Félelmetes diagnózis: játékról szó sem lehet!

„Uram, elképzelhető, hogy önnek be kell fejeznie a futballt!” Kegyetlen mondat ez.

Szabics Imrét is megrémisztette.

Nem erről álmodott, amikor a Sturm Graztól a német VfB Stuttgarthoz igazolt, majd rögtön két góllal mutatkozott be a Bundesligában. Akkor még minden szépnek tűnt. És amikor a magyar csatár góljával, valamint Kevin Kuranyinak adott gólpasszával a svábok 2–0-ra legyőzték a Bajnokok Ligájában a Manchester Unitedet, mindenki azt hitte: még feljebb ível az egykori ferencvárosi futballista karrierje. De a lendületet megtörte néhány kellemetlen sérülés, és talán a kevésbé sikeres klubváltás is – Szabics Imre Stuttgartból Kölnbe, onnan Mainzba tette át a székhelyét, de ez a két klub nem tudott megragadni a legmagasabb osztályban. Ezután a csatár a nyáron a másodosztályú Augsburghoz igazolt, nem titkoltan azzal a reménnyel, hogy újra magára találjon, hogy gólokat szerezzen.

Ehelyett egy orvos azt mondta neki: jobb, ha megbarátkozik a gondolattal, hogy vége a pályafutásának.

„Az ősszel, a Wehen elleni találkozón kezdődött minden – idézte fel a történteket az 21szeres válogatott futballista, aki a nemzeti csapat színeiben kilenc gólt szerzett, s aki mára távol került attól, hogy újra meghívót kapjon a keretbe. – Öt egyre győztünk, és a mérkőzés hajrájában hirtelen kínzó fájdalmat éreztem. Gondoltam, hamarosan elmúlik, de nem így lett, és inkább cserét kértem. Hosszasan vizsgálgattak az orvosok, megröntgeneztek, jártam MR-vizsgálaton, és azt közölték a szakemberek, begyulladt egy ín a talpamban. Ha csak gyulladás, injekciókkal tudok játszani a rendkívül fontos következő meccsen – mondta nekem az edzőm az orvossal egyetértésben, így vállaltam a játékot. Ma már tudom, nem kellett volna. A szünetben kértem, hadd jöjjek le a pályáról, de erre nem volt lehetőség, csak a második félidő közepén. Akkor már alig tudtam rálépni a lábamra. Minden mozdulat gyötrő fájdalmat okozott...”

Szabics Imre orvostól orvosig járt, míg végül a Bayern München alkalmazásában álló specialista megállapította, elszakadt a sarokcsonthoz tapadó ín, amely az összes lábujj mozgásáért felelős.

„Nyilván nem tett jót a lábamnak, hogy elszakadt ínszalaggal futballoztam – mondta Szabics Imre. – És nem vigasztal, hogy az orvos, aki ezt a szakadást gyulladásnak látta, már nem dolgozik a klubnál... Németországban az az előírás, hogy a sérült labdarúgónak hat hétig a klub, azután a saját biztosítója fizeti a járandóságot. A biztosítási összeg attól függ, hogy a játékos melyik céggel áll kapcsolatban, és havonta mennyit fizet.”

Márpedig rengeteg pénzről van szó, így a törvények szerint a biztosítótársaságnak is joga van megvizsgálni a sérülést.

Nos, az ő orvosuk volt az, aki úgy ítélte meg, jobb, ha Szabics Imre abbahagyja a futballt...

„Azt gyanítom, ezt a szakvéleményt befolyásolhatta, hogy a biztosító jobban járna, ha én befejezném a játékot – sóhajtott a légiós. – Mindazonáltal gondolhatja, lelkileg mennyire megviselt ez a megjegyzés. Napokon keresztül alig tértem magamhoz, csak ezt a mondatot hallottam minden pillanatban, mégis úgy vélem, már túl vagyok a nehezén. A szakszerű kezelésnek köszönhetően egyre kevesebb panaszom van, és bár a csapattal még nem edzhetek, néhány napja már sprintelni is tudtam. A jelek szerint márciusra teljesen panaszmentes leszek, azaz újra bekapcsolódhatok a munkába. Igaz, ez azt jelenti, májusnál előbb nem képzelhető el, hogy visszanyerem a formámat, és erőnlétileg is a legjobb állapotba kerülök, vagyis ez a tavaszi szezon nekem már szinte be is fejeződött – annak ellenére, hogy még el sem kezdődött. Ha minden jól megy, néhány meccsre talán beszállhatok, de most úgy látom, érdemi teljesítményt majd akkor várhatok el magamtól, ha végigcsinálom a nyári felkészülést.”