Magyar sikerrel zárult Szombathelyen a négynapos birkózó-csúcstalálkozó – holott Lőrincz Tamás „félvállról” vette ellenfeleit. Természetesen nem a magyar sportoló hozzáállásával volt probléma, hanem a csapat-vb első napján összeszedett sérülésével. Lőrincz így, bevérzett vállal is vállalta a szereplést. Látványos birkózással elverve az útjába kerülő összes ellenfelet, bejutott a viadal döntőjébe, amelyet később meg is nyert.
A négy között nemcsak a világ- és Európa-bajnok, Athénban olimpiai ezüstérmes Seref Erogluval, hanem az arcpirítóan „viselkedő” Fortunával is fel kellett vennie a harcot „Szöcsinek”. Mindhárom menetben a töröknek kedvezett a korongfeldobás, Lőrinczet azonban ez sem zavarta: a mindent eldöntő felvonásban az őt kiemelni próbáló riválist két pontot érően megkontrázta, és már készülhetett is a Farid Manszurov elleni fináléra.
A döntő aztán álomszerűen kezdődött: az első parterhelyzetben Lőrincz felkapta az azeri olimpiai bajnokot, majd miután sétált vele vagy három lépést, gyakorlatilag kidobta a szőnyegről. A 2004-es ötkarikás játékok győztese csak nézett maga elé, nem sokszor történt vele hasonló pályafutása során. Következhetett a második felvonás. Manszurov összeszedte magát, egyenlített, végül mégis Lőrincz kezét emelte magasba a döntő felvonásban az azerit kissé hamar megintő bíró.
Ha eddig nem lett volna világos, Lőrincz Tamás világklasszis birkózó. Tehetsége, mentalitása, küzdeni tudása példaértékű. Ki lehet jelenteni, ha elkerülik a sérülések, Pekingben az aranyérem egyik legfőbb várományosa. Ahogy a szombathelyi verseny is megmutatta, még csak teljesen egészségesnek sem kell lennie…