A hite még töretlen

Vasárnapi vendégnek rendszerint sikeres sportembert kérünk fel – persze idősb Ocskay Gábor is az, csak éppen élt már át eredményesebb korszakot is, mint 2007 kora ősze. Őszintén szólva nem is voltunk biztosak benne, hogy kötélnek áll. Hiszen az elmúlt napok botrányának legújabb fejezetét (a rivális klubok beadványt fogalmaztak meg a szövetség elnökségének, miszerint a fehérváriak a csíkszeredai bajnoki meccseik előtt trükköztek a jegyzőkönyvekkel), már nem akarta nyilvánosan kommentálni. Legalábbis addig nem, amíg a papírokat saját szemével nem láthatja...

– Osztrák témában miért ne állnék rendelkezésre? – kérdezett vissza idősb Ocskay Gábor. – Tudják jól, hogy akkor sem bújok el, ha ég a ház. Hozzátéve, hogy azért katasztrófáról most sincs szó...

Azért tegye a szívére a kezét: nem erre számított.

Mielőtt elkezdődött volna az idény, azt mondtam a srácoknak, szerintem nyolc-tíz meccs megnyerésére van esélyünk a harminchat fordulós alapszakaszban. Nyolc kör elteltével azt mondom, még mindig van realitása ennek a tervnek. Előbb-utóbb elkezdenek jönni a győzelmek...

Meccsről meccsre ebben bízunk. Mi, újságírók mindenképpen. De vajon a honi ellenlábasok is?

Éreztem a hangján, hogy ellendrukkert akart mondani, csak elharapta a szó végét... Különben ne higgye, hogy olyan sokan akarnák a vesztünket. Az újpesti hokisoktól például számos SMS-t kaptam, amelyekben biztattak, és azt mondták, ne adjuk fel, előbbutóbb megjön az első győzelem s aztán a többi.

Beszéltem Kercsó Árpáddal, aki mostanában Zalaegerszegen nevel tehetséges gyerekhokisokat, és ő is azt mondta, nagyon szurkol a Volánnak, és sajnálja az eddigi eredménytelenséget.

Na látja, ez az! Pedig Árpival hosszú éveken keresztül „gyilkoltuk“ egymást, ő a Dunaújváros, én a Volán főnökeként, de nemtelen eszközökhöz sohasem folyamodtunk. Nem úgy, mint mostanában mások...

De Kercsó azt is mondta, hogy a légiósok szerződtetését nagyon elszúrták...

Lehet, de ennyire futotta a pénzünkből.

Nyilván David Gosselinre célzott, aki eddig mindössze egy gólt lőtt, és egyetlen gólpasszt sem adott... Pedig az áll a szerződésében, hogy mecscsenként legalább egypontos átlagot kell hoznia. Most kap még egy hónap haladékot, s ha ennyi idő alatt sem embereli meg magát, akkor elválnak útjaink.

Általában is kérdem: van-e értelme olyan légiósokra pénzt kidobni, akik gyengébbek mondjuk az ön fiánál vagy Palkovics Krisztiánnál?

Nyilván költői kérdésnek szánta, pedig nem az: pénzkérdés. A minap hosszasan elbeszélgettem a Graz edzőjével, a kanadai Larry Sacharukkal, és ő azt ecsetelte, hogy a stratégiájuk a következő: lehetőség szerint szerződtetnek tucatnyi, kimondottan olcsó kanadai és amerikai hokist. Visszakérdeztem: mi az, hogy olcsó. Azt mondta, fejenként és szezononként harmincnegyvenezer euró...

Az összesen mintegy négyszázezer euró, azaz százmillió forint.

Pontosan. Nekünk jelenleg írd és mondd nyolcszázezer euró áll rendelkezésünkre, ebből mindent fedeznünk kell, a huszonöt tagú keret, az edzők fizetését, a jeget, a meleg vizet, az utazásokat, a bírók tiszteletdíját. És kétszázezer euró továbbra is hiányzik a büdzsénkből.

Internetes hír: a Csíkszereda is az osztrák ligába törekszik, és a város százezer eurós támogatást ad ehhez. Székesfehérvár mennyire áll a Volán mögött?

Teljes mellszélességgel. Kétezertízig szól a szerződésünk, a város jelenti a legbiztosabb, őszintén szólva az egyetlen biztos pillért. A helyi tőke, a multik nem igazán álltak a csapat mellé.

Talán, ha olykor győzne is a Volán...

Az kapásból plusz ötszáz nézőt jelentene hazai meccsenként, de így sem vagyok elégedetlen az ezernyolcszázas átlagnézőszámmal. Ha ez így marad, akkor is hozzuk a huszonötmilliós bevételi tervünket.

Mit tehet azért – túl a csodaváráson –, hogy meglegyen az első győzelem?

Erősítenünk kell, legalább egy jó hátvéddel és egy csatárral. Azt bánom már, hogy nyáron valamelyik légiós helyett nem próbáltuk megszerezni Ladányi Balázst. A fiammal és Palkoviccsal egymás gondolatait is ismerik, biztos, hogy remekül muzsikáltak volna együtt. A szabályok lehetővé teszik, hogy januárig szabadon igazolhassunk. Nincs pánikhangulat az öltözőben?

Az nincs, de szokatlan a fiúknak a sok vereség. Az utóbbi öt magyar bajnokságot zsinórban megnyertük, mi tagadás, elszoktak a srácok a kudarcoktól. Hiába tudják az eszükkel, hogy az osztrák liga más kávéház, azért sokkolja őket a sikertelenség. Én viszont mindent kibírok, még ha érzem is, már nem vagyok olyan friss, acélos, mint tizenöt-húsz éve voltam.

Pedig még nincs is ötvenhat éves...

Januárban leszek. Ha leszek. Mert már mindenem magas, ami csak magas lehet: a koleszterinszintem, a vérnyomásom, a vércukrom. De ne higgye, hogy a stresszt nem bírom: mögöttem áll a család, ők segítenek. Nemcsak a két nagy gyerekem, hanem a kétéves kicsi is a második kapcsolatomból. Azért arra is szakítok időt, hogy gyönyörködjem benne. Mert bár a hoki az életem, azért van, ami még annál is fontosabb...