Money, money, Ronnie

John J. Mack és James E. Cayne neve valószínűleg nem sokat mond a magyar átlagembernek, az említett urak a New York-i üzleti életben azonban óriási elismertségnek örvendenek: a Wall Street leggazdagabb és legbefolyásosabb „cápái” üzleteik révén külön-külön évente 25-27 millió dollárt (4.6-5 millárd forintot) tesznek zsebre.

Vagyis mintegy hárommillióval kevesebbet, mint Ronaldinho.

A Barcelona 26 éves sztárja a Forbes magazin 2005–2006-os idényre vonatkozó becslései szerint tavalyi 29.5 millió dollár (5.4 milliárd forint) bevételre tett szert, és ezzel letaszította David

Beckhamet a futballisták kereseti listájának trónjáról, a Real Madrid angol középpályásának ugyanis „csak” 29.1 millió dollár (5.35 milliárd forint) volt elmúlt évi keresménye.

Érdekesség: a 2005-ös aranylabdás tavaly egymaga többet keresett, mint a németországi világbajnokságot megjáró teljes ausztrál válogatott – vagyis a bővebb keret valamennyi játékosát és a technikai stábot beleértve. A brazil ász „uralkodása” azonban nem ígérkezik nagyon hoszszúnak, elemzések szerint a nyártól az amerikai Los Angeles Galaxyban szereplő és öt év alatt 250 millió dollárt (46 milliárd forintot) kereső David Beckham hamarosan visszaszerzi vezető helyét a rangsorban.

A félreértések elkerülése végett gyorsan szögezzük le: a fenti adatok elsősorban nem az illető pályán mutatott teljesítményét és elért eredményeit tükrözik. Mert bár labdarúgókról van szó – nem is mindennapiakról! –, a sztárjátékosok bevételének immár csak töredékét adja a klubtól kapott „normál” fizetés. A pénz nagyobb hányadát nem közvetlenül góljaikkal, sokkal inkább mozdulataikkal, mosolyukkal, hangjukkal keresik meg a csillagok – azáltal, hogy világcégek jól fizető reklámjaiban szerepelnek.

Hogy Ronaldinho példájánál maradjunk: a barcelonai zseninek az elmúlt évben – a 700 ezer dolláros prémiummal (129 millió forint) együtt – 11.7 millió dollár (2.2 milliárd forint) ütötte a markát főfoglalkozása, a labdarúgás révén, a maradék 17.8 millió dollár (3.3 milliárd forint) a szponzoroktól származott: a Nike-tól, a Pepsitől, a Danone-tól, a Cadbury Schweppestől, az Aspire-től, a Lenovótól, a népszerű FIFA-számítógépes játékot forgalmazó EA Sportstól, valamint nyolc brazíliai cégtől, köztük a Kibontól.

Az említett társaságoknak alaposan a zsebükbe kellett nyúlniuk, hogy hirdetéseikhez megnyerjék a jellegzetes mosolyú (fogazatú?) futballistát, egy Ronaldinho-jelenet ára ugyanis becslések szerint meghaladja a 700 ezer dollárt (129 millió forintot) is. Nem véletlen, hogy a BBDO nevű német tanácsadó iroda szerint a játékosok közül a világon jelenleg a szegény sorból származó – hajómunkás apa és egykor kozmetikai szerekkel házaló anya gyermekeként világra jött – Barca-sztár képviseli a legnagyobb eszmei értéket, konkrét összegben kifejezve mintegy 56.4 millió dollárt (10.4 milliárd forint). Okkal feltételeznénk, hogy akinek ennyi pénze van, ráadásul szponzorai révén többek között a szükséges cipő-, kóla- és joghurtadagját is megkapja, az igazán nem veri a fogához a garast. A Rio de Janeiró-i bíróság néhány hónappal ezelőtt hozott ítéletéből azonban ennek épp az ellenkezője derül ki: a testület havi 9350 dollár (1.7 millió forint) gyermektartási díj fizetésére kötelezte Ronaldinhót, aki korábban csak ennél jóval kisebb összeggel támogatta fiát, a Janaina Mendes táncosnőtől született Joaót.

Nehéz kideríteni, mi állhatott a családi vita hátterében, amely különösen azért furcsa, mert a futballista környezetében élők állítják, „Ronnie” a népszerűség ellenére még mindig két lábbal jár a földön.

Jorge Valdano, a korábbi argentin válogatott egyszer azt mondta barátjáról, Maradonáról: „Szegény Diego! Annyiszor neveztük istennek, megváltónak, hogy a legfontosabb dolgot az évek során el is felejtettük közölni vele: te is csak ember vagy!”

Érdemes összevetni a fenti nyilatkozatot Samuel Eto’o barcelonai csapattársáról, Ronaldinhóról megfogalmazott véleményével:

„Igaz, hogy a pályán más szintet képvisel, mint bármelyikünk a csapatból, de ha lefújják a meccset, ugyanolyan hús-vér emberré válik, mint a szomszéd, a postás vagy a boltos.”

És ez talán fontosabb is, mint az a 29.5 millió dollár…