Janics nem enged

„Mondd meg, ha két rossz van, melyik a jobb?” – énekelte annak

idején a közkedvelt dal refrénjét Balázs Fecó, és ha nem lenne ilyen fiatal (még nincs 25 éves), és ismerné a régi idők slágereit, biztosan Janics Natasa is ezt dúdolná mostanság, hiszen neki is két rossz közül kell választania. Szeretne újra összeülni Kovács Katalinnal, de nem akar visszamenni Kati nénihez. Szeretne Szegeden maradni, ott edzeni, akkor viszont búcsút mondhat az aranypárosnak. Jó döntés nincs, két rossz közül kell választania.

Janics választott: Szegeden maradt.

Kora délután minden csendes és nyugodt a szolnoki Holt-Tiszánál. Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzői a csendespihenőjüket töltik. A parkolóban modern autók sorakoznak egymás mellett. Van egy égszínkék, mellette egy ezüstmetál, egy fekete meg egy piros, aztán még egy ezüstszínű. Csak Janics kocsija, az a krémszínű autócsoda (a hozzáértők kedvéért: PT Cruiser típusú) nincs sehol.

Illetve dehogy nincs! Ott áll a Maty-ér partján, Szegeden, egy megyével odébb, a gazdája pedig a szobájában pihen, és nem enged a sajátos ultimátumnak, világosabban fogalmazva: a zsarolásnak.

„Semmi sem változott – mondja a telefonba Janics Natasa, nyilván a Kati nénihez fűződő viszonyára utalva. – Nem vagyok szomorú, semmi okom rá! Egyelőre nem tudom, hogy elindulok-e ötszáz egyesben a válogatón, majd meglátjuk. Most elvagyok a saját kis világomban. Készülök.”

Az elmúlt napokat szülőfalujában, a szerbiai Bácskapalánkán töltő kétszeres olimpiai bajnok távolmaradása nem meglepő. A keddi elnökségi ülés után a vőlegénye, illetve Csonka Gábor, a menedzsere telefonon beszélt vele, s Janics már akkor határozottan kijelentette: nem mozdul, a csongrádi megyeszékhelyen marad.

Negyed három körül előbújnak a versenyzők, újra élet költözik a faházba. A lányok óvatosan beszélnek, megválogatják szavaikat, nem szeretnék, ha esetleg kétértelmű, félreérthető mondatok jelenjenek meg az újságban. Senki sem akarja megbántani Natasát, hiszen mindenki jó viszonyban van vele – a történtek ellenére is. Háromnegyed háromkor, az edzés kezdete előtt tizenöt perccel már biztos, hogy Janics nem jön, hiszen ilyen rövid idő alatt már csak helikopterrel érhet Szolnokra. Keresztesi Alexandra elereszt egy poént: „Ki tudja, milyen showelemekkel tarkított visszatérésre készül Natasa, hiszen tőle minden kitelik!”

Ehhez képest nem Janics, hanem Fábiánné érkezik, és showelemek helyett kiabálni kezd az újságírókkal, akik mindeddig kedélyesen beszélgettek a versenyzőkkel: „Takarodjanak innen,

ebbe az objektumba csak az én engedélyemmel léphet be bárki is! Soha többé nem nyilatkozom, és a lányoknak is megtiltom! Ha ennek ellenére megjelenik valami, azonnal beperelem magukat.”

A dühös monológ után Kati néni vérben forgó szemekkel a tanítványai felé fordult.

„Ugye, lányok, ha nem engedem, ti sem nyilatkoztok?” – kérdezte, s mivel a felelet egybehangzó, jól elnyújtott nem volt, diadalittasan pillantott végig hűséges alattvalóin, akiknek ezután több mint egyórás beszédet tartott – immár a nyilvánosság kizárásával. A Fábiánné–Janics szakítás pontos részletei még mindig nem derültek ki teljesen, de most már sejtjük, miből lett végképp elege a versenyzőnek…

Kati néni viselkedése azért is érthetetlen, mert huszonnégy óra alatt két erkölcsi csatát nyert meg.

„Ha Janics Natasa a következő tréning kezdetéig visszatér Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatához, és edzésbe áll, akkor Kati néni továbbra is a versenyzőjének tekinti őt. Ha ez mégsem történik meg, akkor Janics csak azokban a számokban indulhat a világversenyeken, amelyeken erre kivívta a jogot a válogatókon” – mondta kedd

délután a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, Baráth Etele, aki tehát a korábbi Angyal Zoltán kontra Fábiánné ügyben kimondva-kimondatlanul az edzőnő mellé állt, Janics pedig a látványos gesztus ellenére sem tért vissza.

És valószínűleg nem is fog.