Antonio Cassano

Antonio Cassano - Real Madrid

nemzetisége:
olasz
13/0
születési hely:
Bari
ideje:
1982.07.12.
pozíció:
csatár, fantasista
magassága:
175 cm
súlya:
73 kg
korábbi klubjai:
Pro Inter Bari, Bari, AS Roma
sikerei:
U-21-es Európa-bajnok (2000), olasz Szuperkupa-győztes (2001), bajnoki ezüstérmes (2002), Olasz Kupa-döntős (2003, 2005), Eb-résztvevő (2004), az Év legjobb fiatal játékosa Olaszországban (2001, 2003)

Antonio Cassano napjaink futballjának talán leginkább Janus-arcú futballistája - a jelző nem olcsó poén lányos, de csúnya arcbőrű pofiján, hanem annak legjobb kifejezése, hogy istenáldotta tehetsége micsoda emberi gyengeségekkel, butaságokkal és balszerencsével párosult!

Cassanata. Az olasz sportnyelvben néhány hónapja honosodott meg ez a kifejezés, amelynek névadója Antonio Cassano, a Roma fiatal csatára. A Bariban született ifjú zseni meglehetősen gyakran akasztotta ugyanis össze a bajszát az örök Városból azóta Torinóba távozó Fabio Capello mesterrel, és az ilyen alkalmakkor elkövetett "cselekményeit" hívják cassanatának. Ilyen cassanata volt, amikor például Madridban a Real elleni Bajnokok Ligája-meccs előtt - a belső szabályzat ellenére - ebéd közben bekapcsolva hagyta a mobiltelefonját; amikor edzés közben bevonult az öltözőbe, mert megsértődött, hogy Capello rászólt, ne állandóan sarokkal passzoljon; vagy amikor lecserélései közben látványosan melegebb éghajlatra küldi a trénert. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a cassanata szakkifejezés alapvetően magatartási problémát jelöl, míg a Roma-hátvéd Zebináról elnevezett zebinata a pályán elkövetett baklövésekre utal.) Antonio egyébként már szülővárosában, Bariban sem mindig viselkedett az etikett szerint - sőt. Közlekedési balesetek tucatjait okozta kismotorral, majd autóval, köztük azzal a hatalmas sport Mercedesszel, amellyel egy ízben áthajtott a piroson, majd amikor a rendőrök megállították, vigyorogva közölte velük, hogy még nincs is meg a jogsija. A büntetést "természetesen" akkor is megúszta, hiszen a szurkolók - köztük a város rendőrei - imádták: gyerekkora óta ontotta a gólokat a korosztályos mérkőzéseken, pedig általában nem is a saját évfolyamtársai között játszott, hanem mindig valamivel feljebb. A nyomorból való kitörés számára egyetlen legális útja a futball volt - a másik a bűnözés lett volna, amivel édesapja is megpróbálkozott anno. Hatévesen igazolt a Pro Interbe, ahonnan öt esztendő múltán emelte ki a város legnagyobb klubja, a Bari. A Maradona- és Baggio-rajongó kissrác 16 évesen már az ifisták között kergette a labdát (és őrületbe az ellenfeleket és sajátjait) - s már tisztes fizetést is kapott!

Az edzői is rajongtak érte, annak ellenére, hogy az ő dolgukat sem könnyítette meg. Volt, hogy az ellenfél játékosai meg akarták verni, mert minden csellel kötényt adott nekik, volt, hogy csapata sok nullás vezetésénél azzal szórakozott, hogy a kapufára lövöldözte a szabadrúgásokat, máskor meg közölte, hogy megpróbál utcai cipőben pályára lépni, mert szerinte akkor is tud gólt lőni. Bariban a felnőttcsapatban aztán Eugenio Fascetti faragott belőle - több-kevesebb sikerrel - embert és futballistát, és Cassano neki is ajánlotta első A-ligás gólját: 1999. december 18-án az Inter ellen 1-1-re állt a meccs, amikor a 88. percben Cassano a félpályánál sarokkal levette a labdát, kicselezte Panuccit és Blanc-t, majd Peruzzi hálójába lőtt. Pár nappal múlt 17 éves ekkor a kis csatár, de a világbajnok Laurent Blanc-t a hatvanméteres szóló után a földre ültette cseleivel... A következő hónapokban hasonló vagy még ennél is szebb találatok következtek (2000 januárjában például a Roma ellen szerzett látványos gólt, akkor Aldairból és Zagóból csinált bohócot), majd 2001 nyarán jött a nagy ugrás: a Roma 50 milliárd líráért, 28. 5 millió euróért vette meg, megelőzve a Juventust, a Manut és a Milant. 19 éves labdarúgóért még soha nem fizettek ennél többet - a Juventus elnöke, Luciano Moggi úgy reagált erre, hogy „Cassano hatalmas tehetség, de egy ilyen korú játékosért a 18 millió euró túlzás. Ő maga sem bírja felfogni hogy ilyen nagyra értékelik.”. Az AS Roma mindenható elnöke, Sensi hatalmas tehetségnek, sőt, a legnagyobbnak tartotta őt, jellemző módon egy gyárosok számára összehívott konferencián jelentette be a sajtónak hogy megszerezte Cassanót! A szerződés aláírása után Cassano leült vacsorázni elvált szüleivel: közölte, hogy a legszívesebben velük együtt költözne a fővárosba, de az apja nem akarta elhagyni új családját, így vele Antonio abban a pillanatban megszakította a kapcsolatot.

