Határ a csillagos égHatár a csillagos ég

Egy kávézóban dőlt el Donald Thomas sorsa. A Lindenwood Egyetem utolsó éves kosarasa tavaly januárban barátaival ebédelt az egyetemen. Magasugró is volt köztük, s valahogy erre a versenyszámra terelődött a szó. Felvetődött, ki mekkora magasság átugrására képes, a beszélgetés vége fogadás lett.

A kérdés az volt, Thomas átviszi-e a 6 láb 6 hüvelyket, vagyis a 198.12 centimétert. Ebéd után a társaság az egyetem csarnokába vonult, s mindenki megrökönyödésére Thomas kosarasszerelésben is elsőre teljesítette az említett magasságot. Aztán átugrotta a 6 láb 8 hüvelyket (203.2 cm), és egy nagy emelés után a 7 lábat is (213.36 cm). Az atléták rohantak a hírrel edzőjükhöz, Lane Lohrhoz, Thomas pedig rögvest az atlétacsapat tagja lett.

„Két nappal később egy kelet illinoisi versenyen találtam magam, ahol átugrottam a hét láb és háromnegyed hüvelyket (221.615), megdöntöttem az 1993 óta fennálló gálarekordot, aztán abbahagytam a versenyt”

– emlékezett Donald Thomas. A kosárlabdaszezonból akkor még három meccs hátra volt, de a 188 centiméter magas hátvéd, aki meccsenként 14 pontos átlagot ért el, és hét lepattanót szerzett, ezen a napon búcsút mondott korábbi sportágának.

A fogadás előtt egyetlenegyszer ugrott magasat, még középiskolás korában, Freeportban.

Mégsem sokat teketóriázott, azonnal a Fosbury floppal próbálkozott.

„Láttam, hogy mindenki így ugrik, gondoltam, nem lehet olyan nehéz, nekem is menni fog”– magyarázta. De még mennyire ment! Két hónappal később már hazája válogatottjaként a világ másik végén, Melbourne-ben, a Nemzetközösségi Játékokon indult. Még mindig nem húzott szöges lábbelit, a számára megbízhatóbb, sima talpú melegítőcipőben 223 centimétert teljesített, s negyedik lett.

Ugyanakkorát ugrott, mint a bronzérmes.

Miután gazdálkodás szakon befejezte tanulmányait a Lindenwoodon, mesterképzésre az Auburn Egyetemre iratkozott be. Előzőleg azon gondolkodott, hogy Floridában folytatja tanulmányait, ám unokatestvére, Henry Rolle az Auburnön volt gátas edző, az egyetem ügyességi számokkal foglalkozó mestere pedig korábban Lane Lohrt is edzette.

„Amikor Donald a fogadás után elújságolta, mekkorát ugrott, azt kérdeztem tőle, milyen rudat használt – mesélte HenryRolle. – Úgy véltem, kiváló kosaras lehetne, az atlétikáról pedig azt sem tudta, hogy a futók körpályán versenyeznek.”

Thomas az Auburnön Jerry Claytonhoz került, ahhoz az edzőhöz, aki a kilencvenes évek elején az atlantai olimpiai bajnokkal, Charles Austinnal is dolgozott. (S aki amerikai tanulmányai idején a magyar diszkoszvető, Máté Gábor trénere volt.)

„Donald ugyanolyan tehetséges, mint Charles volt – mondtaJerry Clayton fél évvel ezelőtt. – A személyisége is hasonló,szerény, könnyű dolgozni vele.

Fokozatosan lépkedünk előre, nem akarok a stílusán hirtelen változtatni. Persze mindent az alapoktól kellett kezdeni, hiszen amikor idejött, azt sem tudta, hogyan kell bemelegíteni.”

Edzője javaslatára Thomas a szögest is felhúzta a lábára, de a magasugrócipőtől változatlanul idegenkedik. Túl keménynek, merevnek tartja, ezért sarokszögek nélkül, rúdugrócipőben ugrik. Ennek ellenére üstökösként haladt előre. Márciusban 233 centiméterrel fedett pályás egyetemi bajnokságot nyert úgy, hogy 229-ig egyszer sem javított.

„Az egész olyan, mint egy tündérmese, el sem hiszem, hogy ez történt velem – mondta akkor. – Mindig tudtam, hogy egyszervalamelyik sportágban profi szinten is a legjobbak között leszek, de sohasem gondoltam volna, hogy ez a sportág az atlétika lesz.”

Hogy honnan érezte, rejtély, hiszen nem sportolóként került az Államokba, tanulni érkezett St. Louisba. Az időjárást azonban hidegnek tartotta, honvágy is kínozta, s az elsőéves egyetemista hazamenekült a Bahamákra. Egy évvel később ment vissza a Lindewoodra, de a kosárcsapathoz csak utolsó évesként csatlakozott. A tanulást kiváló magasugróként sem hanyagolta el, első évét az Auburnön négyes átlaggal végezte el a négyfokozatú értékelési rendszerben.

Eközben versenyzett is: egyéni csúcsát 235 centiméterre javította, ezzel az idei világranglista élére került. Oszakában mégsem őt tartották esélyesnek, mert a nyári európai versenyeken többektől kikapott.

Igaz, mindig átjutott a 230-on. A világbajnokságon a 233 centimétert harmadik kísérletére vitte, a 235-öt viszont elsőre teljesítette, ezzel ő lett a győztes.

„Boldog vagyok, hogy a dobogó tetején álltam, s nekem játszották hazám himnuszát – mondta. – Higgyék el, ha valaki átugrotta volna a kétszázharminchét centimétert, akkor azt én is teljesítem. Bizom magamban, úgy érzem, a határ a csillagos ég.”

Lehet, hogy igaza van, hiszen a rendszeres munkát csak az idén januárban kezdte el, de hetente még mindig csak ötórányit edz.