MR. DAKAR a tizedikre hajt

Jövőre a harmincadik Dakart rendezik, önnek pedig az lesz a huszadik.Jövőre a harmincadik Dakart rendezik, önnek pedig az lesz a huszadik.

Még egy jubileumot ünnepelhetne, ha éppen akkor aratná tizedik győzelmét. Na, hogy tetszik?

Tetszik! De még mennyire! Persze egyáltalán nem lesz könnyű, hiszen a szervezők az utóbbi idők egyik legnehezebb viadalát ígérik jövőre, de igazán nagyszerű lenne, ha ötvenszázalékos mutatóval dolgoznék. Húsz indulás, tíz győzelem – mosolygott csibészesen a Mr. Dakar becenévre hallgató Peterhansel, aki motorral hatszor, autóval háromszor diadalmaskodott a Dakaron.

Elkezdte már a felkészülést?

Két hetet teszteltünk, de azon kívül sajnos semmire sem volt időm. Mióta januárban megnyertem a Dakart, másból sem áll az életem, csak promócióból. Megyek ide, megyek oda, Brazíliába, Dél-Afrikába, és közben még sportolni sincs időm. Na jó, néha kedvtelésből motorra ülök, néhány hete például indultunk egy buliversenyen, és képzelje, legyőztem Nani Romát. Nagyon büszke voltam magamra – kacsintott a 42 éves pilóta. – De visszatérve a felkészülésre: jövő hónapban megyünk Mauritániába, és ott teszteljük a Mitsubishi újításait. Gondolom, várja már. Az a hír járja, hogy a mauritániai pályák különleges helyet foglalnak el a szívében.

Igen, tényleg azokat szeretem a legjobban. A hosszú, nehéz szakaszokat, amelyeken még tevék által kijárt karavánutak sincsenek, hanem csak megy az ember a szűz homokban, és magán, a navigátorán, illetve a műholdas navigációs rendszeren kívül senkire sem számíthat.

Tehát szereti a kihívásokat. Talán ez a siker titka a Dakaron?

Nem tudom, van-e egyáltalán titok. Sokat kell dolgozni érte, az biztos, aztán fontos, hogy profi csapat álljon a versenyző mögött – nekem ez megadatott a Mitsubishivel –, és persze rengeteg tapasztalat is szükséges, no, és tiszta fej, hogy az ember az esetleges technikai gondokon is felül tudjon kerekedni.

Mi a legjobb ebben a versenyben?

Az, hogy nincs még egy ilyen komplex megméretés a világon. Egyedülálló a majd tízezer kilométeres távja miatt, és azzal is eltér az átlagtól, hogy több országon halad keresztül. Afrika varázslatos. Már akkor is magával ragadott, amikor tévében láttam, de ott lenni még jobb. A sivatagi autózás, motorozás különleges élményt nyújt, és kimondottan fontos, hogy összehozza a versenyzőket. Nem tudok nehezebb viadalt elképzelni a Dakarnál, de nagyobb élményt sem annál, mint amikor az ember célba ér itt.

Mennyire veszélyes ez a versenyzési forma?

Aki rajthoz áll a Dakaron, bekalkulálja, hogy esetleg baja esik. Akik részt vesznek a sivatagi küzdelmekben, azoknak ez a szenvedélyük, és ha esetleg balesetet szenvednek, vagy ne adj Isten meghalnak, az nem olyan, mint egy előre nem látható természeti katasztrófa, hanem kockázati tényező.

Önt szerencsére sohasem érte nagyobb baleset. Hogy csinálta? Van egy gondoskodó őrangyala?

Tudja, az első versenyemen, még a Yamahával 1988-ban hamar megtanultam, mit kockáztatok. Csapattársam a harmadik napon elesett, és megbénult. Jó motoros volt, engem pedig sokkolt az eset. Akkor eldöntöttem, hogy sohasem fogok száz százalékon hajtani, mindig tartalékolok egy kicsit, így vigyázok magamra. Ha zárt pályán versenyez az ember, ismer minden kanyart és ugratót, Afrikában azonban minden egyes méter tartogathat valami váratlant. Ezért kell óvatosnak lenni.

Meddig lehet ezt a zűrös életet folytatni? Gondolt már a befejezésre?

Négy-öt év még belefér. A tizedik győzelmemet még mindenképpen szeretném megszerezni.

Szóval akkor van rá esély, hogy két-három év múlva a mezőny tagjaként Budapestről rajtoljon. Mit szól az ötlethez?

Örülnék neki. Afrika felfedezése is lenyűgöző, de új országokat megismerni legalább ugyanannyira érdekes. Most sajnos csak a hotelt láttam, este már repülök is haza, de talán majd legközelebb.

Ismeri a magyar versenyzőket?

Sajnálom, de nem nagyon. Igaz, egyszer a Tunézia-rali prológján második lettem, és előttem egy magyar végzett.

Kis Sándor!

Egy kék Nissan Pick-uppal, ugye? Kérdeztem is magamtól: ki ez az ember?! De sajnos másokat nem ismerek – igaz, neki is csak a nevét –, bár tudom, hogy nagyon nagy az érdeklődés itt a Dakar iránt, és ez remek.

Mindig ide térünk vissza: gondolkodott már azon, mit csinál, ha többé nem indul a Dakaron?

Hosszú-hosszú szabadságra megyek. Utazgatok a nagyvilágban, Dél-Amerikában, és igen, Afrikában is, de csak passzióból, nem versenyezve. Persze lehet, hogy a haverokat ráveszem majd, kísérjük végig a Dakar-mezőnyt a Szaharán. Pusztán szórakozásból.