Hagyománygyilkolás

SINKOVICS GÁBORSINKOVICS GÁBOR
Vágólapra másolva!
2007.05.20. 00:38
Címkék
Mesél és mesél. Van miről. Három vaskos könyvet is megtölthetne a magyar futballal kapcsolatos történeteivel. Lenne benne megannyi felejthetetlen pillanat, mámorító győzelem és sírásra ingerlő vereség. Verebes József, az egyik legsikeresebb hazai edző most a ragyogó tulajdonosi hátterű, ám kiábrándítóan gyenge eredményeket produkáló Győri ETO kapcsán nyilatkozik.

Verebes József aztán pontosan tudja, mit jelent Győrött a minőségi futball. Kétszer nyert bajnoki címet, 1982ben és 1983-ban, két ezüstöt és egy bronzot gyűjtött a csapattal. Középszerű, sőt kiesőjelölt együttesből faragott olyan gárdát, amelyik az 1981–1982-es szezonban 102 gólt lőtt, és rendre telt ház előtt játszott.

Az volt az igazi futball-láz.

Harmincezren töltötték meg az ETO-aréna lelátóját, közöttük megannyi fővárosi drukker, aki csak azért utazott el Győrbe, hogy látványos, gólra törő futballt lásson. Már legendák keringenek a Hannich Péter, Póczik József, Burcsa Győző középpályássorról vagy a feltartóztathatatlan Szabó Ottó, Szentes Lázár, Hajszán Gyula támadótrióról. A nyolcvanas évek meghatározó, kiemelkedő csapata volt az ETO, csakúgy, mint korábban az 1963-as őszi nemzeti bajnokság győztese.

Most pedig itt a kiesés réme.

Hiába a tulajdonos Tarsoly Csaba jóvoltából a betonbiztos anyagi háttér, az épülő vadonatúj stadion, a hazai szinten minimum a középmezőnyre jogosító játékoskeret – a Győr szégyenszemre búcsúzhat az élvonaltól, hacsak a 29. forduló keddre kitolt meccsén az MTK ellen nem produkál valami bravúrosat...

A 66 esztendős mesteredző, Verebes József erről is elmondta a véleményét.

Sándor Tamás szavai a szívéből szóltak

Mit gondol, kiesik a Győr?

Sajnos minden esély megvan erre – sóhajtott nagyot a hajdan Mágus becenévvel felruházott Verebes József. – Sohasem hittem volna, hogy az ETO ilyen mélyre süllyedhet, de a folyamat nem most kezdődött. Évek, sőt évtizedek alatt tönkretettek mindent, amit korábban lelkes, futballszerető emberek felépítettek. Azt kell mondanom, a jelenlegi ETO-nak semmi köze Győrhöz, és ez a legnagyobb baj. Emlékezzen vissza, mi annak idején rendre harmincezer néző előtt játszottunk otthon, és szinte mindenhová ezrek kísértek el bennünket, mert azt a csapatot szerették a győriek, de még a várostól távolabb élő focirajongók is. Manapság jó, ha egy-kétezer ember összejön a meccseken.

Ne felejtse el, hogy a nyolcvanas évek első fele, amelyről most beszél, és amely időszak az ön által irányított ETO fénykorát jelentette, fényévekre van a jelenkor magyar futballjától.

Akkoriban még telt házas kettős rangadókat rendeztek a Népstadionban, de Tatabányán, Pécsett, Békéscsabán, Szombathelyen, Diósgyőrben is tíz-tizenöt ezer drukker jött össze meccsenként.

Ebben teljesen igaza van, akkor még élt, létezett a magyar futball.

Hogy aztán most hova jutottunk, arról legutóbb az általam sokra tartott debreceni Sándor Tamás mondta el véleményét éppen a Nemzeti Sportban. Úgy fogalmazott, évről évre gyengébb a színvonal, aki egyeneset rúg a labdába, azt eladják külföldre.

Pénzzel nem lehet megvenni a lelkesedést

Ez az általános kórkép, esetünkben az ETO – amely csapatban ráadásul vannak jó játékosok – még ebből a gyenge bajnokságból is kieshet.

