„Hiányzik a csapat”

A kétszáz méteres szám döntőjében legyőzte Kovács Katalint. Ez valamelyest helyrebillentette a lelki békéjét?

Ön is ezzel a lélek dologgal kezdi? Az én lelkem teljesen rendben volt, és rendben is van. Legutóbb édesapám halálát követően voltam lelki beteg, de azt is túléltem valahogy – mondta Janics Natasa.

Kérdezem máshogy.

Kárpótolta a kétszázas siker az ötszázas vereségért?

Tudtam, hogy több esélyem nincs az Európa-, illetve a világbajnoki szereplés kiharcolására. A vasárnapi az én napom volt! Így kaptam még egy lehetőséget, s a Világkupán is győznöm kell.

Mit rontott el szombaton az ötszáz méteren?

Nem rajtoltam jól, bátortalan voltam. Az egész napomat tönkretettem azzal a futammal, de tanultam a hibákból. Reggel, ébredés után rögtön az jutott eszembe, mi lesz, ha kikapok.

Ez nem jellemző önre…

Tudom. De az elmúlt napokban legyengültem, és zavart a hátszél is. Ez nem kifogás vagy mentegetőzés, hiszen az athéni olimpián is hasonló szélviszonyok voltak, és úgy érzem, ott elég jól szerepeltem.

Mennyire zavarta az a felhajtás, amely a verseny előtt kialakult önök körül?

Volt egy-két ember, aki nem értette meg, hogy zavar. Egyébként újságokat szándékosan nem vettem, de így is eljutottak hozzám a hírek, hallomásból értesültem arról, miket írnak a lapok.

Kik segítették át ezen a nehéz időszakon?

Minden siker mögött sok ember áll, sohasem csak egy. A családom, a bátyáim, Vécsi Viktor edző, a szegedi kenus fiúk, a szponzoraim és az egyesületem is mellettem van. Nem volt egyszerű időszak, az biztos. Úgy érzem, a média túllihegte a dolgokat.

Az utóbbi hónapokban öt kilót fogyott. Miért?

Kevesebb a súly a hajóban, több az erő a karomban, így gyorsabb vagyok.

Tudtam, hogy most kell csúcsformában lennem, nem az augusztusi világbajnokságon, hiszen ha most nem én vagyok a legjobb, akkor a vébére el sem jutok.

Változott-e jelentősen az edzésmunkája Vécsi Viktor irányításával ahhoz képest, amit Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatában végzett?

Rövid volt az idő, tudok jobb eredményt is produkálni. A munkával

soha sincs baj, a kérdés mindig az, hogy miként érzem magam a verseny előtt. A teljesítményem szempontjából ez nagyon fontos. Az elmúlt hetekben nem az a masszőr gyúrt, aki korábban, ez is szokatlan volt. Aki itt, Szegeden masszíroz, jól csinálja, csak teljesen más, mint amit éveken keresztül megszoktam. És a csapat is hiányzik.

Van esély rá, hogy visszatér Fábiánné csapatába?

Egyelőre nem akarok visszamenni, jól érzem magam itt, Szegeden.

Milyen viszonyban van korábbi csapattársaival?

Jó viszonyban. Nem tudom, mennyire hiányzom nekik, majd kiderül. Mindenki okosabb lesz vasárnap, a Világkupa után.

Visszatérve az edzésmunkára: módosul-e a felkészülési programja a Világkupa előtt annak tudatában, hogy csak kétszáz méteren áll rajthoz?

Úgy készülök erre is, mint az ötszázra. Nem kell külön gyakorolni a kétszázra. Örülök, hogy egyáltalán van mire készülni. Most már sokkal magabiztosabb vagyok, mint a válogató előtt.

Amióta távozott korábbi csapatából, beszélt Kati nénivel?

Nem. Nem volt rá igényem. Elfoglalt voltam. Elhatároztam valamit, koncentráltam, nem akartam, hogy bármiben is zavarjon. Féltem attól, hogy mit fog mondani, ha felhívom. Ezért nem is nyilatkoztam eddig. Nem akartam, hogy esetleg mást írjanak le, mint amit mondtam, s Kati néni abból ítélje meg a gondolataimat. Biztos, hogy beszélünk majd. Továbbra is tisztelem, nagyon sokat köszönhetek neki. De

van egy teljesítményhatár, amin már nem bírtam túllépni.

És Kovács Katalinnal? Vele beszélt?

Persze, többször is.

Akkor biztosan örül neki, hogy a szövetségi kapitány benevezi a Kováccsal alkotott párosát a kétszáz méteres távon a Világkupára. Mit szól hozzá?

Nem szeretnék ehhez kommentárt fűzni, hivatalosan még nem értesítettek a döntésről. Nem én hagytam cserben a társaimat, nem én hagytam ott a csapatot, engem onnan kitettek. Nem tudom, hogy a szövetségi kapitány ezzel a döntéssel kinek akar jót.