Úszni tud?

Magához tért?

Úgy viselkedem, de ahhoz több idő kell – felelte Gyárfás Tamás, a 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokság pályázati bizottságának elnöke.

Min múlott?

Magyarázkodás helyett egy történet... A Margit hídon óriási a csődület. Egy ember áll a vaskorláton, a karjaira szárnyat kötött. Elrugaszkodik, a víz felett csapdosni kezd a levegőben, és... Az emberek kiabálják: „Tud repülni…!”, „Tud repülni…!” Csak egészen hátul hallik egy józan hang. „És úszni tud?” Hol fulladtunk bele?

Cardiff számomra azt igazolta, hogy minden a végrehajtó bizottság tagjainak kénye-kedvén múlik. Az erre vonatkozó példabeszéd jól ismert. Cowboy papa elviszi a gyerekét a vidámparkba. A srác megpróbálja kilőni a szökőkút tetején táncoló pingponglabdákat. Erőlködik, de csak nem esnek le. Az öreg cowboy megszánja: „Ott lent, arra a kis köpcös emberre célozz, aki a víznyomást szabályozza!”

Az ukránok kis köpcösökre figyeltek?

Az ő pályázatuk volt a leggyengébb. Viszont megnyerték Blattert, a FIFA elnökét, aki nem sokkal a döntés előtt egy héten belül két várost keresett fel: Varsót és Kijevet. Ezek nem udvariassági látogatások voltak. És amit Blatter akar, azt az UEFA végrehajtó bizottsága figyelembe veszi.

Ami ezt követően történt, csak színjáték volt?

Nincsenek ellenérveim.

Akkor dőlt el, amikor Markovic és Kisteleki elnök Platinivel szemben Johanssonra szavazott?

Nem tudom, hogy kire szavaztak, hiszen az UEFA elnökválasztása titkos. Annyit tudok, hogy Platini úgy hiszi, nem őt támogatták.

Ez a rosszabb eset.

De ez is csak spekuláció. Talán emlékszik, a cardiffi utazás előtt mindenkinek elhittük a jó híreit, mert jó volt elhinni.

Ha csak egyetlen szavazatot is kapunk, valamennyi vb-tag széttárhatta volna a karját: ő betartotta ígéretét...

A prezentáció napján állítólag sor került egy informális szavazásra. Az olaszokat négyen támogatták, a lengyel–ukrán kettőst öten, minket pedig hárman. Másnap 8–4–0 lett a hivatalos eredmény. Schmitt Pál, aki Cardiffból továbbutazott, először nem is értette, miért hallgatjuk el az első fordulót, hiszen arról maga is olvasott.

Látja, ő is enyhíteni akarta a bánatát.

Segíteni akart, bár olyan ez, mint halottnak a csók. Viszont volt egy reményteli évünk. A pályázati időszak alatt a szemben állók is békét hirdettek. A cardiffi hazaérkezéskor azonban ismét a múltban érezhettük magunkat.

Egy jó időre elmehetett a kedvük a pályázatoktól.

Az MLSZ elnöksége villámgyorsan állást is foglalt:

negyedszerre – 2016-ra – nem próbálkoznak.

Sajnos.

Tessék?!

Feltételezem, hogy a gyors döntés a keserűségből fakadt. Az első órákban magam is a pokolba kívántam minden újabb próbálkozást.

Mitől a fordulat?

Az Eb puszta reménye közelebb hozta egymáshoz a labdarúgó-társadalmat, maga mögé állította a parlamentet, a kormányt, a városok önkormányzatait. Érték lenne fenntartani, kiaknázni ezt a lelkesedést.

Megunta az úszást?

Csak nem lett a labdarúgás élharcosa?

Lejárt a megbízatásom, de ez nem úgy megy, hogy szerdán még küzdök a labdarúgók Európa-bajnokságáért, csütörtökön pedig már nem. A pályázatot az UEFA és az MLSZ elnöke is méltatta. Másfél évig ki is állt mellette. Attól, hogy nem nyert, a benne foglaltak még megvalósulhatnak. A vállalásokra mindenki garanciát adott. Pusztán a magyar labdarúgás érdekében, az UEFA nélkül is érdemes lenne fejleszteni. Van egy amerikai mondás: „Ha a hátsódba rúgnak, érezd úgy, mintha vállon veregetnének.” Más szóval: tegyünk úgy, mintha nyertünk volna.

A pályázat nélkül is jut erre pénz?

Remélem, hogy az Országgyűlés, a kormány, a sok-sok város nem csupán egy háromhetes rangos esemény, a vendégek elkápráztatása érdekében akart milliárdokat költeni a sportra, hanem a hazaiak örömére. Ösztönözném, hogy a 2016. évi Eb megrendezésére is jelentkezzen Magyarország. A magyar focit akkor is szeretni fogják. Aki megáll, az jobb, ha félreáll. Ha mi vesztettünk is, a helyünkbe lépőket nem foszthatjuk meg az esélytől. Amúgy mit kockáztatunk? A pályázati anyag már kész, szinte csak az évszámokat kell kijavítani. Azzal egyetértek, hogy az újonnan épülő pályák – a Puskás Ferenc Stadion kivételével – ne legyenek 35–40 ezresek, egyelőre elég, ha 10–15 ezer ember kulturált befogadására alkalmasak. A mostani tervek már eleve így készültek: majd bővítjük őket, ha végre rendezők leszünk. A Hír Tv–ben már elmeséltem: 1999-ben, amikor a 2004-es Eb–re jelentkeztünk, az UEFA szakbizottságának megmutattuk azt a mezőt, ahol egy majdani stadion fog állni. 2003ban – az újabb Eb-pályázat keretében – ismét jött az UEFA szemlebizottsága, és kivittük őket ugyanarra a mezőre. Most, amikor már harmadszor voltak a vendégeink, a reptérről kilépve az UEFA képviselője arra kért , hogy kövessem.

Már magától odatalált a…

Ne is mondja:…a mezőre.

Akkor mit akarunk?

A pályázati kiírás nem követeli meg a pályákat. Arra kell kötelezettséget vállalni, hogy öt év múlva rendelkezésre áll a szükséges infrastruktúra.

Az MLSZ nem kíván illúziókat kergetni. Nyilvánvaló számára, hogy Lengyelország és Ukrajna után nem lehet rendező egyikük nyugati szomszédja.

Ausztria keleti szomszédjaként lehettünk volna rendezők? 2008-ban Svájccal együtt ő a házigazda.

Miért kell ahhoz pályázni, hogy a pályázati tervek megvalósuljanak?

Mert itt élünk.

Ha nincs úszó Eb, akkor szigeti fejlesztés sem lett volna. A fociban az Eb esélye is elég volt. Az UEFA nem mellettünk döntött. De végtére is nem nekik, hanem magunknak építkezünk.