Erik Zabel: doppingoltam

A 2006-os Giro d’Italia emlékezetes verseny volt. Csak éppen nem abból a szempontból, ahogyan arra számítani lehetett. A tavalyi Olasz körverseny alatt robbant ki ugyanis a Fuentesügy néven elhíresült doppingbotrány, amelyről azóta szinte mindennap újabb és újabb részleteket tudunk meg, ám a teljes igazságot még mindig nem ismerjük. Jegyezzük meg: a doppingbotrány jelenleg három szálon is fut. Az egyik a Fuentes-féle vonal, a másik a T-Mobile-hoz (korábban Telekom) köthető szál, míg a harmadik Floyd Landis, a tavalyi Tour de France-győztes amerikai versenyző esete. És ezek csak az ismert ügyek. Ki tudja, menynyi lehet még? Mindez azonban egyet biztosan mutat: a jelenlegi kerékpársportot át- meg átszövik a doppingesetek, amelyekben a versenyzők nemcsak bűnösök, hanem áldozatok is.

Az eltelt egy év alatt több bringás is „képbe került”. Ivan Basso, Jan Ullrich, Alejandro Valverde – hogy csak a legnagyobb neveket említsük azok közül, akik belekeveredtek a doppingbotrányba, és akik mindeddig nem is tudták kétséget kizáróan tisztázni magukat – már ha egyáltalán lehetséges ez. A jelek egyre inkább arra utalnak, hogy a gyanút eloszlatni, a vádakat tisztázni nem lehet. Egyet lehet csak: beismerni, bevallani, és vállalni a következményeket.

Ezt tette csütörtökön a Tour de France hétszeres zöld trikósa (a legjobb sprinter), Erik Zabel is, aki jelenleg a Team Milram versenyzője, és Rolf Aldag, aki most a T-Mobile csapatának sportigazgatója. Az 1990-es években mindketten az akkor még Telekom néven futó istálló kerekesei voltak. Annak az együttesnek tagja volt még Bert Dietz, Christian Henn és U d o Bölts is. Utóbbiak mindannyian vallottak a héten, és ezzel elindították a lavinát. Amely – úgy tűnik – beismerésre késztette Zabelt is, aki eddig a legnagyobb név az utóbbi időben vallomást tevők közül.

„Az 1996-os Tour de France első hetében EPO-t használtam, de olyan erősek voltak a mellékhatásai, hogy felhagytam vele – mondta Zabel a bonni sajtótájékoztatón. – Nem számít, hogy csak egyszer éltem vele, a dopping tiltott eszköz volt akkor is, én mégis doppingoltam. Sajnálom. Elnézést kérek mindenkitől” – Zabel az utolsó mondatoknál már képtelen volt könnyeit viszszatartani. „A fiam, Rick is kerékpározik. Nem akarom, hogy keresztülmenjen mindazon, amin én” – folytatta a Tour de Franceon hétszeres gyorsaságipontverseny-győztes kerekes.

Úgyszintén elismerte a doppingolás tényét Rolf Aldag, aki a beismerés ellenére marad a T-Mobile sportigazgatója. A miértről Bob Stapleton, a T-Mobile csapatfőnöke az alábbiakat mondta: „Megkérdeztem

versenyzőinket, hogy a tények ismeretében mi a véleményük. Többségük azt mondta, Aldag miatt szerződtek hozzánk. Ez pedig fontos indok. Így a sportigazgatónk teljes támogatásunkat élvezi.” Finoman szólva is érdekes, főleg mert a T-Mobile zéró toleranciát hirdetett a doppingolók ellen.

Hogy mennyire nem egyszerű a képlet, és hogy miért áldozatok is egyben a versenyzők, arra magyarázat, hogy a T-Mobile két orvosa, Andreas Schmied és Lothar Heinrich is beismerte, az 1990-es évek közepétől doppingszereket adtak a csapat kerékpárosainak. Hozzátették: erről a sportolók is tudtak. Sovány vigasz… Hiszen ördögi körbe kerültek mindannyian. Ha nem élnek tiltott szerekkel (elsősorban az EPO-val), nem tudják felvenni a versenyt a többiekkel, mivel ma már egyre biztosabb: szinte mindenki élt és él a tiltott szerekkel.

A doppingügy(ek) egyik kulcsfigurája a németek 1997es Tour de France-győztese, Jan Ullrich. Tegyük gyorsan hozzá: Ullrich akkor a Telekom együttesét erősítette. Ő viszont egyelőre hallgat, korábban pedig tagadta, hogy tiltott szerekkel élt volna. Pedig ő az, aki a doppingbotrány több szálának is részese lehetett, hiszen tavaly belekeveredett a Fuentesügybe (a bonni ügyészség tájékoztatása szerint Ullrich vérmintáját is lefoglalták Eufemiano Fuentesnél, ezt később összehasonlították a német versenyző által leadott DNSmintával – a kettő pedig egyezett), majd az idén februárban visszavonult. Persze ez is egyfajta beismerés…

A jelzett doppingolások időszakában szintén a Telekom gárdájának tagja volt Bjarne Riis (1996-os Tour-győztes), aki jelenleg a Team CSC csapatfőnöke. Azé az istállóé, amelynek első számú kerekese a tavalyi Giro d’Italián Ivan Basso, a Fuentes-ügy másik kulcsfigurája volt, aki egyelőre annyit ismert el, hogy akart doppingolni, ám végül mégsem vágott bele. Egyelőre Riis is hallgat, sőt tagadta, hogy tudott volna a csapatánál zajló doppingolásokról, holott egyre több versenyzőjükkel kapcsolatban vetődik fel, hogy tiltott szereket használtak, márpedig furcsa lenne, ha a csapatvezető nem tudna róla, mit tesznek a kerekesei.

Noha sokan még mindig hallgatnak vagy tagadnak, egyre többen vannak, akik már nem bírják a nyomást, és beszélnek. Beismernek, vallanak, és vállalják a következményeket.

Az elmúlt egy év során kidőltek az első csontvázak a szekrényből, ám könnyen elképzelhető, hogy újabbak is előkerülnek.