Az egykor cigarettacsempészetből, ma utcaseprésből élő idősebb Cassano azóta sem beszélt immár világhírű fiával, csak a tévén csodálja a gyereket, aki az olasz győzelemmel véget ért '82-es világbajnoki döntő másnapján született, és akit Paolo Rossi után Paolónak akart nevezni, ám aki végül mégis Antonio lett (de római társai egymás között csak Pán Péternek becézgették, mondván, felnőtt testbe kényszerített gyermek még). A farkasok között Cassano, „Bari gyémántja” sokáig nem találta a helyét (igaz, állítólag már ekkor sem ment a szomszédba egy kis csibészségért, Batistuta volt a kedvenc célpontja), hónapokon át alig játszott, alig szerzett gólt. Hatalmas konkurenciája szolgálhat számára mentségként: Totti, Montella, Batistuta, Delvecchio is előtte állt Capello rangsorában, jellemző módon 20 bajnokijából mindössze háromszor futott ki az első perctől a gyepre a fiatal támadó. De a 2002-2003-as idényben egyre inkább magára talált, a most véget ért szezonban pedig már egyértelműen csapata egyik vezéregyénisége lett, a bajnokságban 32 meccsen 14-szer, az UEFA-kupában hat meccsen négyszer zörgette meg a hálót. Capello kitalálta a Totti, Cassano és még egy csatár triót, és az előbbi kettőhöz akkor is ragaszkodik, ha nem küld pályára harmadik támadót. Totti mögött a második számú farkasnak számít a góllövőlistán és a rangsorban is, sőt, Capello nem csak csatárként játszatta Cassanót, hanem fantasistaként, requartistaként (magyarán irányítóként), sőt, Trapattoni is ezen a poszton, nem a csatársorban számolt vele az akkor még interes Vieri miatt. Az utánpótlás-válogatottak örökös tagja (Budapesten ebbéli minőségében két gyönyörű gólt vágott a mieinknek 2000-ben) 21 évesen mutatkozhatott be a felnőttek között a Squadrában a lengyelek ellen - Trap a Siena elleni mesterhármas után invitálta meg, s Casi a tűzkeresztséget góllal ünnepelte meg.

A 2003-2004-et a második helyen záró Roma mindenesetre egy-két meccsen úgy száguldott át az ellenfélen, ahogy annak idején hősünk Bariban a piroson: lendületből, és Cassanóval a "volánnál". Azonban ez az éve már nem csak a futballról szólt: Fabio Capellóval (akit nem véletlenül becézgetnek csak Cézárnak a háta mögött) rengeteg afférja támadt, oda-oda szólogattak egymásnak, a Mister többször is hazazavarta őt tréningről, edzőtáborból, nem egyszer megalázó módon cserélgette őt le tétmérkőzéseken. Persze Antoniót sem kell félteni, örökös botrányai, beszólásai, sztrájkjai és eltiltásai miatt a médiasajtó nagy kedvence lett. A kőkemény edző egyébként karrierje során összesen nem nézett el ennyi kilengést játékosainak, mint Cassanónak egymaga, de például Gentile egyszerűen kirakta a csatárt az U-21-es válogatott keretéből közvetlenül az EB előtt. A 2003-as kupadöntőn például addig szekálta, piszkálta a bírót, hogy az megunta a dolgot és az öltözőbe parancsolta Cassanót! Aki a portugáliai kontinenstornán először csak a kispadról figyelte az eseményeket, azonban a második mérkőzésen már átveszi mentora, az eltiltott Totti szerepét, s a svédek ellen pontot érő gólt fejel. A bolgárok ellen is kiválóan harcolt, a 90. percben győztes gólt szerzett, ám ez is kevés volt a továbbjutáshoz a dán-svéd „északi összefogás" miatt. Rómában időközben Capellót Völler és del Neri váltotta, de Cassano viszonya velük sem volt jobb: Neri már novemberben kirakta szűrét a keretből, mert a Pán Péter a Leverkusen elleni BL-mérkőzésen nem megfelelően viselkedett. A nem túl jól sikerült szezonja után (csak kilenc gól) egész nyáron amiatt cirkuszolt, hogy engedjék el őt Madridba a római vezetők, hiszen 2006 nyarán amúgy is lejár szerződése, akkor meg úgyis eligazolhat bárhová, ráadásul teljesen ingyen.

