Rúgd és fuss – szórakoztass!

Rúgd és fuss! – szólt a klasszikus angol alapvetés. Rúgd és fuss vissza védekezni! – adhatta ki az utasítást a nyíregyházi játékosoknak Révész Attila, a klub menedzsere a Bp. Honvéd elleni mérkőzés előtt. A Spartacus labdarúgói pedig fegyelmezett dolgozók, szót fogadtak, és eszükbe sem nagyon jutott, hogy támadásokat vezessenek a Bozsik-stadionban.

A pontnak annyira örültek a szabolcsiak, hogy Révész Attila egy nyelvbotlás miatt egyenesen győzelemnek nevezte a döntetlent. Aztán persze kijavította hibáját.

Az mindenesetre talán még nálunk is ritkaság, hogy egy csapat csak arra figyel, ne kapjon gólt, és tulajdonképpen saját maga fojtja el önnön akcióit. A Nyíregyháza ezt tette.

Nemegyszer előfordult, hogy a megszerzett labdát nem akarta megjátszani a Spartacus futballistája, hanem felnézett, és a pálya teljesen üres részére lőtte át. Ezzel nyert legalább negyven másodpercet, amíg jött az újabb kispesti akció.

Félreértés ne essék, fegyelmezett futballja és védekezése miatt dicsérhető a Nyíregyháza – bár ez a bajnoki címre törő Honvéd kritikája is… –, ám az azért mégis furcsa, hogy egy csapat nem akar játszani.

Másképpen megfogalmazva: nem akarja szórakoztatni a közönséget.

A Spartacus jelenleg a nyolcadik helyen áll a bajnokságban, akkor sem csúszott volna hátrébb, ha nyílt meccset játszik, és kikap Kispesten.

A Nyíregyháza olyan együttes, amely igenis tud jól játszani, ha éppen akar, ezért talán még bosszantóbb a szombati (anti)futball.

Ez a gárda akkor sem esik ki az élvonalból, ha vállalja az éles meccseket. Esetleg előrébb végezhetne, mert ezt a Honvédot megverhette volna, hiszen Supka Attila csapata sem volt nagy formában.

Tudom, sántít a példa, de nehezen hiszem, hogy ugyanez előfordulhatna mondjuk Angliában.

Kizárható, hogy a szigetországban egy középcsapat menedzsere úgy küldi ki csapatát, teszem azt az Arsenal ellen az Emirates Stadionba, hogy mindegy miképp, az sem baj, ha csúnyán, de szerezzen egy pontot.

Pedig ők találták ki a rúgásra és futásra vonatkozó mondást, csak már elfelejtették, mert arrafelé mindenki szórakoztatni akar.