MKB: igazi vezér kellene

A férfi Bajnokok Ligája első for dulójában mindössze egy pontot gyűjtött az MKB (Veszprém–Celje 24–24), ezért aztán nagyon fontos lett volna szombaton a Gummersbach ellen egy vagy két pontot szereznie. A feladat nem is tűnt megoldhatatlannak, hiszen Fazekas Nándor kapus együttese a Bundesligában csak lassacskán lendül formába, ráadásul sérülések is tizedelték az utóbbi hetekben (a legérzékenyebb vesztesége Gudjon Sigurdsson balszélső ). Az MKB Veszprém számára mégis túl nagy falatnak bizonyult a 32–30-ra nyerő Gummersbach, amely mellől szombaton a közönsége ugyan elpártolt, de a szerencse a végjátékban mellé szegődött. A 20 ezer szurkolót befogadó Köln Arenában alig kétezer néző volt kíváncsi a BL-mérkőzésre (három nappal korábban a BL-címvédő Kiel bajnoki vendégszereplésére 11 ezer néző jött el). Talán azt hitték a helybéli kézilabdabarátok, hogy lefutott a meccs, az MKB-nak nincs esélye.

Pedig volt!

A magyar bajnoki ezüstérmes Dejan Perics kapus és Iváncsik Gergő vezérletével káprázatosan kezdett, és rendre háromnégy góllal vezetett. Akkor sem adta fel, amikor fordított a Gummersbach, sőt a hajrára is tartalékolt.

Felvetődik a kérdés: akkor miért kapott ki mégis?

A válasz egyszerű is, összetett is. Egyszerű, mert újra bebizonyosodott, hogy a gárda fiataljainak szerényebb nemzetközi rutinját, tapasztalatlanságát, az ebből fakadó hibákat hiába próbálja meg ellensúlyozni fantasztikus tudásával és klasszisával Perics, Pérez Carlos, Gál Gyula vagy Ilyés Ferenc. Őket ugyanis az ellenfél is jól ismerte, felkészült a kikapcsolásukra.

Az összetettebb válaszban részletesen meg kellene vizsgálni a veszprémi csapatépítés zökkenőit, a langyos bajnoki meccsek okozta hátrányokat, a keret veszteségeit az utóbbi hónapokban (távozott a klubtól Vlado Sola, Kiril Lazarov és Buday Dániel). Az elengedettek helyére fiatalokat próbál állítani Mocsai Lajos, akinek egyik célja, hogy folytassa az elődje, Zdravko Zovko által megkezdett átalakítást. Aztán arról sem szabad megfeledkezni, hogy hiányzott az együttesből a sérült Eklemovics Nikola és Putics Barna. A legfőbb gond mégis az, hogy nincs olyan vezéregyéniség a csapatban, amilyen az utóbbi években Éles József, Zlatko Saracevic, Csoknyai István vagy Lazarov volt. Az erre alkalmas jelölteket (Zsarko Sesum, Marko Vujin, Putics Barna) már összegyűjtötte Mocsai Lajos és a klub vezetősége, csak hát az ifjú titánoknak idő és sok-sok tapasztalat kell, hogy kiteljesíthessék tehetségüket, és – híres elődeikhez hasonlóan – a sportág karizmatikus egyéniségévé váljanak.