2005 nyarán érkezett Rómába Spalletti, de Cassano nexusa természetesen vele sem volt jobb, sőt, mivel csak nem volt hajlandó meghosszabbítani nemsokára lejáró kontraktusát, többször is kirakták a keretből büntetésből - amikor éppen nem volt eltiltva, akkor meg térdsérülése miatt csücsült a lelátón. Csak novemberben térhetett vissza, de első bajnokiján máris rásérült fájós térdére - Rómában máris lemondtak róla, mint Luciano Spalletti elárulta, amikor a Real megalázó vereséget szenvedett a Barcától, az olaszok azonnal felajánlották Cassanót a királyi klubnak! „Ám a Juventus sem mond le a csatárról (úgy gondolta Moggi, hogy megér rendszeres vergődése annyit, amennyit azon spórolnak azon hogy ingyen kapják meg őt – s újra összekerülne így Fabio Capellóval, akit a játékos elválásuk után pótapjának titulált), s ez lehetett annak hátterében, hogy a Roma-Juve rangadón egyszerűen nem engedték vezetői játszani Cassanót...” – írtuk róla 2005 végén. A jóslat, ha egy kis kanyarral is, de valóra vált: a játékos 2006 elején, míg mestere az év nyarán költözött Madridba. A királyi klub 5.5 millió eurót fizetett érte s „Fantantonio” alaposan bekezdett, hiszen már a Betis elleni debütáláskor betalált, majd a városi riválisnak, az Atleticónak is beköszöntött. Ám a kezdőbe nem tudott bekerülni, a lendület is hamar elfogyott, májusban már arról szóltak a hírek hogy a vezetők minden egyes felesleges grammjáért megbüntetik őt a rendszeres mérlegelések után. (Te jó ég, mennyit fizethetett Ronaldo?) A világbajnokságról is lemaradt – mennyire bánhatta később -, de érkezett mellé Torinóból „mentora”, Fabio Capello, akitől azt remélték Madridban (is), hogy megregulázza az antiszociális sztárt.

Egyesztendőnyi szünet után a nemzeti csapatba is visszakerült, kezdőként, s ezt a Litvánia elleni Eb-selejtezőn a Mérkőzés embere-címmel honorálta Donadoninak. Pályára lépett a franciák ellen is, ám itt már nem ment ilyen jól neki, el is felejtette őt egy időre a fiatal szövetségi kapitány. Klubcsapatában viszont továbbra sem tudott megragadni a kezdőben, Ronaldo után a holland van Nistelrooy került elé a rangsorban; középpályásként pedig nem nyújtott meggyőző teljesítményt, bár egy gólra azért jó volt. Október végén Capello még a keretből is kitette őt, mivel egykori kedvence egy edzésen gúnyosan odaszólt neki mellőzéséért. („Így hálálod meg?” – hánytorgatta fel kispadozását annak az edzőnek, akiről mindig igen tisztelettudóan, sőt, hízelgően nyilatkozott.) Nápolyból és Milánóból azonnal be is jelentkeztek érte, de végül a Milan előtt az Inter lett a nyerő – a mostanában a királyi klub legnagyobb exígéret-lerakataként (l. Figo, Solari, Samuel, Cambiasso) fungáló kék-feketék 4 millió eurót fizettek Antonióért, aki nyáron költözhet haza Olaszországba.