Futball és matematika

A futball sok szempontból nem más, mint egyszerű matematika.

Mert mi tesz naggyá egy edzőt? Szakmai értelemben alighanem az, ha megtalálja a rendelkezésre álló „emberanyaghoz” a megfelelő játékrendszert, kidolgozza a legjobban alkalmazható támadási variációt, és megalkotja a leghatékonyabb védekezési szisztémát. Mindez azonban csak akkor sikerülhet, ha az illető átlátja a csapatban rejlő lehetőségeket, megvan benne a rendszer ez és képessége, és elképzeléseit a játékosaiba is „át tudja ültetni”.

Ottmar Hitzfeld, a Bayern München vezetőedzője kétségkívül ilyen típus. Az 58 éves szakvezető eredetileg matematikatanárnak készült, le is diplomázott, ám a reál területen szerzett képzettségét, tapasztalatait sohasem kamatoztatta.

Mármint az iskolai katedrán. Merthogy a futballpálya azóta is „négyzethálós” a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes edző szemében: az aktuális taktikát matematikushoz illő precizitással dolgozza ki, és ha egy-egy támadás végén gól születik, csakis annak a jele, hogy a papíron kitalált egyenlet kidolgozásába nem csúszott hiba.

„Milánóban egész más feladat vár ránk, mint amilyen a Real Madrid elleni volt – utalt a nyolcaddöntőben kivívott továbbjutásra Ottmar Hitzfeld. – A Milan ahhoz a labdarúgó-iskolához tartozik, amely úgy helyezi a támadásra a hangsúlyt, hogy közben igyekszik a leghatékonyabb védekezési rendszert is alkalmazni. Megmondom őszintén, számomra ez a stílus Marcello Lippi barátom olasz váloga tottjának vb-n mutatott játékára emlékeztet. És tudják, mi tetszik bennük a legjobban? A taktikai szervezettség, amelynek alapja az erős középpálya. Kaká nagyszerű játékos, de nem ő az egyetlen, aki képes eldönteni egy-egy meccset. Ott van például a mélységi i n dításaival és remek szabadrúgásaival szintén meghatározó Andrea Pirlo, de említhetném a ritmusváltásban kiemelkedő Clarence Seedorfot és az agresszív vezéregyéniséget , Gennaro Gattusót is. Mi kedden is a négy– négy–kettes hadrendben állunk fel, és zónajátékunkkal megpróbáljuk semlegesíteni a Milan középpályáját, de különösen Kakát.”

Ehhez azonban a Bayern Münchennek a tréner becslései szerint – ne feledjük, matektanárról van szó – éppen húsz százalékkal kell jobb teljesítményt nyújtania, mint a hét végén, a Schalke ellen 2–0-ra megnyert rangadón. „A mi legfőbb problémánk, hogy nem számíthatunk az eltiltott Marc van Bommelre és a jogtalanul megbüntetett Oliver Kahnra – vázolta gondjait Ottmar Hitzfeld. – A kettő közül egyébként a középpályás kiesése fájóbb, hiszen a kapust a fiatal Michael Rensing reményeim szerint kiválóan helyettesíti, az együttesben kulcsszerepet betöltő Van Bommel kiválása azonban alaposan megnehezíti a középpályások helyzetét.” És ha valaki azt gondolja, hogy egy reál beállítottságú embernek nincs humora, annak hadd idézzük Ottmar Hitzfeld hétfői nyilatkozatának zárómondatát: „Hallottam, hogy Carlo Ancelotti a Milannal a Chelsea ellen akarja játszani a BL-döntőt, hogy üdvözölhesse Andrij Sevcsenkót. Kérem, mondják meg neki, mi leszünk ott Athénban. Hogy miért? Szeretnénk köszönteni Michael Ballackot!”