Kis pénz – nagy foci

Ilyen kevés pénzből ennél többet csapat még nem hozott ki a futball történetében. A 102 éves múltra visszatekintő klub az elmúlt idényben egyes források szerint 42 millióból, mások szerint 52 és 64 millió euró közötti összegből gazdálkodott. José María del Nido klubelnök a mostani bajnoki szezonra 30–50 százalékkal emelni szándékozik a bérletek árát, a nagy álom az évi százmilliós költségvetés elérése. Hogy ezt el tudjuk helyezni szélesebb összefüggésben: a Real büdzséje 318 millió euró, a Barcelonáé 221 millió, a Valenciáé 125 millió, s még az Atlético és a Depor is gazdagabb Andalúzia legtehetősebb egyesületénél.

Ha sikerülne eladni Daniel Alvest, a klub legértékesebb játékosát – a remélt 35–40 millió euróért akár a Chelsea-nek, akár a Madridnak –, a befolyó pénz mintegy hatvan százalékkal megnövelné a klub költségvetését!

A Sevilla jelenkori sikertörténete 2002. május 28-án kezdődött. Akkor választották meg José María Del Nidót, a 45 éves ügyvédet a klub elnökévé. Egy, a megszűnés küszöbén álló egyesületet örökölt, amely negyvenmillió eurós adósságot hurcolt magával.

Del Nido néhány hónap leforgása alatt mindent felforgatott a Ramón Sánchez Pizjuán Stadionban. Modernizálta a klub szerkezetét, kinevezett egy felelős vezérigazgatót, közgazdászokat szerződtetett, Ramón Rodríguez Verdejo sportigazgatónak – azaz Monchinak, ahogy mindenki ismeri – szabad kezet adott a játékosok szerződtetésére.

Monchi hajmeresztő húzásokkal nyitott: összesen nyolcvanmillió euróért eladta a csapat imádott megasztárjait – Sergio Ramost, Julio Baptistát és José Antonio Reyest –, majd fillérekért vásárolni kezdett. Szinte hihetetlen: a manapság a világ legjobb jobbhátvéd-jobb oldali középpályásaként magasztalt, s a Chelsea és a Real Madrid által már-már 40 millió euró értékűre taksált Daniel Alvest egymillió (!) euróért vásárolta meg az FC Bahíától, a szombaton, a Real Madrid ellen parádésan futballozó, 20 éves argentin Federico Julián Faziót pedig – írd és mondd – 800 ezer euróért. Az egész jelenlegi játékoskeret – Frédéric Kanoutéval, Andrés Paloppal, Adrianóval, Renatóval, Christian Poulsennel, Ivica Dragutinoviccsal, mindenkivel – összesen 56 millió euróba került, tehát még bőven maradt a három nagyágyúért kapott 80 millióból…

Az igazi nagy húzás azonban két évvel ezelőtt Juan de la Cruz „Juande” Ramos edző megszerzése volt Joaquín Caparrós helyére. Az 52 éves mester a kontinens talán legstílusosabb csapatát rakta össze, amelyben mindenkinek megvan a helye, és amely – ahogyan azt szombaton a Bernabéuban is bemutatta – úgy működik, mint az olajozott gépezet. A lesre állítást és a szoros emberfogást olyan egyszerre csinálják, mintha láthatatlan drót kötné össze Dani Alvest, Faziót, Aquivaldo Mosquerát, Dragutinovicsot, Jesús Navast, Poulsent – nyugodtan sorolhatnánk az egész csapatot.

Ramos és Monchi az idén nyáron is parádésan erősített. Öt válogatott futballista – Morgan De Sanctis kapus az Udinesétől, az előbb említett Mosquera a mexikói Pachusa együttesétől (12 millió euróért, a Ramos-éra rekordösszegéért), a holland Khalid Boulahrouz a Chelsea-től, a belga Tom De Mul az Ajaxtól és a mali Seydou Keita a Lenstól – érkezett, s hamarosan jöhet a hatodik is, Arouna Kone, a PSV elefántcsontparti centere.

Nem véletlen, hogy Angliában már napjaink Superdeporjaként emlegetik a 42 309 „sociót”, azaz tagsági igazolvánnyal büszkékedő szurkolót tömörítő Sevillát. Ahogy néhány évvel ezelőtt Javier Irureta kis költségvetésű Deportivo La Corunája kápráztatta el Európát, úgy most egy másik „low budget” klub, a Sevilla varázsol. Többek között már csak egyetlen lépés választja el a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutástól az AEK Athén elleni hazai 2–0 után…