A rangadó előtt mindkét edző arra panaszkodott, hogy csapata felkészülését nehezítette néhány sérülés. A Fradiban Lucia Uhraková, a Cornexiben Szrnka Hortenzia fájós térddel vállalta a csatát, amelynek a végeredménye akár az érmes helyezések sorsát is befolyásolhatja.
Bátor és okos játékkal kezdett a Fehérvár, amelynek támadásait mesterien fogta öszsze a gólokat is szerző Tápai Szabina. A lábsérüléséből felépülő irányító pontos paszszokkal hozta helyzetbe az átlövőket, valamint a szélsőket. A másik oldalon döcögősek, túlkombináltak voltak a támadások, a gyors indításokat pedig rendre megakadályozták a fürgén viszszarendeződő vendégek.
Az FTC akkor vette át a vezetést, amikor a védekezése összeállt és belső játékosai átlőtték a Cornexi szorosan záró védőfalát. Ez leggyakrabban Zácsik Szandrának, Szucsánszki Zitának és Kovacsicz Mónikának sikerült.
A fordulatos első félidőben a kapuscserék is változtattak a küzdelem összképén, valamint az is lényeges volt, hogy a Fradi engedte lőni Szrnka Hortenziát, akinek a kísérleteit többnyire blokkolta a fegyelmezetten záró sánc, vagy hárította a jó napot kifogó Haris Katalin. Ezt látva gyakrabban vállalkozott lövésre Tápai Szabina és Kenyeres Fanni, valamint olykor Krisztina Triscsuk is kihasználta a hazaiak védelmének egy-egy megingását.
A második félidőt elsöprő lendülettel kezdte a bajnokcsapat (22–16), és mert a Cornexi képtelen volt felvenni a ritmust, eldőlni látszott a jó iramú rangadó. Vura József edző cseréi sem hoztak jelentős változást a vendégcsapat játékában (29–19). A zöld-fehér zászlókat lengető szurkolók rászámoltak a Fehérvárra, és ünnepelték kedvenceiket, akik bebizonyították: kiheverték a derecskei kínos fiaskó okozta lelki megpróbáltatásokat. A második félidőben már esélyt sem adott a felzárkózásra a Budapest Bank-FTC a szünetig még derekasan csatázó vendégcsapatnak (34–22). A Cornexinek nem csupán támadásaival volt sok gondja, hanem védekezése is felpuhult, szétesett, ráadásul kapusai is feledhető teljesítményt nyújtottak.