Kisded játékok

Nem is olyan régen még az ország leggazdagabb és egyik legeredményesebb klubjának számított, bajnokcsapata volt megannyi sportágban a labdarúgástól a női kézilabdáig és a jégkorongig, aztán hipp-hopp privatizálták a Dunaferr Rt.-t, s az új – ukrán – tulajdonosnak már kevésbé szívügye a sport, mint volt valaha Szabó Józsefnek, a Dunaferr Acélművek Kft. azóta nyugdíjazott ügyvezető igazgatójának, a Dunaferr SE akkori elnökének.

Mára a birkózás, a kajak-kenu, a férfi kézilabda, a röplabda, a torna és az úszás maradt meg, plusz a jégkorong utánpótlásszegmense – de hogy még kedden is leírhatjuk-e a fenti mondatot, az ebben a pillanatban minimum véleményes. A szakosztályok, illetve az anyaklubból kiváló új egyesületek létesítményhasználata ugyanis az eddigi – ingyenes – formában nem működhet tovább.

Ezt maguk az önkormányzati nagylelkűség haszonélvezői is elismerik, az időközben klubelnökből vagyonkezelővé átalakuló Szabó Józseftől kapott zord hangvételű levél azonban joggal ejti pánikba a jéghokisok, a férfi és női kézilabdázók, a labdarúgók és megannyi más szakosztály vezetőjét. Mert egy dolog az ésszerű kompromisszum, a – mégoly kényszerű – megbarátkozás a szigorú, de teljesíthető feltételekkel és egészen más az ultimátum. Még akkor is, ha komoly összegbe mernénk fogadni: kedden reggel is betehetik majd a lábukat a helyi stadionba/jégcsarnokba/kézilabdacsarnokba az újvárosi sportolók.

A politika kisded játékai ugyanis nem szabad, hogy tönkre tegyék azt, ami túlságosan is fontos dolog ahhoz, hogy a politikusok beleszóljanak: a sportot. Haladéktalanul ki kell dolgozni a mindenki számára elfogadható üzemeltetői szerződést, amelyet végre illene érdemben tárgyalnia a városi közgyűlésnek, s nem annak függvényében szavazni, hogy azt történetesen melyik párt terjesztette elő. A pályán ugyanis nincs ellenzéki vagy kormánypárti gól. És tökéletesen mindegy, hogy aki berúgta, az a Fideszre vagy az MSZP-re adta le a voksát.