Michel Platini európai rendőri vezetőkkel ül össze, hogy egyeztessen az erőszak megfékezésének lehetőségeiről. Az UEFA új elnöke ugyanis látja, hogy a különböző agresszív cselekmények immár a futballt sem kímélik. Ebben a felismerésben mi is nagyok vagyunk, legutóbb a 2003-as Ferencváros–Debrecen meccset követő drámai események után „robbant ki” a bizottságosdi, mindenki csodálatos jelszavakkal igyekezett megelőzni az erőszakot. Érdemben azóta sem történt semmi, nincsenek keményebb törvények és szigorúbb jogalkalmazás, esetleg egy-egy rendőri túlkapás, s leginkább a szerencsének köszönhetjük, hogy minálunk már egy jókora verekedéshez elegendő indulatot sem szül a labdarúgás. Ne higgyük azonban, hogy mindaz, ami tavaly a tévé székházánál meg később máshol történt, független a futballhuliganizmustól és a kontinensünkön észlelhető trendektől. Ugyanaz derült ki, ami mindig: néhány tucatnyian garázdálkodnak az épeszű többség rovására, de az ijesztő jelenségek itt vannak a mindennapjainkban, pedig már réges-régen örökre száműzni kellett volna őket. Legalábbis akkor, ha van értelme európai civilizációról beszélni.
A téma persze Michel Platininek sem új, ő maga főszereplője volt annak a híres-hírhedt BEK-döntőnek, amely 22 évvel ezelőtt 39 szurkoló halálával kapcsolódott össze a brüsszeli Heysel-stadionban. Történetesen az ő góljával nyert a Juventus, miután maga is amellett kardoskodott, hogy az elrettentő események ellenére a meccset le kell játszani. És e tragédia után a megelőző esztendők klubfutballját uraló angolokat öt évre száműzték Európából! Drasztikus lépés volt, amelyet a szigetországban sok pozitív változás követett, de a gondot nem sikerült végleg megoldani, ezt mutatják a közelmúlt véres eseményei földrészünk pályáin, s az a tény, hogy ha az angol huligánok kiszabadulnak Nagy-Britanniából, olykor törnek-zúznak manapság is.
Amikor a múlt hónapban meghalt egy rendőr Olaszországban, sokan megtorpantak, és egyre többen azt mondták még a fociimádó olaszok közül is, hogy ennyit nem érhet egy futballmeccs. S egyáltalán, semmi sem érhet ennyit. Akkor inkább szüntessük be a labdarúgást. Hát nem! Az erőszakot szüntessük be. Azért találtuk ki a sportot, hogy az esztelen erőszakot örökre elfelejthessük.