Az eddigi hírekkel ellentétben mégsem mérkőzik meg Roy Jones Jr. a WBO félnehézsúlyú világbajnokával, Erdei Zsolttal.
„Íme, a bizonyság, hogy nem én térek ki a nagy nevek elől, hanem ők kerülgetnek engem! – kommentálta Madár a friss hírt. – Én bármikor, bárkivel hajlandó lennék megverekedni, Magyarországon, Németországban, az Egyesült Államokban vagy a Déli-sarkon is, de valami mindig közbejön. Az a benyomásom, hogy Roy Jonest már nem a világbajnoki öv érdekli, hanem hogy még egyszer nagyot kaszáljon. És be kell látnunk, erre egy Glencoffe Johnson elleni meccsel nagyobb az esélye, mint ha velem b o k szolna. Megjegyzem, jelen pillanatban ennél sokkal jobban érdekel fóti házam befejezése, ahogy elnézem, ez körülbelül annyira sima ügy, mint egy Roy Jones elleni meccs megszervezése…”
Szóval Roy Jones–Glen Johnson másodszor… A két 38 éves veterán – mindössze két hét van közöttük – először 2004. szeptember 25-én a Tennessee állambeli Memphisben csapott össze az IBF félnehézsúlyú világbajnoki övéért, s akkor Johnson a kilencedik menetben a boksztörténelem egyik legnagyobb K. O.-jával kiütötte Jonest. Addig is mindhárom pontozónál ő vezetett – kettőnél 77:75re, egynél 78:74re. A három évvel ezelőtti összecsapásért Jones hárommillió, Johnson egymillió dollárt kapott, most minimum ugyanennyi lenne a pénzdíj, de valószínűleg már egyenlő arányban osztoznának az összegen. Jelenleg Jonesnak 51 győzelem és négy vereség a mérlege, Johnsonnak 46 győzelem, 11 vereség és két döntetlen.
Hogy Madár mennyire nem esélytelen a tengerentúli elitbokszolók ellen, azt jól érzékelteti, hogy Johnson 2003-ban többségi pontozással vereséget szenvedett attól a mexikói Julio César Gonzáleztől, akit Erdei 2004 januárjában játszi könynyedséggel iskolázott le.
Kollégánk, George W. Moore III., a Pensacola News Journal sportszerkesztője azonban olyan értesülések birtokába jutott – s osztotta meg a Nemzeti Sporttal –, melyek szerint a Jones–Johnson meccs csak egy elterelő hadművelet része, s a harci kakasok tenyésztésében és versenyeztetésében is érdekelt Jones egy még nagyobb bevétellel kecsegtető meccsre vágyik. Ennek időpontja január lenne, s az ellenfél személyét egyelőre homály fedi. Bennfentesek szerint senki más nem lehet, mint Puerto Rico büszkesége, Félix Trinidad.
Félix „Tito” Trinidad, sokak szerint minden idők legjobb Puerto Ricó-i bokszolója (talán csak Héctor Camacho, Wilfredo Gómez és Wilfred Benítez jöhet még számításba) ugyan 2005. május 14-én másodszor is bejelentette visszavonulását – miután a WBC első számú kihívói jogáért vívott mérkőzésen egyhangú pontozással kikapott Winky Wrighttól –, de azóta folyton lebegteti visszatérését, s egy több millió dolláros csata megfelelő ösztönző lehet.
Trinidad egyébként csupán 34 éves, tehát viszonylag fiatal, és mérlege is imponáló: 42 győzelem – ebből 35 K. O.-val – és csak két vereség. Váltósúlyban és nagyváltósúlyban is az IBF világbajnoka volt, majd középsúlyban a WBC övét szerezte meg, mielőtt Bernard Hopkinsszal szemben elveszítette veretlenségét.