„Az Európa-bajnokság nagyon nagy égés volt”

Hogy érzi magát mos tanság, hogy a válogatott leszerepelt az Eb-n, és olimpiai ezüstérmes létére nem tudott bekerülni a legjobb nyolc közé?Hogy érzi magát mos tanság, hogy a válogatott leszerepelt az Eb-n, és olimpiai ezüstérmes létére nem tudott bekerülni a legjobb nyolc közé?

Rettenetesen ki vagyok borulva, még most is – mondta Andrea Bargnani. – Nem játszottunk csapatként, s valóban pocsékul kosaraztunk – az Európa-bajnokság nagyon nagy égés volt. Össze kell szedni magunkat a következő kontinensviadalra.

Gondolja, hogy profitál abból az NBA-ben, amit az Európa-bajnokságon tanult?

Biztos vagyok benne, mert egészen kiváló kosarasokkal és kosarasok ellen játszottam Spanyolországban.

Nem nyomasztotta-e az Európa-bajnokságon, hogy ön volt a legnagyobb név az olasz válogatottban, és mindenki öntől várta a nagy játékot?

Dehogynem, de már megszoktam. Tavaly a draft előtt is óriási nyomás volt rajtam, aztán valahogy csak túléltem…

Ez volt az első eset, hogy a felnőttválogatottal világversenyen szerepelt. Mennyiben volt különleges élmény?

Két hónapig készültünk együtt, napi két edzéssel, szóval ez egészen más volt, mint Torontóban, ahol naponta csak egyszer edzünk. Ezért duplán bosszantó, hogy nem lett meg az eredménye.

Nem ment el a kedve a válogatottbeli szerepléstől?

Csöppet sem, csak most egy olyan idény következik, amelyben mintegy száz meccset kell játszanom a Raptors színeiben. Az olimpián sajnos nem leszünk ott, azon túl meg most egyelőre nem gondolkodom.

Lassan kezdődik a második NBA-idénye. Milyen célokat tűzött ki maga elé?

Lepattanózásban rengeteget kell fejlődöm, a kétszáztizenhárom centimmel és a majdnem százhúsz kilómmal sokkal többször kellene a labdát leszednem. Meg kell tanulnom használni a testemet, mert a súlyom megvan hozzá.

Mi volt az, ami a leginkább lenyűgözte első NBA-idényében?

Röviden: minden. De leginkább az a fantasztikus szervezettség, ahogyan a franchise-ok működnek. Ezen a téren még van mit tanulnunk nekünk, európaiaknak.

És mi az, ami leginkább hiányzik önnek Torontóban?

Róma, a barátok, a családom. Ám őszintén szólva annyi csodálatos élményben van részem Torontóban, hogy egyáltalán nem vágyom vissza Olaszországba…