Vajon mit érezhet Lisztes Krisztián, ahogy fut, cselez és jobb külsővel indít az Üllői úti pályán? Szárnyal-e a lelke, hogy újra kedvenc csapatával tréningezhet? Eszébe jut-e, mennyire gyorsan elvágtatott az a tíz év, mialatt ő távol volt? Egyszer bizonyára megtudjuk a választ, s kiderül, miként gondol vissza pályafutása különböző állomásaira a kis karmester.
Mert bizony megsimogatta őt a Teremtő, hogy aztán jól hátba vágja. Csodagyerekként emlegették, azt mondták róla, olyan lesz, mint Détári Lajos, sőt meg sem áll a Real Madridig. És a göndör fürtű kisgyerek a káposztásmegyeri lakótelepről indulva szép sorban kicselezte a védőket, s vette az élet akadályait. Hétről hétre, hónapról hónapra fejlődött, aztán előbb a Fradiban, majd tizennyolc esztendősen a magyar válogatottban is bemutatkozott. Öröm volt nézni, ahogy a labdához nyúl, ahogy passzol, ahogy indít – ahogy futballozik. Visszalopott valamit a régi szép időkből. Elsősorban a játék örömét.
Igazi vezéregyénisége volt a Ferencvárosnak a Bajnokok Ligájában, majd később főszerepet vállalt az UEFA-kupában a Newcastle United 3–2-es legyőzésében is. Aztán meg sem állt Németországig, s ha nincs a bolgár Kraszimir Balakov, a VfB Stuttgart első számú futballistájává válhatott volna. Négy évet töltött a sváboknál, százkilenc mecscsen tizenkét gólt szerzett, majd jött a Bremen ajánlata, s újabb négy esztendő a Werdernél kilencvenkét találkozón, nyolc góllal, bajnoki arannyal, kupagyőzelemmel, állandó játéklehetőséggel. És a szokásos, magyaros drámai fordulat. Súlyos sérülés, amely gyakorlatilag véget vetett a még mindig felfelő ívelő pályafutásnak.
Azután (akárcsak Lipcsei Péter karrierjében…) az operáció, a térd állapota került a középpontba. Hosszú felépülés után próbálkozott meg újra a futballal, de már sem Mönchengladbachban, sem a Hajduk Splitnél, sem a Linzer ASK-nál nem tartottak rá igényt. Lelke mélyén talán valóban a Real Madridról álmodozott. S az is lehet, hogy még mindig fáj neki a kettétört karrier, de hogy az Üllői úton feltöltődik a lelke, az egészen biztos. Sehol sem szerették őt annyira, mint ahonnan elindult: a Ferencvárosnál.
A szeretet mellett még valami kárpótolhatná: az ötvenedik válogatottság. Megérdemelné.