak. Immár az összes jelentős versenyt interneten közvetítjük, de...