Attila, isten ostora

Az Internazionale Primavera-csapatában szereplő 18 éves középpályás hét hónapja él a lombard fővárosban – ez idő alatt tétmeccsen háromszor lépett fel a felnőttgárdában. Nézzen körül, hát ki ne szeretné ezt a várost? – mutatott a milánói Dóm téren a háta mögötti olasz forgatagra Filkor Attila. – Csodálatos hely, nekem nagyon bejött. Különösen az tetszik, hogy az itteniek valóban adnak magukra, a ruházatukra, a kinézetükre, a viselkedésükre. Az olasz emberek egyébként igazi bolondok: eleinte például furcsa volt azt látni, hogy reggelente sokan öltönyben és biciklizve mennek dolgozni. Érti? Öltöny és bicikli! Gondolom, azért ön még nem kerékpárral jár az Inter edzéseire... Nem, de nem is tehetném, hiszen a Primavera-csapatot a klub különbusza szállítja az Interellóból az edzések színhelyére, az Appiano Gentile-i edzőközpontba. Ettől függetlenül úgy érzem, kicsit már én is felvettem a milánóiak életritmusát – ezt a családom és a barátaim is megjegyezték.

Adriano mulatozásait csak hírből ismeri

Az itáliai konyhával megbarátkozott már? Nem volt nehéz. Imádom az olasz ételeket, a kedvencem a pizza diavola, csípős szalámival, de nagyon szeretem a különböző spagettiket is. Pedig az ember azt feltételezné, hogy a világ egyik legjobb csapatánál azért szigorúbban ellenőrzik, mit esznek a játékosok. Higgye el, a klubvezetők karja messzire elér. Mi, primaverások a kedvenc éttermünkben általában három előétel és három főétel közül választhatunk, feltételezem, az Intertől „szólnak le” a szakácsoknak, hogy szá munkra a szűkített étlapból főzzenek. Sört vagy bort pedig csak meccs után, a hétvégén fogyasztunk.

Csak nem a klubtársa, a kicsapongásairól híres Adriano az ivócimbora?

Az ő történeteit én is csak hallomásból ismerem. Én a primaverás csapattársaimmal szoktam szórakozni: legtöbbször moziba megyünk, de az is előfordult már kétszer-háromszor, hogy valamelyik milánói diszkóban kötöttünk ki. A kedvenc helyem a Hollywood, ahol egy alkalommal Didier Drogbát is láttam mulatni.

Ezek szerint bulizás közben már otthonosan mozog a sztárok között. De hogy telnek a szürke hétköznapok?

Ritkán edzek együtt a felnőttekkel, olyankor viszont mindenki barátságos és segítőkész. Luís Figóval többször hosszabban is beszélgettem, a legjobb viszonyban azonban Dejan Sztankoviccsal vagyok, aki egyszerű, de nagyon szimpatikus figura. Persze kedvesek a klub vezetői is: Massimo Moratti elnök, például, decemberben személyesen kívánt boldog karácsonyt nekem és a családomnak.

Interneten keresztül kapja a tananyagot

Roberto Mancini edzővel milyen a kapcsolata?

Sokat nem tudok erről mondani, az edzéseken biztat, a nevemen szólít.

Melyik nevén?

Itt mindenkinek a vezetéknevét használják, így legtöbbször én is Filkor vagyok, vagy Filk. Néhányan olaszosan Áttilának hívnak, de akadnak olyanok is – például Francesco Toldo –, akik az Attila, Isten ostora című film olasz fordítása, a Flagello di Dio nyomán egyszerűen Flagellónak vagy Flaghének neveznek.

A szurkolók felismerik?

Nincs sok személyes élményem a drukkerekkel kapcsolatban, de ez nem csoda, hiszen kevesen tudják, ki vagyok. Ami Magyarországot illeti, az otthonról kapott pozitív visszajelzések ellenére azt azért nem mondanám, hogy az emberek léptennyomon felismernek az utcán. Ha már szóba hozta Magyarországot: hogy áll az érettségivel?

Ha minden jól megy, a tavasz szal leteszem a vizsgákat. A Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium tanulójaként otthonról interneten kapom a házi feladatokat, amelyeket a magammal hozott könyvek segítségével itt, Milánóban csinálok meg. Hálás vagyok az iskola tanárainak is, akik rövid magyarországi útjaim során szívesen korrepetálnak matekból, irodalomból vagy éppen németből.

Rövid magyarországi útjainak apropóját az utóbbi időben kétszer is a válogatott edzőtáborozása jelentette. Pedig az ősszel még azt nyilatkozta, korai lenne a felnőttek közé meghívni... Tartom a korábbi véleményemet. A lettek elleni győztes mérkőzésből hiba lenne kiindulni, egy nehezebb ellenféllel, mondjuk Németországgal vagy Olaszországgal szemben még az a jó teljesítmény is kevés lenne. Úgy érzem, nekem még korai a felnőtt válogatottság.

A borongós jóslatokat nem akarja elhinni

Az Internél is ilyen megfontoltan tervezi a jövőt?

A klubnál az a legfontosabb, hogy folyamatosan jól teljesítsek, és hogy minél több lehetőséget kapjak a felnőttek között. Ebből a szempontból lényeges lehet, hogy az Inter mikor nyeri meg matematikailag is a bajnokságot.

Aco Sztojkov, a Debrecen korábban az Inter Primaverában is megforduló macedón légiósa szerint önre is az a sors vár, mint sok elődjére: rövid időn belül kölcsönadják egy kisebb klubnak.

Nagyon rendes tőle, hogy ilyen jövőt jósol nekem. Erre csak annyit mondok: hogy ha úgy állnék hozzá, hogy nincs esélyem, akkor biztosan nem sikerülne megvalósítani a céljaimat.

Ha választhatna, hogy az Inter kispadját koptatja-e, vagy egy középcsapatban, mondjuk az Udinesében lehet alapember, melyik mellett döntene?

Nekem az a fontos, hogy játéklehetőséghez jussak. Ebben az esetben az Udinesét választanám.