A magyar Mourinho

Matt Dickinson, a The Times főmunkatársa elkészítette a világ legjobb edzőinek ötvenes toplistáját. Túl azon, hogy a kolléga nyilvánvalóan a szigetországi szakembereket favorizálta – ami tulajdonképpen érthető, hiszen ha mi állítjuk össze a listát, most nyilván rajta lenne Sebes Gusztáv, Bukovi Márton, Baróti Lajos neve –, jobban méltányolta a klubsikereket, mint a válogatottakkal elért eredményeket. Ha nem így lett volna, akkor most például Mario Zagallo nem a 14. helyen szerénykedne. Másképpen fogalmazva, egy klubcsapatnál végzett, olykor több évtizedes építőmunka nagyobb súllyal esett latba egy-egy világbajnoki diadalnál, ezért kerülhettek a nagy brit menedzserek – Sir Matt Busby, Sir Alex Ferguson, Bill Shankly, Bob Paisley, Brian Clough – a közvetlen élcsoportba.

És a nyolcadik helyen ott van annak a magyar edzőnek a neve, aki a szakmájában zseni volt, és aki összeveszett még Puskás Ferenccel is.

Megkockáztatható, mifelénk talán nem is tudják igazán értékelni, mekkora edző volt Guttmann Béla.

Edzőnél csak látnoknak volt nagyobb a Budapestről világhódító útra induló szakember, aki pályafutása során 13 ország 24 csapatát irányította. Amikor 1962ben a második BEK-trófeáját is megnyerte a Benficával, extraprémiumot követelt a klubelnöktől, dr. Antonio Mundrungaától, amire a főnök azt felelte, hogy ez nem szerepel a szerződésben. Guttmann Béla dühbe jött, s mielőtt rácsapta volna az ajtót a – szerinte – zsugori elnökre, megátkozta a klubot azzal, hogy soha többé nem nyer Európa-kupát. Nem is nyert, pedig azóta ötször játszott döntőt, a legutóbbit 1990-ben Bécsben, ahol 1–0-ra kapott ki a Milantól. Eusébio, a Benfica akkor már tiszteletbeli elnöke a meccs előtt kiment a temetőbe – Guttmann Béla ugyanis itt nyugszik –, s imádkozott egykori mesteréhez, hogy szüntesse meg az átkot. A magyar edző azonban – a jelek szerint – hajthatatlan maradt…

Guttmann Béla játékosként a magyar válogatottságig vitte, de igazán edzőként tündökölt. 1948-ban egy ideig a Kispestet is dirigálta idősb Puskás (Purczeld) Ferenc utódaként, de aztán összeveszett játékosával, az ifjabbik Puskás Ferenccel, s világgá ment.

Szó szerint. Hollandia, Olaszország, Brazília, Portugália a főbb állomások. Brazíliában a Sao Paulót bajnoki címre vezette, meghonosítva a 4–2–4-es formációt, amelyet ő dolgozott ki Sebes Gusztávval és Bukovi Mártonnal, a nagy magyar edzőtriász másik két tagjával.

A Benficánál csodát tett. Kiseprűzte az egész csapatot az öltözőből, és 18-20 éves srácokkal töltötte fel a keretet. Eusébiót úgy fedezte fel, hogy a fodrásznál véletlenül mellé ültették José Carlos Bauert, a Sao Paulo akkori edzőjét, aki beszélni kezdett egy zseniális mozambiki fiúról, akit akkoriban látott futballozni. Guttmann Béla kiugrott a székből, azonnal repülőjegyet váltott Lourenco Marquesba, a mozambiki fővárosba – ma Maputo –, s két nap múlva Eusébio már a Benfica labdarúgója volt. S hogy milyen nagy stratéga volt Guttmann!

Az 1962-es amszterdami BEK-döntőben a félidőben 3:2-re vezetett a Real Madrid, éppen Puskás Ferenc három góljával, s a spanyolok uralták a meccset. A szünetben Guttmann Béla csak annyit mondott Eusébióéknak: „Az ellenfél már gyakorlatilag halott, simán nyertek, rúgtok neki egy ötöst.”

Mindnyájan azt hitték, hogy a magyar edző megbolondult, de az események őt igazolták: a Benfica 5:3-ra győzött.

Nagyszájú, magamutogató, anyagias zseni volt – de mindig neki lett igaza.

Korai José Mourinho volt – amikor az igazi még megsem született.