Minek az a sok sztár?

Szorgalom, munka és önbizalom – e svábokra jellemző erényekre a legbüszkébbek Stuttgartban, na és persze a város első osztályú csapatára, a VfB-re, amely fennállásának ötödik bajnoki címét szerezte meg szombaton, éppen a fentebb említett jellemzői jóvoltából. Dagad a stuttgartiak melle a büszkeségtől, főleg azért, mert kedvenceik maguk mögé utasították a Schalkét, amelyet az orosz Gazprom jóvoltából felvet a pénz. Stuttgartba került tehát a bajnoki elsőségért járó salátástál – s nem az anyagiaknak, hanem inkább a kitartó és tudatos munkának köszönhetően.

A stuttgartiak annál is inkább megérdemlik a címet, mert nekik nincsenek olyan kaliberű játékosaik, mint Gelsenkirchenben Lincoln vagy Brémában a szintén brazil Diego, illetve Miroslav Klose. Ennek ellenére a tavasszal ők botlottak a legkevesebbet, legutóbbi nyolc mérkőzésüket kivétel nélkül megnyerték, és még egyet szívesen behúznának: a Nürnberg ellen, a május 26-i kupadöntőben.

Armin Veh, a csapat edzője remek pszichológusként és taktikusként is tudta: egységben kell gondolkodnia, nem engedhetik meg maguknak, hogy állandóan egy-egy játékos vigye a hátán a gárdát. És milyen jól tette!

Míg a Schalke, illetve a Werder Bremen együttesében tavasszal belefásultak a hajtásba a meghatározó játékosok (az idegi kimerültségről nem beszélve), a sváboknál mindig akadt, aki kimagaslóan tudott teljesíteni, és nem remegett meg a lába. Persze a gerinc adva volt: a kapuban Timo Hildebrand, a védelem tengelyében Fernando Meira, középen Antonio da Silva, elöl pedig… Nos, ott sem voltak problémák, hiszen a stuttgartiak talán azért is tudtak elsők lenni, mert még azt is megengedhették maguknak, hogy az egyszeres német válogatott csatárfenoménjukat, Mario Gomezt sérülése miatt több mint hat hétig nélkülözzék.

A sors furcsasága, hogy közvetve mégis (többek között) neki köszönhetik a svábok bajnoki címüket. A múlt héten ugyanis, amikor a Stuttgart 3–2-re nyerni tudott Bochumban, a 21 éves játékos az 55. percben csereként állt be, és amikor már kezdett felettébb kínossá válni a helyzet (2–1-re vezettek a hazaiak), nem csupán lendületet vitt csapata játékába, hanem gólt is szerzett. Ennél kitűnőbb visszatérésről nem is álmodhatott volna. Főleg azért nem, mert az addig 23 bajnoki mérkőzésén 13 gólt elérő támadó kórtörténete több mint érdekes: még a március eleji, Wolfsburg elleni mérkőzésen szenvedett térdszalagszakadást, majd a kezeléskor méregből rácsapott az egyik orvos ládikájára – és a kezét törte. Ám ahogy a lába, úgy a keze is tökéletesen rendbe jött: már nem zavarta gipsz abban, hogy szinte az egész világot magához ölelje a bajnoki cím elhódításakor. És ha már képes rá, alig egy hét múlva a Német Kupát is szívesen a magasba emelné – két kézzel.