Kieshet, mert felrúgták a hagyományokat. És nem csupán Győrött, hanem szinte mindenhol. Meggyőződésem, hogy nem elsősorban szakmai okok miatt lett kiesőjelölt csapat az ETO. Korábban mindig az összefogás jellemezte a klubot. Horváth Ede, a hajdani főmecénás, illetve a város, sőt a megye első számú embere mindenben segített, és annak idején mi még ezzel a háttérrel is jóval kevesebb pénzből gazdálkodtunk, mint a maiak. Úgyhogy hiába a jólét, ha a hagyományokat nem ápolják. Manapság az irigylésre méltó bankszámlával bárkit megvehetsz, igazolhatsz itthonról, és külföldről is. Nézze meg, Győrbe tudták hozni Bajzát Pétert, Böőr Zoltánt, Bojan Brnovicsot, korábban Vincze Ottót, Mátyus Jánost. Nem olcsó futballisták, de eredmény még sincs. Nekem annak idején az is gondot okozott, ha a másodosztályból próbáltam erősíteni. Emlékszem, mindenáron meg akartam szerezni a Volán csatárát, Magos Gyulát, a Pécs védőjét, Róth Antalt vagy az Újpesttől Kardos Józsefet. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert a Győr nem tudott versenyezni a fővárosi nagycsapatokkal, így fordulhatott elő, hogy amikor például 1984-ben Manchesterben játszottunk UEFA-kupameccset, a kispadon ifijátékosok ültek, annyira elfogytunk. Ha akkor jobban segítik a Győrt, még fényesebb lehetett volna a sikersorozatunk. De így is óriási eredmény volt, hogy kiesőjelöltből lettünk kétszeres bajnokok, és szereztünk százkét gólt. Én most azt látom, hogy sajnos minden jó szándék ellenére is lerombolják mindazt, amit korábban Győrött felépítettünk.

Azt mondja, nem szakmai okok vezettek a jelenkori győri vergődéshez. Akkor mi vagy ki a hibás?

Nem nagy ördöngösség ez: stabilitást kell adni. Én annak idején úgy dolgoztam az ETO-nál, mint Arsene Wenger most az Arsenalnál. Nem cserélgették folyton az edzőket, és nem fordult meg az öltözőben több száz futballista.

Nem fáj a szíve, hogy lebontották azt a stadiont, ahol legnagyobb sikereit elérte?

Nem. Annak idején magam is lebontattam a stadiont, igaz, csak egy részét, mert annyian akartak hétről hétre meccsre jönni, hogy az ülőhelyek bizonyos hányadát állóhelyekké alakíttattam át. A mostani munkálatok gyümölcse bizonyára elkápráztatja majd az embereket, de én érzelmileg természetesen a régi arénához kötődtem. Különben nem a bontás fáj, hanem az, hogy ötszáz néző kíváncsi mostanában Győrben a csapatra.

A pro-licences tanfolyamon az ő módszereit is tanítják

Mit gondol, mi lesz, ha búcsúzik az ETO?

Semmi. Az élet megy tovább. Gondolta volna, hogy a Fradi nélkül is van élvonalbeli futball Magyarországon? Nézze meg, ezt is megszokták az emberek.

Mi a véleménye a magyar futballban elkezdett fiatalítási hullámról?

Nincs vele különösebb bajom. Mindig azt mondtam, csak úgy szabad fiatalítani, hogy ne menjen az eredmény rovására. Magam is beépítettem számtalan ifjú tehetséget, de kész csapatba. Mindig az játsszon, aki a legjobb, ne a kor döntse el, kit hívjon meg a kapitány.

Egy BLSZ-csapatnál szaktanácsadó. Nem hiányzik az első osztály?

Arra büszke vagyok, hogy manapság a pro-licences tanfolyamon is tanítják, amit én már huszonöt évvel ezelőtt elmondtam. Jól elvagyok én Lágymányoson, a BLSZ I/B osztályban szereplő kiscsapatunk tizenhét ponttal vezeti a bajnokságot, s még az sincs kizárva, hogy a tizenegyedik kerületben merész terveket szőhetünk. Előfordulhat, hogy hamarosan a Győr ellen játszunk, mondjuk, Magyar Kupameccset...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik