Manciniről egy szót se!

Gyakori vendégnek ugyan nem nevezhetjük, három alkalommal azonban már megfordult hazánkban. Milyen benyomásokat szerzett Magyarországról?Gyakori vendégnek ugyan nem nevezhetjük, három alkalommal azonban már megfordult hazánkban. Milyen benyomásokat szerzett Magyarországról?

Közvetlen embereket ismertem meg a magyarokban, és kifejezetten kellemes emlékeket őrzök az országról. Bár a mérkőzések és az edzések mellett nem sok időm maradt a városnézésre, Budapest épületei és hangulata megfogott. Először tizenhét évesen jártam Magyarországon, egy utánpótlástornán vettünk részt a portugál válogatottal, de ha jól emlékszem, nem a fővárosban laktunk.

Hadd segítsünk: Békéscsabán, Gyulán és Nyíregyházán lépett pályára az U18-as Európa-bajnokságon, és a válogatottal a második helyen végzett. Vagyis büszkén kijelenthetjük, az akkoriban kibontakozó portugál aranygeneráció pályafutásának hazánk is fontos állomása volt.

Az efféle utánpótlástornák mindig kiváló lehetőséget nyújtanak a fiataloknak, hogy bizonyítsák képességeiket klubedzőjük vagy a felnőttválogatott kapitánya előtt, így az én nemzedékem számára is jelentős lépés volt a magyarországi Európa-bajnokság. Az akkoriban alakuló csapat színre lépése lökést adott Portugália labdarúgásának, és meghatározta a következő évtized eredményeit. Együtt nőttünk fel, együtt érlelődtünk, és együtt értünk el sikereket a felnőtteknél. Érdekes, hogy az aranygeneráció, az utánpótlástrófeákat leszámítva, egyetlen aranyérmet sem nyert...

Aranyérmet ugyan tényleg nem nyertünk, de sok mást viszont igen: megbecsülést, elismertséget, tiszteletet.

A csapat erkölcsi érdemei vitathatatlanok, de nem változtatnak a tényen, hogy az ön nevével fémjelzett együttes sohasem jutott a csúcsra.

Közel álltunk hozzá, de amikor több rendkívül erős gárda szeretné elérni ugyanazt a célt, természetes, hogy közülük néhány útközben lemorzsolódik. Emlékszem, amikor elkezdtem a felnőttválogatottban játszani, Portugália számára az elsődleges cél általában az volt, hogy elkerülje a vereséget. S hogy ez a szemlélet az évek során gyökeresen megváltozott, az nagy részben az aranygenerációnak köszönhető.

Habár a jelenlegi együttest nem nevezik sem arany-, sem ezüstgenerációnak, a nyári Eb-t szakemberek szerint jó eséllyel várja. Mit gondol, ami önöknek nem sikerült, összejöhet a mai együttesnek?

Az esély megvan rá. A csapat kijutott a tornára, s bár a mezőny kegyetlenül erős, képes lehet a bravúrra. Persze csak akkor, ha túl tud lépni a nehéz pillanatokon.

Gondolom, a kétezer-tízes vb-selejtezőcsoportban a magyarok elleni mérkőzéseket nem sorolja a nehéz pillanatok közé.

Való igaz, jelenleg a mi válogatottunk erősebbnek számít, de ma már nincsenek könnyű mérkőzések, különösen, ha a csapat idegenben játszik. S a budapesti találkozó legalább újabb alkalmat ad arra, hogy Magyarországra látogassak.

Ha már a jelenlegi gárdáról beszélünk: elképzelhető, hogy Eusébio és Luís Figo után Cristiano Ronaldo lesz a harmadik portugál, aki átveheti majd az Aranylabdát?

A világ egyik legjobb labdarúgójáról van szó, így ha a sérülések elkerülik, ha továbbra is remek formát nyújt a Manchester Unitedben, és az Európabajnokságon is kimagaslóan teljesít, jó eséllyel pályázik az elismerésre.

Luiz Felipe Scolari állítólag rábeszélné önt a visszatérésre az Eb előtt. Ezek szerint pályára léphet még a válogatottban a Figo, Ronaldo kettős?

A válaszom határozott nem. A kétezer-hatos torna után hozott döntésem a visszavonulásról végleges és megmásíthatatlan.

Szerencsére az Interben azért még láthatjuk játszani, feltéve, hogy pályára akar lépni… Megkérdezhetem-e, hogy a Liverpool elleni BL-meccsen vesztes állásnál miért nem volt hajlandó beállni?

Nem. Először kérdezze meg, igaz-e a történet, és utána döntse el, hogy még mindig fel kívánja-e tenni a kérdést!

Akkor hát: igaz, hogy visszautasította az edző kérését?

Húsz éve futballozom profi szinten, de még sohasem tettem ilyet. Mancini más játékos beállítása mellett határozott, én pedig visszaültem a kispadra – mindössze ennyi a történet.

Ezek szerint teljes a béke ön és edzője között?

Manciniról nem nyilatkozom.

Semmit?

Semmit.

És ahhoz mit szól, hogy Mancini a hírek szerint azután maradt az Internél, hogy megígérték neki, Figo a nyáron távozik?

Ez nem az én ügyem, erről Mancinit kell megkérdezni.

Filkor Attilával kapcsolatban viszont bátorkodom önt kérdezni. Lát-e a télen a másodosztályú Grossetónak kölcsönadott középpályásban annyit az Interben mutatott teljesítménye alapján, hogy valaha a milánói élklub meghatározó játékosa legyen?

Fiatal futballista, számára most az a legfontosabb, hogy minél többet játsszon. Mivel az Interben már edzéseken és meccseken is bizonyított, nincs más feladata, mint visszatérni, és harcolni az első csapatba kerülésért.