Széllel szemben

A kérdés kézenfekvő: vajon az üzleti életben irigyelt, cégcsoportjával rendkívüli hasznot termelő, elismert Tarsoly Csaba hogyan ítéli meg mindazt, amit futballcsapata az elmúlt szezonban bemutatott?

Hogyan élte meg a korábbi háromszoros bajnok, a nyolcvanas években meghatározó szerepet betöltő, rendre harmincezer néző előtt pályára lépő zöld-fehér gárda kiesés elleni harcát, szánalmas teljesítményét, pokoljárását?

A városvezetőségnek nem fontos a helyi foci

Mennyi pénzt tett volna fel az ETO bentmaradására mondjuk három fordulóval ay idény vége előtt?

Sikerorientált ember vagyok, meg sem fordult a fejemben, hogy kieshetünk – mondta Tarsoly Csaba. – Más kérdés, hogy a Kaposvár elleni vereség után azt mondtam a futballistáknak: rendben, uraim, ettől kezdve se prémium, se fizetés. És úgy is történt, egy árva fillért sem kerestek.

Egészen a Diósgyőr elleni záró meccsig, amelyre külön prémiumot ajánlott fel. Megérdemelték ezt az egész évben gyalázatosan szereplő játékosok?

Többször átgondoltam, hogy ez a megoldás még mindig ésszerűbb, mint ha jövőre a másodosztályból kellene viszszakerülnünk. Azonban, ahogy az imént mondtam, a játékosok rengeteg pénztől estek el így is.

Talán olvasta a lapunkban megjelent, Verebes Józseffel készült interjút: a korábbi győri sikeredző kijelentette, hogy a jelenlegi ETO-nak nem sok köze van Győr városához…

Örülök, hogy ezt szóba hozta, és azt javaslom, rögtön fordítsa is meg a Verebes József által említett mondatot: úgy helyes ez a kijelentés, hogy Győr városának nincs semmi köze az ETO-hoz. Hiába játszik több mint háromszáz gyerek a futballklubban, a város vezetőségét ez nem érdekli, nem áll az ETO mellé.

Árulja el, hogy fővárosi üzletemberként miért áldoz pénzt, időt, energiát a győri futballra?

A történet hat évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban folyamatosan kerestek a Rábától, felajánlották a futballcsapat és a stadion megvásárlását. Emlékszem, a Rába-gyár Győrnek egy forintért odaadta volna a létesítményt, ám a városnak még ennyiért sem kellett. Ehhez képest én több százmillióért jutottam hozzá, és átvállaltam az adósságokat is. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a győri futball hagyományai miatt itt minőségi munkát lehet végezni, és jelentős eredményeket érhetünk el.

Túlértékelt fiatalok, sérülékeny játékosok

Ehhez képest most csaknem kiesett a csapat. Mondja meg őszintén, miért játszott ilyen bűn rosszul a Győr?

Szakmai kérdésekbe sohasem folytam bele. Véleményem persze nekem is van, úgyhogy azt mondom: alighanem túlértékeltük a fiataljainkat. Ez van. Bíztunk bennük, ők pedig összeroppantak a teher alatt, ráadásul elképesztő sérüléshullám söpört végig a csapaton, és a korábbi remek labdarúgók sem tündököltek.

A teher alatt összeroppanó, sérülékeny, túlértékelt játékosok – ismerős, a magyar futballra oly jellemző mondatok. Nem gondolt soha rá, hogy inkább kiszáll, hátat fordít a focinak, hiszen itt alkotni szinte lehetetlenség?

Én másként gondolom, és másként is gondolkodom erről a kérdésről: szeretem a futballt, és az a rengeteg pénz, amelyet ráköltöttem, mostantól kezdve visszatérülhet. Úgy is mondhatnám, a befektetés sikeressé válhat.

Ezt most komolyan mondja?

Látta az épülő stadiont, igaz? Talán azt is tudja, hogy nemcsak lelátók épülnek itt, hanem negyvenezer négyzetméteres területen ultramodern sport-, szabadidő- és kereskedelmi központ. Négy szinten számtalan szolgáltatást kínálunk a konferenciaközponttól kezdve a fitneszcenrumon át az éttermekig, a bowlingparkig, a partiteremig. Iroda, üzlethelyiség és szálloda is épül. Folytassam? A stadion egyelőre húszezres lesz, de idővel harmincezresre bővíthetjük. A stadion körül összesen kétezer-száz parkolóhelyet létesítünk. S akkor még nem beszéltem a szívemnek kedves, száz férőhelyes utánpótlás-sportkollégiumról.

Ne szervezzék át újra a bajnokságot!

Ha már az utánpótlást emlegeti: a legnagyobb tehetség, a korosztályos Európa-válogatott Dudás Ádám nem mindig játszik…

Az ETO utánpótláscsapatai közül az egyik néhány éve a következő csatársorral lépett pályára: Dudás Ádám, Németh Krisztián, Szabó László. Jól csengő nevek, ha a tehetségek kerülnek szóba. Nos, a helyzet az, hogy Győrből több különleges képességű ifjú futballistát elvittek korábban más klubok, de ennek már vége. A gyerekeket szerződés köti a klubhoz, odafigyelünk mindegyikükre. S egy fiatal játékosról csak a felnőttek között derül ki, képes-e abban a közegben is megfelelő szinten teljesíteni. Ez Dudás Ádámra is vonatkozik.

Ön a hivatásos labdarúgóliga elnökeként a magyar futballban is szerepet vállalt. Nem gondolja, hogy csökkenteni kellene az NB I létszámát, hiszen egyre szegényebbek a csapatok?

Cáfolom, amit mond! Amikor tizenkét együttes alkotta az NB I-et, nem volt konszolidált a gazdasági helyzet a magyar futballban, sőt akkor ment tönkre a legtöbb élvonalbeli gárda. Ha szűkítenénk az első osztályú csapatok körét, legalább ezerhatszáz gyerek veszítené el az álmait. Az NB I még mindig vonzó, klubonként van négyszáz futballista, és ha egy csapat kiesik, máris csökken az utánpótláscsapatok száma. Ha a felnőttgárda NB II-es, már csak feleannyian akarnak sportolni, focizni az adott városban. Mert manapság hazai viszonylatban még mindig a foci az egyik legegyszerűbben űzhető játék, ugyanis valamilyen színvonalú pálya majd mindenütt van… Ez a veszély Győrt is fenyegette, de már túl vagyunk rajta. Kétezernyolcban elkészül az ETO-park, benne az új stadion, s addigra a csapat is erős lesz. Méltó a hagyományokhoz.